2.rész:

2.rész

Hétfő 18.36

Egyszer csak behúzott valami a sötétbe. Rettenetesen meg ijedtem és elkezdtem kapálózni. Egy ismerős hangot hallottam és felnéztem. Shon volt az, és még most azzal az ártatlan arckifejezésével nézett rám. De mivel most pszichopata voltam ezzel csak rontott a saját helyzetén. Meg akart szólalni, de abban a pillanatban ráförmedtem.
-Mégis mi a francot képzeltél?! Normális vagy?! (Sophia)
-Ne engem okolj. (Shon)
-Akkor mégis kit?! Te állsz előttem baszki!!!! (Sophia)
-Ne haragudj csak a mai napodat szerettük volna egy kicsit jobbá tenni. (Shon)
-Mi az, hogy "szerettük" ???? (Sophia)
-Majd megtudod. (Shon)
-Most a piknik kommandót vagy már a yakuzát küldtétek rám???? (Sophia)
-Nyugi egyiket sem.... sajnos arra már nem futotta a keret. (Shon)
-Köcsög! (Sophia)
-Találtam a közelben egy rock témájú éttermet, amint ott végeztünk meg választhatsz, hogy hogyan tovább. (Shon)
-Hányan vagytok? (Sophia)
-Csapatosan. (Shon)
-A családit megyünk levenni, vagy mi? (Sophia)
Shonból persze azonnal kitört a röhögés, és pár arra sétáló párocska elég furán nézett ránk, de mi egyáltalán nem törődtünk velük. Nem is tudom miért de amikor Shonnal valahogy kettesben vagyunk a külvilág megszűnik létezni. Szeretek vele lenni. -Ilyen ha az egyik legjobb barátod egy fiú? - kérdeztem magamtól és szerencsére nem hallotta meg a motyogásomat. Annyiban biztos vagyok, hogy kedvelem Shont, de mi van ha ez több, mint baráti szeretet...... nem az lehetetlen. Vagy talán mégis?....
-Óóóó basszus mi a franc van velem!!!! (Sophia)
-Mi a baj?? (Shon)
-Se-semi csak... izé..... (Sophia)
-Ha nem akarod akkor nem muszáj meg mondanod. Nem kényszerítelek. (Shon)
-Tényleg nincs semmi baj. (Sophia)
-Amúgy már fél úton vagyunk, úgyhogy nem kell sokat várnod. (Shon)
-Oké.... Szóval vagy még tíz percig tartott a kínos csönd de csak azért, mert megérkeztünk. Különben ha rajtam és azon a paraszt agyamon múlik hozzá sem szóltam volna. Persze már mindannyian ott voltak kint az étterem előtt. Név szerint: Verena, Aubree, Leah, Matt, Chriss, Freddy, Jade (ő vele nem is olyan rég barátkoztam össze), Jace (Jade bátyja, és vele ilyen Chewbacca nyelvű beszélgetésen kívül mást nem folytattam, szóval furcsa, hogy ő is itt volt), Matthew és Spence. Elvileg Nicolnak valami kihagyhatatlan 1D-s izéje volt, Louis, Jason, és Jenna (nem tudom, hogy neki miért kellet mennie...) foci edzésen volt.... és ők voltak azok akik jöttek volna még. Az étterem tetején egy óriási Rock Heaven felirat díszelgett, ami már azt sugallta, hogy -Csak jó helyre hoztak ezek!- ilyen a paraszt agyam..... na mindegy. 

 Bementünk és kinéztünk magunknak egy kis asztalt -bár abból az lett, hogy három asztalt is össze tolunk, és Jenna is megjelent- . Elhelyezkedtünk..... vagyis ők. Én Jaceszel együtt a szélére kerültem, úgyhogy ha akarom hanem az este folyamán mindenképp társalognom kell majd vele. - Az étterem külső terét a képzelő erőtökre bízom. A téma a rock, úgyhogy hajrá!- 

-Melyik barom volt az aki az üzenetet írta?? (Sophia)

-Én. Azt gondoltam, hogy majd örülsz neki, hiszen szereted a Gyilkos Elméket. (Aubree)

-Jaaaaa... és Rossyékat is fenyegeti valami barom telefonon keresztül, igaz ??? Az véletlenül se jut eszébe senkinek, hogy FBI-osak. (Sophia)

-TE LENNÉL OLYAN BAROM!!! (Verena)

-Jovanna'.....amúgy meg komolyan rám illyesztettetek. (Sophia)

-Tudod, hogy szeretünk !!! (Leah)

-Na pont az szólal fel aki megcsalt!!! Nagyot csalódtam benned!!! Tudod ki fogad téged vissza!!! (Sophia)

-Jenna akarta én nem akartam!!! (Leah)

-Nem is igaz te is benne voltál!! (Jenna)

-Hát ezek a mai fiatalok. (Sophia)

-Úgy beszélsz, mint ha te olyan öreg lennél. (Jace)

-Az szólal fel aki a húszat tölti. (Sophia)

-Te tizenhét vagy nem??? (Jace)

-De.. mi van figyeltél a beszélgetős/ismerkedős órán??? (Sophia)

-Velem voltál párban.... (Jace)

-Jaaaaa.....bocsi. (Sophia)

-Te aztán tényleg jófej csaj vagy!!!! (Jace)

-Most mért' bántod a fejemet, szép kerek és akkor????  (Sophia)

-Vicces vagy...ez tetszik.  (Jace)

Ez meg megcsípte az arcomat... a végén meg még a 'drága' barátaim is kötözködtek, de szerencsére Jace vette a poént, úgyhogy semmi félreértés nem volt. Útközben az egyik pincérnő elkezdett flörtölgetni Shonnal akit látszólag nem hatot meg túlságosan az egész. Na erre a kiscsaj Jacenél is próbált bevágódni, aki élvezte a helyzetet, de tíz perc múlva lerázta.

Persze ez a kis majom  nem olyan ártatlan szóval 'udvariasan érdeklődött a mellméretem iránt'. De ennek az lett a vége, hogy kint futott vagy két-három kört, mert partvis volt nálam . Amíg én casanovat kergettem addig a többiek benyomták mind kettőnk hambiját és parféját is. Ez a szörnyű világ..........na mindegy. Mivel ez a nap elvileg az én felvidításomra volt így én választhattam meg a következő uticélt....JÁTÉKTEREM!!!!! Szóval elbandukoltunk a közeli játékterembe, és külön csoportokra váltunk. Matthew ment Aubreeval -találtak valami autós játékot-, Spencer ment Jennaval - hogy ők mit csináltak azt nem tudom-, Matt, Chriss és Shon csajokat stírötek és megrohamozták a büfét, Freddy, Leah és Jade tánc háborúzni mentek -szegény Freddyt magukkal rángatták mert három fős csapatok kelletek, ez ilyen nagyon nem alap tánc háború volt, ért a franc hozzá!- Verena, Jace és én pedig a Star Wars részleget néztük meg. Felpróbálhattuk a jelmezeket és Jediskedhetdtünk is. Én Anakyn voltam ő pedig Yoda, de ez nem sima SW-volt haneeem.....ez a Balogh Yoda & Lakatos Anakyn Skywalker trilógia egyik jelenetét adtuk elő.

Jace és a jelmezes srác is majd megszakadtak a röhögéstől. Azután találtunk ugrálóvárat is csak felkellet volna fújni. Szóval ki cipeltük azzal a rákkal együtt ami felfújja, amíg a többiek a szórakoztató eszközünk újraéledését nézték, én leültem egy padra. Kezdtem fázni, így kissé vacogtam is. De Shon előjött és ahogy látta, hogy fázok megfogta a már piros kezeimet és megpróbálta felmelegíteni az ő mancsaival. Tök aranyos gesztus volt tőle...azt hiszem. Lehet, hogyha más jött volna oda talán nem verne most annyira a szívem. Mivel kezdtem félni tőle, hogy mégis mi lehet velem, ezért félre hívtam Verenat.

-Na mit akartál kérdezni??? (Verena)

-Háááát....éééén.......  (Sophia)

-Naaa mi a baj??? Shonnal van valami??? (Verena)

-Mégis honnan tudtad????  (Sophia)

-Láttam a cuki kis jeleneteteket az előbb. Tök aranyos, meg helyes is, meg jól elvagytok együtt, vagy nem??? (Verena)

-De......de mi van ha nem AZT érzem hanem csak........  (Sophia)

-Na jó az még nálatok oké, hogy egymáshoz vagytok tapadva, deeee........képes lennél megcsókolni???? (Verena)

-Nem tudom..... (Sophia)

-Huhhhhh.... (Verena)

-És mi van, hogyha ez egy kicsivel se több, mint ami Danielnél volt?????? (Sophia)

-Az teljesen más. Daniel az a nagybátyádat helyettesítette, de Shonnal nem így viselkedsz. Egyáltalán éreztél valamit annál az előbbi kézfogásnál???  (Verena)

-Hát elkezdett hevesen verni a szívem, meg  melegem volt pedig fáztam.....  (Sophia)

-Akkor csak érzel valamit iránta.    (Verena)

-De ha nem az lesz, hanem valami más.... nem akarom megbántani ha véletlenül összejönnénk......és nem is akarom elveszíteni.    (Sophia)

-Barom. Viszont ezen nem bírok én se segíteni, úgyhogy magadtól kell rájönnöd, hogy mit érzel.   (Verena)

-Jóóóóóó....majd valahogy megpróbálom.   (Sophia)

A  beszélgetésünk végére kész is lett az ugráló vár. Kicsit se voltunk normálisak, hogy ennyien ilyen nagy debella ként még az ugráló vár közelébe mertünk menni, de azért mi nem törődtünk vele. Ugrálás közben jó párszor csak úgy 'véletlen' neki csapódtam Jacenek, a végére már azon nyavalygott, hogy nem érzi miattam a bal vállát. Verenaval meg Leahval Jackie Channek éreztük magunkat, úgyhogy részeges kungfuzni akartunk volna csak nem jött össze. Vagy kétszer-háromszor Shonnak is neki estem véletlenül, de próbáltam úgy csinálni, mint ha a közelsége egyáltalán nem lett volna zavarba ejtő.....pedig az volt. Szerintem olyan vörös lehetett a fejem, mint Darth Maulnak, de mindegy. Végül elég későre járt haza felé indultunk, a legnagyobb pechemre megígértem Shonnak, hogy nálunk maradhat, mert a szülei Disney Landezni vannak Stefivel. Egész végig fogta a kezemet azzal az indokokkal, hogy sötét meg, hogy hideg van....na és, hogy ne maradjak le.

 Nem mertem a szemébe nézni. Megálltunk az egyik zebránál, mert épp piros volt. Egyszer csak felém fordult, és azt mondta, hogy kérdezne szeretne valamit, amit eddig nem mert, mert túl sokan voltunk.

-Sophia.......

VÉGE!!!!

Ha megakarjátok tudni, hogy mit kérdezett Shon akkor meg kell várnotok a következő részt is. Remélem tetszett nektek, és mindenkinek köszi aki olvassa ezt a blogot. Na csá!!!