-Rendben van.-erre homlokon csókolt és magához húzott.
Pár perccel rá már egy cukrászdába tartottunk kézen fogva, miközben az egymás nélkül eltelt időről beszélgettünk. Kiderült, hogy már a paintballos eset óta sejtette, hogy valami ilyesmiről lehet szó, és már azóta azt tervezte, hogy elmondja nekem az igazat, de nem igazán volt rá alkalma, mert látszott rajtam, hogy rossz kedvem lesz, ha a közelemben van, így inkább nem próbálkozott. Jó tudom, lehettem volna vele kedvesebb is, de nem volt kedvem hozzá az enyelgésük óta. Majd max kiengesztelem valahogy és kész. Legalább is ebben egyeztünk meg aminek a vége úgyis az lesz, hogy neki kell majd engem valami sütikével. Ez persze, amint beértünk a cukrászdába, meg történt és tele pocakkal hagytam el később a helyet. Már megérte felkelni. Egy dögös szöszivel járkálok fel-alá a városban és még kaját is vesz nekem. Tudom, tudom a szerelem a fő, de csak jobb így mászkálni, mint Single Laides-t énekelve egész úton, hogy ne érezd annyira rosszul magad a sok körülötted lévő boldog pártól. Oké, tényleg nincs életem. Most már lesz!! Max ha Isten és Raphael (Rafee <3) arkangyal megsegít ami egyhamar nem fog megtörténni, mert tuti, hogy Rafee előbb cserélne le a szárnyaira vagy Tündérmackóra, még mielőtt kimondaná valaki azt, hogy fapapucs. De legalább elmondhatnám, hogy egyszer, még ha csak a másodperc tört részéig, de volt egy Rafeem.
Haza kísért Shon, és megbeszéltük, hogy másnap átjön hozzánk filmet nézni.
Aznap éjszaka alig bírtam elaludni, egész végig csak rá tudtam gondolni. A nevetésére, a gyengédségére, a belőle áradó melegségre. Annyira mosolyogtam, hogy pofozni kezdtem magam, hátha abba hagyom, de nem sikerült, így inkább a párnámba temetkeztem. Mikor már majdnem elaludtam rezgett a telefonom. Shon volt az. Küldött egy üzenetet.
,,Remélem nem alszol még, ha meg fel keltettelek akkor bocsánat, de nem tudok aludni, mert akármikor rád gondolok, mosolyogni kezdek, mint valami elmeháborodott idióta."
Azonnal válaszoltam.
,,Épp aludni készültem, úgyhogy ezért még meghalsz holnap..de eddig én sem bírtam lefeküdni, én is ugyanúgy mosolyogtam a semmiért amikor rád gondoltam."
Mikor ezt leírtam szerintem ijesztőbben nézhettem ki, mint Jeffy (Jeff the Killer), mert szó szerint fülig ért a szám a túlzott mosolygástól és jobbra balra forgolódtam miközben a telefonomat ölelgettem. Soha egy szóval nem mondtam, hogy normális lennék! Soha! Aznap éjjel rózsaszín felhőcskékkel, I will always love you-t éneklő Én kicsi pónijaimmal, és a Got7-ös srácok hódító azaz derp fejeikkel álmodtam. Ez a hatása Shonnak és a 3 évad Real Got7-nek. Igen..az a hét idióta tönkretette az életemet. Erre akkor jöttem rá amikor valami dokumentum film ment a NatGeon a mormotákról és Jb.-t láttam benne, vagy amikor vígjátékot néztem és az egyik színésznek olyan gyilkos feje volt, mint BamBam-nek az If you do második verziójában. Képzelhetitek milyen röhögő görcsöt kaptam mind a két alkalomkor, oh de ne felejtsétek el bele kalkulálni a hörcsög nevetésemet is!
Mikor felkeltem már sehol sem voltak a pónik és twerkelő Jackson-t sem láttam már. Kár érte. Felöltöztem majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, amikor a tükörbe néztem észre vettem, hogy az arcom egy része piros és fájt a sok mosolygástól. Újra megpróbáltam a szó szoros értelmében helyre pofozni az arcom, de ez másodjára sem sikerült. Nagy nehezen épp, hogy csak vállalható formába hoztam magam, megreggeliztem majd felhívtam Shont, mert nem volt ott a megbeszélt helyen.
Pár másodperccel később két kart éreztem a vállam köré fonódni, majd egy ismerős illat töltötte be a légkört. Vett nekem is pár szendvicset uzsonnára, ezért késet. Kis cukimacim. Ezután ismét kéz a kézben indultunk el az aznapi reggelünket elemezve. Elmesélte, hogy hajnal körül érkezett meg az apukája, amire Ő természetesen felkelt, nem volt más választása, mert a húga, Stephanie ott ugrált örömében a bátyja gyomrán, és addig zaklatta Őt míg szegény fiú fel nem kelt, csak azért, hogy félkómásan le menjen az étkezőbe és megölelje régen látott apját. Beszélgettünk még egy csomó más dologról is, de főként családi dolgokról volt szó. Azt már eddig is tudtam, hogy az anyukája nem él velük, de soha nem mertem megkérdezni, hogy miért. Kiderült, hogy Maria még pici korukban hagyta ott őket azzal az indokkal, hogy Ő élni szeretné az életét mivel még fiatal, de egy hónap sem telt el és egy milliárdos vénember mellett látták büszkén pózolni. Ez a téma kicsit lehúzta hangulatilag, így megpróbáltam a hülyeségeimmel jó kedvere deríteni, más szóval elmeséltem neki az álmomat, mire óriási nevetésben tört ki. Érthetetlen, hogy az emberek miért nem szeretik az Én kicsi pónijaimat!!! Pedig én ezen nőttem fel!!! Nem, mintha már nem nézném őket...Pókember elképesztő kalandjaival együtt.
Ezután Fairy Tailről, Tokyo Ghoulról, meg Magiról volt szó (nagyon rég nem néztem vele animét így ez mér lét kérdés volt!!!) és azon agyaltunk, hogy mit nézzünk meg délután, de végül a Katasztrófafilm, a Haláli iramban és a Spárta a köbön került ki győztesként. Az iskola kapujában valami furcsa kék foltot láttam, majd észre vettem, hogy az egy integető Verena volt, egy perverz mosolyt viselő Mattel az oldalán. Igen, ismét a pokol kapuján kellett bemennünk a Luciferrel és a Kaszással az oldalán...egyszer még esküszöm, hogy ördögűzést fogok végrehajtani mindkettőn!!!
Nem törődve a két démoni lénnyel szegény Shont magammal rángattam a suliba, hogy minél kevesebbet tudja Verena szívni a véremet, de ez meghiúsult amikor amikor Leah, a Sátán jobb keze is megjelent előttem és blokkolta az utamat. Miután a lelket is kicinkelték belőlem (furcsa mód Shont hagyták élni) berontottam a fizika terembe és leszenvedtem magam a helyemre, majd a kínos közeg miatt a padra borultam, hátha úgy nem zaklatnak. Ez sem jött össze. Jade talált meg, viszont Ő nem azért jött, hogy tönkre tegye az életemet, hanem agyon ölelgetett, arcon puszilt és vagy harmincszor gratulált nekem. Sőt a telefonján keresztül, a pasijával Antoinenal is beszélnem kellett, és végig kellett hallgatnom a félórás gratulációját egy csipetnyi francia akcentussal vegyítve.
Elkezdődött az óra.
Rémesen utálom a fizikát, szó sincs rá, hogy mennyire...és még a tanár sem fogott meg, így az óráján nem nagyon szoktam figyelni..mondjuk ez a jegyeimen meg is látszik..nem lehet mindenki mindenbe jó!
Elővettem egy könyvet, Stephan King - Álom doktor című könyve volt a kezemben amit szeretettel lapozgattam éjjel-nappal, de ezt is tönkre tette Mrs.Smith. Ő volt a chupacabra női verziója...igen itt még ezek a fajta szörnyek is léteznek. Én megmondtam, hogy a pokol kapuján léptem be pár pillanattal ezelőtt.
Nem vette el tőlem, de már az is elég volt, hogy oda jött hozzám..nem bántásként mondom, de a nőnek olyan szaga van mint a halálnak..vagy rosszabb. Csodálkoztam, hogy a bőr nem olvadt le a képemről. Amúgy meg minden nap fürdik, meg új ruhákban járkál, szerintem valamilyen kémiai bomlás mehet végbe a nőben. Szerintem a szellemlovas is megijedne tőle.
Panaszkodott egy kicsit majd tovább állt és folytatta a félbe hagyott feladat megoldását. Az egyik pillanatban egy kisebb tárgy csapódott hozzám...egy papírgalacsint vágtak az arcomhoz.
Persze, hogy Kruegerkém volt az. Mint egy titkos ügynök, szépen kibontottam a levelet, hátha valami értelmeset akart közölni velem, de az összes benne lévő szöveg mind össze egy ,,Gáz vagy!!!" felirat volt egy nyelvnyújtós smileval gazdagítva azt. Igen, ez tipikusan Ő volt. Udvarisan megkérdeztem tőle, hogy miért? Más szóval a szemébe vágtam a papírt. Mire Ő egy ötéves módjára kicsúfolt?!
Mit is várok én ezektől????
Jaceék is hátul röhögni kezdtek a kis ,,csetepaténkon" (azon versenyeztünk, hogy ki tud nagyobb sérült okozni azzal a galacsinnal a másiknak) és ahelyett, hogy a pártomra álltak volna Ők is dobálni kezdtek, csak a galacsinjaik sokkal kisebbek voltak, így a 90%-a a hajamban talált végső nyugovóra.
Furcsa módon Sátánkisasszony is mellém állt és Ő is dobálni kezdte a srácokat. Soha nem mondtam, hogy közölünk bárkiből is érett felnőtt lesz majd, max talán Jadeből. Ez a téveszmém is hamar szerte foszlott, ugyanis a lány nem papírgalacsint, hanem a húsztonnás fizika tankönyvét dobta a bátyjához.
Testvéri szeretet a javából!
Ezt már Mrs.Smith is észre vette (Jace hirtelen nagy jajgatásban tört ki, mint akinek fáj valamije, miközben meg sem kottyan neki az ilyesmi..kőből van a feje, azt egy tankönyv nem tudja össze törni) és mérgében kizavarta a társaságot a teremből, de Leah is velünk jött potyautasként. Azt mondta, már rég látta magát a tükörben és csak, ezért jött ki velünk. Igen, Ő az osztály egyik nagyon intelligens tagja Verenaval, és velem együtt. Amíg a két kiszemeltem nem figyelt titokban a hátuk mögé lopóztam és csikizni kezdtem őket. Freddyhez elég volt hozzá érni és máris a földön fetrengett, de Jaceszel akármit csináltam nem hatott, így a haját téptem inkább abból úgyis van bőven. Hát srácok ez egy elég rossz húzás volt...soha ne tépked egy hajmániás nálad sokkal erősebb srác haját..mert..mert azt komoly tortúra fogja követni. Engem például elkapott a lábamnál fogva, végig húzott a piszkos padlón, utána meg fejjel lefelé tartott egészen addig amíg bocsánatot nem kértem tőle, és nem mondtam el három Mi atyánkat a hajáért. Még mindig én vagyok a furcsa ember???
Miután letett, lépésről lépésre sikerült vissza szereznem az egyensúlyomat és leültem az egyik székre, mire Leah oda jött mellém, hogy a szerelmi életükről, meg a tegnap esti vacsijukról meséljen, persze minden kérés nélkül. De azt már nem tudta megkérdezni, hogy jól vagyok-e??!! Meghalok rajta ilyenkor. Akkor is röhögő görcsöt kaptam, erre meg le nyomizott, és még meg is rugdosott a földön. Ebbe persze Freddy is beszállt, de Őt lerántottam magamhoz, hogy egy szinteben legyünk már, és úgy kezdtem el Kung fuzni vele, mintha én lennék Poo.
-Jackie Chan, amúgy miért kezdtetek el dobálózni?-kérdezte Jace unott arccal.
-Oh, hát azért, mert azt írta, hogy gáz vagyok.
-De miért?-kapta fel Matt is a fejét.
-Mert jár azzal McDonald gyerekkel.-tárta fel az igazságot előttünk.
-És akkor?-akadt ki Leah.
-Igaza van Freddynek, ez tényleg gáz. Shon helyett többet ért volna egy nővel is, még abban is több férfiasság van, mint magában az egész srácban.-erősítette meg Jace.
-Naaa ez csúnya volt..de igaz.-mosolygott egy jót Verena, és vele együtt a srácok is, csak Jade és én maradtunk komolyak. Oda ment hozzá és olyan tockost adott neki, hogy az még nekem is fájt.
-Ezt meg mégis mi a fa-amint meglátta Jade arcát nem fejezte be a mondatát, csak a földet nézte.
-Már egyszer elmondtam nem? Szegény srác nem tett ellened semmit, akkor meg miért bántod? Ha féltékeny vagy azért nem Ő a hibás, hanem te!-először láttam ennyire komolynak, kicsit rosszul éreztem magam.
-Miért lennék én féltékeny arra senkiházi nyomorékra??! Meg drága hugicám, őszintén, ha én nőt akarok szerezni, biztos, hogy nem egy ilyen idegesítő, undok, idióta mit tudom én mivel kezdek ki, ennél jobban kellene ismerned már...bár amennyire nem törődtél velem az utóbbi időkben nem csodálkozom..úgy tűnik valaki elvette az eszedet..képzelem mit tudhat, ha ennyire nincs időd, sem kedved máshoz...vagy talán nem is ez az igazi ok ?.-szegény Jade szemei már könnyben úsztak, Jace meg úgy nézett rá, mintha nem is a saját testvére állna előtte....látszott a szemeiben, hogy várta a pillanatot mikor sírja el a lány magát. Felkeltem a székről, elhúztam onnan Jadet és most én kevertem le neki egyet. Azt hittem ott fogok meghalni, és látszott is rajta, hogy majd nem megmozdult...de vissza fogta magát. Amikor megszólalt a csengő, valamit motyogott, de csak annyit értettem belőle, hogy ,,ribanc" ezért hátat fordítottam , bemutattam neki, magammal hurcoltam Jadet és a srácok is velem jöttek.
A tesi óra következett. Aznap szokás szerint dupla tesink volt ami nem olyan kibírhatatlan, de a történtek után nem tudom, hogy fogom átvészelni azt a kétszer negyvenöt percet. Gyorsan átöltöztem, majd Jade megkért, hogy várjam meg miközben Ő megmossa az arcát. Megálltam kint a mosdó ajtajánál, és a hátamat neki támasztva vártam a lányra. A földet néztem egy pár pillanatig majd egy ismerős illatra és két gyengéd kézre lettem figyelmes amik a fejemet simogatták.
-Mi történt kint a folyosón? Hallottam, hogy kiabáltatok.-majd homlokon csókolt és az arcomat kezdte simogatni.
-Semmi csak kicsit össze ugrottunk, ennyi az egész..tényleg semmi komoly. Nincs miért aggódnod.-próbáltam a világ legélethűbb álmosolyát az arcomra eszkábálni. Nem sikerült, de úgy néz ki felfogta, hogy nem akarok erről beszélni. Ismét arcon csókolt majd elindult a terembe, de egyszer még szomorúan vissza nézett rám. Rossz volt így látni. Az óra első felében futkároztunk, általában Usain Boltnak szoktam érezni magam és úgy szaladgálok körbe-körbe a teremben, de valójában olyan lassú vagyok, hogy egy teknős hatszor megelőzne. Sajnos most ehhez sem volt kedvem. Szépen lassan sétálgattam. Viszont nem én voltam az egyetlen aki szarul volt. Az a rohadék is rossz passzban volt, lehet, hogy a gondolat miszerint egy lány nem fél (igazából abban a pillanatban rettegtem tőle, de ezt nem kell neki tudnia) tőle fáj a kicsi lelkének. Nem akarjátok tudni, hogy akkor hova kívántam elküldeni Őt. Úgy csináltam, mint aki nem törődik vele, de valójában jót tett az egómnak a szenvedése. Miután vége lett a futásnak hülye gyakorlatsorokat kellett csinálnunk melegítésképp, majd csoportokra lettünk szétosztva, mert a felügyelő tanár (mivel a sajátunk épp hiányzott) váltóversenyt akart csinálni. Szerencsémre, nem kellett vele együtt lennem. Jade, Verena, és Shon volt velem. A legelején (amit nem értettem, hogyan kapcsolódott a váltóversenyekhez) bizalom gyakorlatokat csináltunk, ezért a csapatokat párokra bontottuk. Természetesen az ivós páros együtt volt én meg Sonhoz kerültem, a pasim úgyhogy ez csak nem árthat meg.
Olyan feladatok voltak, mint, hogy be kellett csuknod a szemed és hátra dőlnöd abban bízva, hogy majd csak jobban elkap a párod, mint a náthát. Hála istennek elkapott és én is Őt. Jó érzés volt amikor a karjaiban tartott...ott maradtam volna még egy kicsit..vagy tovább. Na mindegy érdemesebb abba hagyni a fangilrködést...
Amikor vége lett azoknak a feladatoknak elkezdődött a váltóverseny. Már az első feladatnál megbántam, hogy megszülettem.
Az első nagy próbatétel az volt, hogy pókjárással a hasadon egy babzsákot cipelve kell megkerülnöd a terem másik végén lévő bóját. Képzelhetitek mi lányok milyen gyorsak voltunk...nálunk meg mindössze csak egy fiú volt. Alapból jól indultunk. Így voltak a csapatok összeállítva, három négyfős és két ötfős csapat volt.
Ezután Fairy Tailről, Tokyo Ghoulról, meg Magiról volt szó (nagyon rég nem néztem vele animét így ez mér lét kérdés volt!!!) és azon agyaltunk, hogy mit nézzünk meg délután, de végül a Katasztrófafilm, a Haláli iramban és a Spárta a köbön került ki győztesként. Az iskola kapujában valami furcsa kék foltot láttam, majd észre vettem, hogy az egy integető Verena volt, egy perverz mosolyt viselő Mattel az oldalán. Igen, ismét a pokol kapuján kellett bemennünk a Luciferrel és a Kaszással az oldalán...egyszer még esküszöm, hogy ördögűzést fogok végrehajtani mindkettőn!!!
Nem törődve a két démoni lénnyel szegény Shont magammal rángattam a suliba, hogy minél kevesebbet tudja Verena szívni a véremet, de ez meghiúsult amikor amikor Leah, a Sátán jobb keze is megjelent előttem és blokkolta az utamat. Miután a lelket is kicinkelték belőlem (furcsa mód Shont hagyták élni) berontottam a fizika terembe és leszenvedtem magam a helyemre, majd a kínos közeg miatt a padra borultam, hátha úgy nem zaklatnak. Ez sem jött össze. Jade talált meg, viszont Ő nem azért jött, hogy tönkre tegye az életemet, hanem agyon ölelgetett, arcon puszilt és vagy harmincszor gratulált nekem. Sőt a telefonján keresztül, a pasijával Antoinenal is beszélnem kellett, és végig kellett hallgatnom a félórás gratulációját egy csipetnyi francia akcentussal vegyítve.
Elkezdődött az óra.
Rémesen utálom a fizikát, szó sincs rá, hogy mennyire...és még a tanár sem fogott meg, így az óráján nem nagyon szoktam figyelni..mondjuk ez a jegyeimen meg is látszik..nem lehet mindenki mindenbe jó!
Elővettem egy könyvet, Stephan King - Álom doktor című könyve volt a kezemben amit szeretettel lapozgattam éjjel-nappal, de ezt is tönkre tette Mrs.Smith. Ő volt a chupacabra női verziója...igen itt még ezek a fajta szörnyek is léteznek. Én megmondtam, hogy a pokol kapuján léptem be pár pillanattal ezelőtt.
Nem vette el tőlem, de már az is elég volt, hogy oda jött hozzám..nem bántásként mondom, de a nőnek olyan szaga van mint a halálnak..vagy rosszabb. Csodálkoztam, hogy a bőr nem olvadt le a képemről. Amúgy meg minden nap fürdik, meg új ruhákban járkál, szerintem valamilyen kémiai bomlás mehet végbe a nőben. Szerintem a szellemlovas is megijedne tőle.
Panaszkodott egy kicsit majd tovább állt és folytatta a félbe hagyott feladat megoldását. Az egyik pillanatban egy kisebb tárgy csapódott hozzám...egy papírgalacsint vágtak az arcomhoz.
Persze, hogy Kruegerkém volt az. Mint egy titkos ügynök, szépen kibontottam a levelet, hátha valami értelmeset akart közölni velem, de az összes benne lévő szöveg mind össze egy ,,Gáz vagy!!!" felirat volt egy nyelvnyújtós smileval gazdagítva azt. Igen, ez tipikusan Ő volt. Udvarisan megkérdeztem tőle, hogy miért? Más szóval a szemébe vágtam a papírt. Mire Ő egy ötéves módjára kicsúfolt?!
Mit is várok én ezektől????
Jaceék is hátul röhögni kezdtek a kis ,,csetepaténkon" (azon versenyeztünk, hogy ki tud nagyobb sérült okozni azzal a galacsinnal a másiknak) és ahelyett, hogy a pártomra álltak volna Ők is dobálni kezdtek, csak a galacsinjaik sokkal kisebbek voltak, így a 90%-a a hajamban talált végső nyugovóra.
Furcsa módon Sátánkisasszony is mellém állt és Ő is dobálni kezdte a srácokat. Soha nem mondtam, hogy közölünk bárkiből is érett felnőtt lesz majd, max talán Jadeből. Ez a téveszmém is hamar szerte foszlott, ugyanis a lány nem papírgalacsint, hanem a húsztonnás fizika tankönyvét dobta a bátyjához.
Testvéri szeretet a javából!
Ezt már Mrs.Smith is észre vette (Jace hirtelen nagy jajgatásban tört ki, mint akinek fáj valamije, miközben meg sem kottyan neki az ilyesmi..kőből van a feje, azt egy tankönyv nem tudja össze törni) és mérgében kizavarta a társaságot a teremből, de Leah is velünk jött potyautasként. Azt mondta, már rég látta magát a tükörben és csak, ezért jött ki velünk. Igen, Ő az osztály egyik nagyon intelligens tagja Verenaval, és velem együtt. Amíg a két kiszemeltem nem figyelt titokban a hátuk mögé lopóztam és csikizni kezdtem őket. Freddyhez elég volt hozzá érni és máris a földön fetrengett, de Jaceszel akármit csináltam nem hatott, így a haját téptem inkább abból úgyis van bőven. Hát srácok ez egy elég rossz húzás volt...soha ne tépked egy hajmániás nálad sokkal erősebb srác haját..mert..mert azt komoly tortúra fogja követni. Engem például elkapott a lábamnál fogva, végig húzott a piszkos padlón, utána meg fejjel lefelé tartott egészen addig amíg bocsánatot nem kértem tőle, és nem mondtam el három Mi atyánkat a hajáért. Még mindig én vagyok a furcsa ember???
Miután letett, lépésről lépésre sikerült vissza szereznem az egyensúlyomat és leültem az egyik székre, mire Leah oda jött mellém, hogy a szerelmi életükről, meg a tegnap esti vacsijukról meséljen, persze minden kérés nélkül. De azt már nem tudta megkérdezni, hogy jól vagyok-e??!! Meghalok rajta ilyenkor. Akkor is röhögő görcsöt kaptam, erre meg le nyomizott, és még meg is rugdosott a földön. Ebbe persze Freddy is beszállt, de Őt lerántottam magamhoz, hogy egy szinteben legyünk már, és úgy kezdtem el Kung fuzni vele, mintha én lennék Poo.
-Jackie Chan, amúgy miért kezdtetek el dobálózni?-kérdezte Jace unott arccal.
-Oh, hát azért, mert azt írta, hogy gáz vagyok.
-De miért?-kapta fel Matt is a fejét.
-Mert jár azzal McDonald gyerekkel.-tárta fel az igazságot előttünk.
-És akkor?-akadt ki Leah.
-Igaza van Freddynek, ez tényleg gáz. Shon helyett többet ért volna egy nővel is, még abban is több férfiasság van, mint magában az egész srácban.-erősítette meg Jace.
-Naaa ez csúnya volt..de igaz.-mosolygott egy jót Verena, és vele együtt a srácok is, csak Jade és én maradtunk komolyak. Oda ment hozzá és olyan tockost adott neki, hogy az még nekem is fájt.
-Ezt meg mégis mi a fa-amint meglátta Jade arcát nem fejezte be a mondatát, csak a földet nézte.
-Már egyszer elmondtam nem? Szegény srác nem tett ellened semmit, akkor meg miért bántod? Ha féltékeny vagy azért nem Ő a hibás, hanem te!-először láttam ennyire komolynak, kicsit rosszul éreztem magam.
-Miért lennék én féltékeny arra senkiházi nyomorékra??! Meg drága hugicám, őszintén, ha én nőt akarok szerezni, biztos, hogy nem egy ilyen idegesítő, undok, idióta mit tudom én mivel kezdek ki, ennél jobban kellene ismerned már...bár amennyire nem törődtél velem az utóbbi időkben nem csodálkozom..úgy tűnik valaki elvette az eszedet..képzelem mit tudhat, ha ennyire nincs időd, sem kedved máshoz...vagy talán nem is ez az igazi ok ?.-szegény Jade szemei már könnyben úsztak, Jace meg úgy nézett rá, mintha nem is a saját testvére állna előtte....látszott a szemeiben, hogy várta a pillanatot mikor sírja el a lány magát. Felkeltem a székről, elhúztam onnan Jadet és most én kevertem le neki egyet. Azt hittem ott fogok meghalni, és látszott is rajta, hogy majd nem megmozdult...de vissza fogta magát. Amikor megszólalt a csengő, valamit motyogott, de csak annyit értettem belőle, hogy ,,ribanc" ezért hátat fordítottam , bemutattam neki, magammal hurcoltam Jadet és a srácok is velem jöttek.
A tesi óra következett. Aznap szokás szerint dupla tesink volt ami nem olyan kibírhatatlan, de a történtek után nem tudom, hogy fogom átvészelni azt a kétszer negyvenöt percet. Gyorsan átöltöztem, majd Jade megkért, hogy várjam meg miközben Ő megmossa az arcát. Megálltam kint a mosdó ajtajánál, és a hátamat neki támasztva vártam a lányra. A földet néztem egy pár pillanatig majd egy ismerős illatra és két gyengéd kézre lettem figyelmes amik a fejemet simogatták.
-Mi történt kint a folyosón? Hallottam, hogy kiabáltatok.-majd homlokon csókolt és az arcomat kezdte simogatni.
-Semmi csak kicsit össze ugrottunk, ennyi az egész..tényleg semmi komoly. Nincs miért aggódnod.-próbáltam a világ legélethűbb álmosolyát az arcomra eszkábálni. Nem sikerült, de úgy néz ki felfogta, hogy nem akarok erről beszélni. Ismét arcon csókolt majd elindult a terembe, de egyszer még szomorúan vissza nézett rám. Rossz volt így látni. Az óra első felében futkároztunk, általában Usain Boltnak szoktam érezni magam és úgy szaladgálok körbe-körbe a teremben, de valójában olyan lassú vagyok, hogy egy teknős hatszor megelőzne. Sajnos most ehhez sem volt kedvem. Szépen lassan sétálgattam. Viszont nem én voltam az egyetlen aki szarul volt. Az a rohadék is rossz passzban volt, lehet, hogy a gondolat miszerint egy lány nem fél (igazából abban a pillanatban rettegtem tőle, de ezt nem kell neki tudnia) tőle fáj a kicsi lelkének. Nem akarjátok tudni, hogy akkor hova kívántam elküldeni Őt. Úgy csináltam, mint aki nem törődik vele, de valójában jót tett az egómnak a szenvedése. Miután vége lett a futásnak hülye gyakorlatsorokat kellett csinálnunk melegítésképp, majd csoportokra lettünk szétosztva, mert a felügyelő tanár (mivel a sajátunk épp hiányzott) váltóversenyt akart csinálni. Szerencsémre, nem kellett vele együtt lennem. Jade, Verena, és Shon volt velem. A legelején (amit nem értettem, hogyan kapcsolódott a váltóversenyekhez) bizalom gyakorlatokat csináltunk, ezért a csapatokat párokra bontottuk. Természetesen az ivós páros együtt volt én meg Sonhoz kerültem, a pasim úgyhogy ez csak nem árthat meg.
Olyan feladatok voltak, mint, hogy be kellett csuknod a szemed és hátra dőlnöd abban bízva, hogy majd csak jobban elkap a párod, mint a náthát. Hála istennek elkapott és én is Őt. Jó érzés volt amikor a karjaiban tartott...ott maradtam volna még egy kicsit..vagy tovább. Na mindegy érdemesebb abba hagyni a fangilrködést...
Amikor vége lett azoknak a feladatoknak elkezdődött a váltóverseny. Már az első feladatnál megbántam, hogy megszülettem.
Az első nagy próbatétel az volt, hogy pókjárással a hasadon egy babzsákot cipelve kell megkerülnöd a terem másik végén lévő bóját. Képzelhetitek mi lányok milyen gyorsak voltunk...nálunk meg mindössze csak egy fiú volt. Alapból jól indultunk. Így voltak a csapatok összeállítva, három négyfős és két ötfős csapat volt.
I.Jace-Maya-Spence-Dorinda
II.Freddy-Leah-Toby-Nicol
III.Shon-Sophia-Jade-Verena
IV.Chris-Aubree-Lousie-Gabe-Lana
V.Matt-Dya-Matthouw-Jenna-Jason
(Mellesleg srácok bocsánatot kérek az én értelmetlen iskola rendszerem miatt. Az angliai nem nagyon tetszett, mert Sophiék korosztályában túl rövid lenne, így képzeljetek el egy magyarországi 4 éves gimnáziumot amit oda teleportáltak vagy mit tudom én. Sajnálom, de tényleg kell nekem ez a 4 év, hogy értelmes vége legyen majd...majd egyszer..vagy soha^^..na jó neeem én sem élek örökké. Na so csak kérlek titeket, felejtsétek el minden normális információtokat és ismereteiteket Angliáról, meg az iskola rendszerről, meg stb. Próbálok majd minél több dolgot megőrizni, de eredetileg nem ez lett volna a helyszín, mindegy. A lényeg, hogy most én vagyok a polgármester, az elnök és minden egyben, és én építem meg a helyeket is = azaz Ti most az én fejemben vagytok! Ezért ilyen érthetetlen minden...na nem baj. Szóval ne csodálkozzatok, ha én egy nem part menti városhoz rakok partot, vagy ha azt az utcát nem úgy hívják, se a folyót. Thanksie for your understanding!^^)
III.Shon-Sophia-Jade-Verena
IV.Chris-Aubree-Lousie-Gabe-Lana
V.Matt-Dya-Matthouw-Jenna-Jason
(elnézést kérek mindenkitől, Shon az osztálytársa Sophiéknak, nem másik osztályból való..boci gyerekek ohh plusz ne nagyon számítsatok az összes osztálytárs jelenlétére csak akkor amikor sok szereplő kell)
Mivel random voltak összeállítva a csapatok, így az eredmények sem voltak valami túl jók. Például a pókjárásnál minden második másodpercben leejtette valaki a babzsákot, ezután törpe járással kellett az említett babzsákot a fejünkön egyensúlyozni, és ismételten meg kellett kerülni a bóját. Ez sem volt valami túl sikeres menet. Majd nyuszi ugrással kellett tovább haladni, labdát kellett vezetni vagy szlalomozva végig gurítani, volt akadálypálya is (ott ugrálni meg bujkálni kellett a rudak alatt, felett). Az utolsó feladat az volt, hogy az egyik embernek a másikat a nyakába kellett, hogy vegye majd oda kellett szenvednie magát a terem végében lévő palánkhoz míg a nyakában lévő ember bedobja a labdát.
Nem is tűnik olyan nagy dolognak igaz? Igazából nem is volt az..bár nem hiszem, hogy szegény Shon is ezt mondani ugyanis amikor a nyakába akart venni vagy egy húsz percig hisztiztem a tériszonyom miatt meg, hogy kövér vagyok és meg fog halni a súlyom alatt, majd amikor már Verena fenyegetéseire mégis belegyeztem szegény srác nyakára olyan erővel rászorítottam a combjaimmal miközben a hajába kapaszkodtam, amit inkább már téptem, hogy szinte nem kapott levegőt.
Nem mintha mások jobban szerepeltek volna.
Leah majdnem szörnyet halt, hogy Freddyvel kellett lennie, szerinte a srác el akarja lopni tőle a nőiességét. Dorindanak nem ment az egyensúlyozás, mert folyton nevetett, utána már azon nevetett ahogyan nevet, Dyat vissza húzta a segge a nyuszi ugrásnál, oh az Verenat is, Matt kisebb ideg összeroppanást kapott amikor meglátta, hogy Jace, az ő pici húga lábai között van a nyakba vevős résznél, mondom én ott megfojtottam Shont, Aubree az akadálypályánál haldokolt, mert mindig lesett a szemüvege, Jenna féltékenységi rohamot kapott, mert nem lehetett Spenceszel, Matthouw a labda vezetésnél rúgni akarta a labdát akárhogyan is ellenkeztünk, ez van ha valaki sokat focizik, Nicol egész végig valamit magában rappelgetett, Toby azt sem tudta merre van arccal Gabebel együtt, Jason terminátornak hitte magát, Louise meg Chris pedig végig egymás ellen versenyeztek annak ellenére, hogy egy csapatban voltak. Jade meg Lana voltak azok az emberek akik formában voltak és még élvezték is a játékot, Őket sajnáltam a legjobban, hogy velünk voltak összezárva.
Miután jól lefárasztottak minket jött a megérdemelt pihenés, egy szimpla mihaszna lyukasóra. Mindenki meg volt halva így az első utunk a büfébe vezetett. Nekem volt kajám így csak bekísértem Shont miközben vagy egy milliószor bocsánatot kértem tőle amit Ő mosolyogva a sajgó nyakát simogatva fogadott. Kézen fogva fellépcsőztünk a következő óra helyszínére és leültünk egy közeli boxba. Üres volt az egész, így kettesben lehettünk egy kicsit. Ő leült az egyik székre, én mögé álltam és próbáltam kimasszírozni a nyakából a csomókat amiket csináltam.
-Jobban vagy már?-kérdezte miközben felém nyújtott egy tábla felbontott csokoládét.
-Ha csokival kínálnak az emberek rosszul már nem lehetek.-mosolyogtam le rá majd haraptam egy nagyobb falatot az édességből.
-Délután mit nézünk?
-Nézhetünk tőlem akármit..uhmm nézzünk vígjátékokat!-vetettem fel az ötletet.
-Azok jók. Nézünk Horrorra Akadvát?-lelkesült fel.
-Csak az én pasim vagy!-ekkor pacsiztunk egyet.
-Hé S-Sophie vigyázz az nem csomó!-jajdult fel amikor úgy néz ki, hogy nem egy csomót próbáltam kimasszírozni a nyakából. -Tudod mit édesem, ennyi bőven elég volt, már jobban vagyok, inkább gyere ülj le ide mellém.
-Nem tudsz jól hazudni!-húztam fel a jobb szemöldököm jelzésképpen.
-Bocsi..gyere már!-tovább paskolgatta a maga melletti széket, hogy üljek le. Eleget tettem a kérésének.
-Csak ha adsz még csokit.-mondtam elvékonyított hangon, boci szemekkel párosítva hátha az majd hat rá.
-Tiéd lehet az egész.-a kezembe adta szinte az egészben lévő tábla csokoládét.
-Köszönöm!!-szorosan hozzá bújtam és arcon csókoltam. Már megbántam, hogy ezt tettem és nem a csokit ettem, mert előjött a két pokol szökevény is akik szemet vetettek a csokimra. Én meg mivel egy rendkívül adakozó ember vagyok adtam a két szerencsétlennek, hiszen csak nézz rájuk egy hajléktalan is megsajnálná őket!
-Sophie.-szólalt meg újra Shon.
-Yes, my Lord?-animés belső poén.
-Nyugi nem kell senkit megölni csak...csak miért van az, hogy eddig még egyszer sem csókoltál meg? Nincs semmi szájfertőzésem ha attól félsz.-itt már tényleg megbántam, hogy megszülettem főleg, hogy Sátánkisasszonyék is ott voltak akik még úgyis képesek voltak kiröhögni, hogy Ők közben két pofára mókusmódra tömték a csokit.
-Hát..izéé..én csak..ezt ad-addigra tartogatom..amíg..ú-úgy érzem, hogy ne-nem vesztegetném el..az e-elsőt.-valltam be habogva.
-Még nem volt első csókod???!!-mondták szinte tökéletes szinkronban.
-Baszki Verena, te a barátnőm vagy, neked ezt már mondtam!!!!-ordítottam rá önmagam védelmében.
-Ja tényleg..bocsi.-mosolyodott el zavarában.
-De most kajak még nem csókolóztál?-kérdezte Matt aki már majdnem kiesett a székéből.
-Nem kenu, te barom.-válaszoltam.
-Akkor még szűz vagy??-kérdezte ezt is felettébb nagy kíváncsisággal.
-APÁD!-vágtam rá azonnal.
-Ő semmiképp nem lehet az, mert akkor most nem lennék itt. Nyugi amúgy meg nincs ebben semmi rossz, még csak tizenhét vagy szóval ez nem olyan nagy gond.-kacsintott rám, ezt már nem bírtam, mert a vér a fejembe szaladt és a pofám is teljesen vörös volt. A mosdóba siettem, hogy lenyugodjak, de félfüllel hallgatóztam. Azon kívül, hogy:-Hajrá!! semmi mást nem értettem, de lehet, hogy jobb is volt. Öcsém, mi a jó istenért nem hagynak már ezek békén a hülyeségeikkel??? Legközelebb már Matt is velem jön olyan női dolgokat venni, vagy mi???
Megmostam az arcom egy jó párszor, megtöröltem azt, majd elhagytam a helységet. Visszafele menet láttam Jacet ahogyan az egyik falnak dőlve alszik a fejhallgatójával a fején. A headset összeborzolta a haját és félig le volt csúszva róla. Olyan nyugodtan aludt ott, ezért oda mentem hozzá, hogy megigazítsam. Tudom, hogy haragudnom kellene rá, és haragszom is rá, de akkor úgy nézett ki, mint egy árva kisgyerek, így nem bírtam megállni, hogy ne gondoskodjak róla.
-Ő semmiképp nem lehet az, mert akkor most nem lennék itt. Nyugi amúgy meg nincs ebben semmi rossz, még csak tizenhét vagy szóval ez nem olyan nagy gond.-kacsintott rám, ezt már nem bírtam, mert a vér a fejembe szaladt és a pofám is teljesen vörös volt. A mosdóba siettem, hogy lenyugodjak, de félfüllel hallgatóztam. Azon kívül, hogy:-Hajrá!! semmi mást nem értettem, de lehet, hogy jobb is volt. Öcsém, mi a jó istenért nem hagynak már ezek békén a hülyeségeikkel??? Legközelebb már Matt is velem jön olyan női dolgokat venni, vagy mi???
Megmostam az arcom egy jó párszor, megtöröltem azt, majd elhagytam a helységet. Visszafele menet láttam Jacet ahogyan az egyik falnak dőlve alszik a fejhallgatójával a fején. A headset összeborzolta a haját és félig le volt csúszva róla. Olyan nyugodtan aludt ott, ezért oda mentem hozzá, hogy megigazítsam. Tudom, hogy haragudnom kellene rá, és haragszom is rá, de akkor úgy nézett ki, mint egy árva kisgyerek, így nem bírtam megállni, hogy ne gondoskodjak róla.
Finoman vissza helyeztem a fülére, arrébb söpörtem a haját a szeméből és megpróbáltam felállni, de akkor vissza rántott. Hirtelen óriási kék gömbök néztek engem amik a lelkem mélyébe is képesek lettek volna belelátni. Szerintem bele láttak. Néha épp ezért nem szerettem Jace szemeibe nézni.
Egy darabig néztük egymást majd Ő törte meg a csendet.
-Sajnálom.-mondta majd újra csönd ült ki a folyosón.
-Nem számít..Jade-től bocsánatot kértél már?-kérdeztem a saját témámat terelve.
-A húgom..persze, hogy igen..de tényleg sajnálom..Jade mesélt a dolgaidról..hogy mennyire nem vagy megelégedve önmagaddal, meg, hogy kisebbségi komplexusaid vannak.
-Hagyjuk, tudom, hogy hülyeség.-szakítottam félbe.
-Szerintem nem az. Az soha nem vezet jó dolgokra, ha egy lány nincs megelégedve magával. Ahhoz, hogy jó nő legyél, csak az kell, hogy tényleg el hidd ezt. A legtöbb jó nő mind beképzelt picsa. Ha nem próbálod meg eladni magad akkor, hogy akarod azt, hogy megvegyenek?-hülye hasonlat volt, de igazat beszélt.
-Mi vagy te piaci árus?-majd leültem mellé.
-Strici!-vágta rá és rám kacsintott, erre én löktem egyet rajta, de Ő volt az erősebb.
-Inkább hímringyó.-mondtam várva a reakciójára.
-Kösz, de nem akarom, hogy bárki is bennem nyúlkáljon!-szegényt a hideg is kirázta a gondolattól, nagyon jó volt a szenvedését nézni.
-Selejt. Amúgy meg nem így értettem, hanem egyszer beszélgettünk Freddyvel és feljöttek a nők és feljött az is, hogy mekkora egy hímringyó vagy, mert akármikor akarna szegény srác átugrani este hozzád, te mindig valami nőnél vagy.
-Na most, nem én tehetek arról, hogy ennyire jó pasi vagyok! Az Ő hibája, mert mindig rosszkor hív!-védte magát.
-Nem vagy nagyképű, igaz?-néztem rá azzal a tipikus lenéző tekintetemmel. Esküszöm imádom ezt az arckifejezésemet.
-Tsk, miről beszélsz, én vagyok a világ legszerényebb embere.-egy jót mosolygott a saját hülyeségein, majd így folytatta. -Mellesleg nagyon gyengén ütsz.
-És akkor?-kérdeztem mindenféle érzelem nélkül.
-Ha nem lettem volna ott azon az estén veled a romoknál akkor már biztosan nem a kisebbségi komplexusaid miatt aggódnál...-magyarázta komolyra fogva a szót.
-Én bajom..mit érdekel az bárkit is.-kár volt kimondanom, mert olyan tockost kaptam tőle, hogy szinte bekönnyeztem.
-Ez fájt, te majom!-fakadtam ki.
-Hidd el az majd jobban fog fájni, ha csoportosan erőszakolnak meg!-a vége már kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél.
-Akkor most mit csináljak?! Bújjak el vagy mi?-persze, hogy mindig nekem áll feljebb, hiába tudom, hogy nincs igazam.
-Nem, te birka, csak járj el velem te is önvédelemre, vagy akkor legalább engedd, hogy tanítsalak. Jade is kibírta és mostanára olyat oda tud vágni, hogy már Antoine-t féltem tőle. Ha Ő végig tudta csinálni, akkor neked is menni fog!-utasított.
-Miért pont nekem kellene mennem?-ellenkeztem továbbra is.
-Azért, mert egy nyápic senkiházi vagy. Verena-t nem féltem, mert akkora szája van, hogy elég lenne csak kicsit agresszívabban fellépnie és máris meglenne oldva minden gondja, Leah az a légytől is fél, szóval, ismeretlen helyre egy egész osztaggal merne csak elindulni, Lana-t ki nem állhatom, a húgom az ninjának hiszi magát, Maya az Matt húga így Ő is ugyanolyan közveszélyes, mint a bátyja, más női 'haverom' meg nincs aki érdekelne egy picit is. Egy olcsó cafkára meg biztosan nem fogom az időmet, vagy a pénzemet pocsékolni.-érvelt tovább.
-Az előbb még bocsánatot akartál kérni, most meg bántalmazol és parancsolgatnál is..hol a logika?????!!!-megint kaptam egy tockost.
-Itt van!..Pffuu, hogy lehetsz ennyire nyomorék! Istenem, miért versz engem ilyen idiótákkal?-mondta a plafonnal veszekedve.
-Mert rossz fiú voltál tavaly karácsonykor!-szólalt meg egy ismerős hang. Verena volt az aki Jace szenvedésére érkezett meg Matt-el és Shon-nal az oldalán.
-A boxokból hallatszott ahogyan ti itt ordibáltok.-mondta Matt.
-Kicsim tényleg igaza van Jace-nek, nem lenne baj, ha eljárnál vele önvédelemre.-mondta majd homlokon csókolt és felsegített a földről.
Megigazítottam a ruhám és így szóltam: -Jól van na, benne vagyok. De, ha az első órán már lesérülök akkor neked kell ápolnod!-próbáltam ezt a legfenyegetőbben mondani, de nem jött össze, mert mindannyian kinevettek, Shon meg a csípőmnél fogva magához húzott és a fejemet kezdte simogatni, mint valami kiskutyának. Persze én toporzékolni kezdtem mérgemben, eltoltam magamtól, össze kulcsoltam magam előtt a karjaimat, morcosan néztem rá és úgy álltam tovább.
-Tényleg olyan, mint egy kiskutya.-tette hozzá Freddy aki a semmiből tűnt fel, valószínűleg azért, hogy nevethessen a többiekkel.
-Kösz, Freddy. Veled sem nézek többet romantikus filmeket!-jelentettem ki.
-Te nyálas filmeket nézel?!-akadt ki Jace.
-Te is? Csapj bele haver!-örömködött Matt.
-Melegek.-mondta ezt két köhögés között Morrison.1.
-Hímringyó.-mondtam utánozva Jace köhögését.
-Ribi.-most már volt annyi gerinc benne, hogy ezt a pofámba mondja. Szerintem idegrángásai lehetnek, mert már megint rám kacsintott ami inkább idegrángásra hasonlított nekem.
-Verena! Téged szólítalak!-mondtam, hátha engedelmeskedni fog nekem, mint Pikachu Ash-nek.
-Nem vagyok én Pokémon!!!-sértődött meg.
-Akkor meg csípd meg!-a lány erre az utasításomra sem támadta meg a célpontomat. Nem ártana már beszereznem valami harci kutyát!
-Fogyatékos!-majd ismét röhögő görcsöt kapott mindenki, de most én is velük együtt nevettem.
A következő óra utálatos nyelvtan volt. Egy valamit tudni kell rólam. A halálom a nyelvtan és a vers tanulás. Máig sem tudom egyik nemzet himnuszát sem, pedig az amerikai nem is olyan nehéz, de még azt sem tudom, a helyesírásomról meg inkább ne is beszéljünk. Ezért srácok, ha olyan rém híreket vélne valaki közölni veletek, hogy Sophia DarkKnight nyert egy helyesírási versenyen...akkor meneküljetek! Fussatok az életetekért, mert az lesz az Apokalipszis kezdete!!! Ez nem vicc, én csak figyelmeztetni próbállak titeket. Isten áldja meg a Ti szerencsétlen lelketeket, ha már ezt a borzalmat olvassátok! Ámen!
Nyelvtanon Maya-val szoktam ülni. Elsőre csendesnek és visszahúzódónak gondolod, majd rájössz, hogy ugyanolyan titokzatos, mint a szemei. Gyönyörű íriszei vannak. Órán mindig azokat szoktam bámulni amikor elbambulok. Kiskorom óta olyan színes szemeket akarok, de az enyém csak egyszerű barna lett.
Rettenetesen indult a mi kapcsolatunk, mint kiderült nagyon idegesítettem az elején, főleg azzal, hogy a szemeit bámultam, én meg akár gáz akár nem féltem tőle. Olyan ijesztően tud nézni esküszöm. Látszik rajta, hogy Matt húga..
Az órák haladtával lépésről lépésre leszoktattam magam a szemei stíröléséről és kisebb beszélgetéseket kezdeményeztem. Hosszú és meglehetősen kínos percek teltek el minden egyes alkalommal. Majd egyszer egy félig elcsípet szó megváltoztatott mindent. Az egyik nap még becsöngetés előtt Verena-val távolsági beszélgetést folytattunk. Ez azt jelenti, hogy a terem egyik feléből a másikba, nem törődve a bent lévő emberekkel, ordibálunk minden hülyeségről ami csak az eszünkbe jut.
Akkor Verena-val az egyik kedvenc rock bandánk újonnan kijött albumáról társalogtunk, amibe útközben Maya is becsatlakozott. Ekkor tudtam meg róla, hogy szereti a rockot, a metált, szeretne tetkót csináltatni, bírja az abszurd és az undorító dolgokat, és, hogy tud zongorázni.
Ez az eset óta mindig van valami témánk az órára. Azóta összebarátkoztunk, igaz nem vagyunk legjobb barátok, de nekem még így is jó. Volt olyan, hogy elhívta Verena-t és engem magukhoz egy kisebb "karaoke" partira. A karaokét azért macska körmöztem körbe, mert egyikőjük sem tud énekelni, az én énekhangomról meg inkább ne is beszéljünk, mert énekórán Topinak érzem magam. Szerintem még a hangunk is hasonlít.
Az aznapi téma most a Hollywood Undead volt. Mostanság nagyon rá vagyok akadva erre a bandára. Tetszik a stílusuk (zeneileg értem, a maszkok esténként ijesztőek), a dalszövegeik, még a számokban lévő rap részek is annak ellenére is, hogy én utálom a rapet.
Akkoriban minden boltban a banda logójával díszített felsőket kerestem, de sehol sem találtam, mire Ő kibökte, hogy az egyik haverja pont ilyenekkel foglalkozik. Több sem kellett nekem és máris benne voltam minden hülyeségben, csakis azért az egy felsőért. Nem szabadna ilyeneket csinálnom. Ugyanis az oké, hogy csak beszélnem kellene a pasival..de a gáz az, hogy suli időben elérhetetlen, éjszakánként meg olcsó "klubokban" tölti az időt.
Állj oda a szüleid elé, 17 évesen azzal a kéréssel, hogy Te sztriptíz bárba akarsz este menni. Na biztos, hogy nem jössz ki onnan élve. DE NEKEM NAGYON KELLETT AZ A FELSŐ!!!
Még ez nem is volt olyan nagy gond, mert apám már úgyis lezbinek nézett amiért még eddig nem volt barátom. Ne gondoljátok, hogy ez Shonnal megváltozott. Egyszerűen nem akarja elhinni, hogy Ő igenis fiú hiába mondta anya is az ellentétét. A gond az volt, hogy aznap estére terveztük Shonnal a filmezést is, és nem csak egy filmet akart megnézni. Nem akartam szegényt lepasszolni egy pólóra, de nem volt más lehetőségem. A srác még elvileg velem marad egy darabig, de az a póló!! Olyanom nem lehet több!! Az nem fog rám várni!! Tehát azt mondtam az említett illetőnek, hogy sokak kell tanulnom holnapra, ezért csak egy filmet tudunk együtt megnézni. Persze az egész haditervem kiötlésére nyelvtan órán volt időm, látjátok gyerekek, csináljatok minden fontos dolgot nyelvtan órán, mert akkor biztosan jó vége lesz! Ezután következett a nap legjobb része: az ebéd. Mostanság ebédnél össze szoktunk ülni a srácokkal, össze dobjuk a hozott kaját és nagy családi zabálást tartunk. Hál'istennek Jace a kajára sem hisztis, azaz mindent megeszik, (én a sült pókot is kinézem belőle!) ami azt jelenti, hogy ebédre egész gyros tálakat szokott enni. Természetesen ebből is én jövök ki a jobban, mert Jade addig veszekszik velem amíg nem eszek (igazából nem kellene veszekednie, hogy egyek, csak így nincs bűntudatom), Jacet meg agyon veri, ha nem enged enni. Ezt minden egyes alkalommal eljátsszuk. De mindig én nyerek. Aznap francia saláta panírozott csirkemellel, mogyoróvajas szendvics, ragu leves, két csomag csipsz, 2 liter Pepsi, és egy csomó csokis keksz volt az ebédem. A többihez már nem volt étvágyam. Akkor, idk miért, de Lana is velünk ebédelt aminek persze a drága kedves párocskám és én is rettenetesen örültünk . Kicsit sem volt kínos..főleg, hogy Ő annyit evett, mint egy madár, mert, hogy vigyázni akart az alakjára, én meg két pofára tömtem a csirkemellet. Miután vége volt ezeknek a kedves együtt töltött pillanatoknak, a kajára értem, nem a bandára, könnyes búcsút vettem tőle, szétváltunk és a nyelvi óráinkra indultunk. Én személyesem franciás vagyok...hát szép a nyelv meg minden, de tök logikátlan és kiállhatatlan a nyelvtana a számomra. De Antoine-t jó hallgatni, nagyon kellemes akcentusa van. Egész órán azzal játszottam, hogy az egyes szavakhoz milyen kpop részleteket tudok énekelni. Mondjuk a legtöbb a félre hallott verziókból volt. Így tudtam ,,Enjoy the mayo''-t, meg ilyen értelmetlen dolgokat énekelni..de csak fejben! A fejemben jobb hangom van, mint Rihanna-nak...hát ez sem fog a valóságban megtörténni. A koncertem után végre mehettem haza. Shon már a kapunál várt rám. Már hozzá szokott, hogy sokáig készülődök. Kéz a kézben sétáltunk haza, miközben az eltelt napról és az elkövetkezendő film délutánról beszélgettünk. Elmesélte, hogy német órán bingóztak, mert helyettesítő tanár volt bent, és, hogy az utolsó körben Verena már annyira élte a játékot, hogy a megoldás helyett azt kiabálta be, hogy mikulás, csak németül. Röhögésben tört ki a csoport a lánnyal együtt. A Verena-ról szóló történetek mindig jók, és átlagban viccesek. Látszik Ő is szereti sok hülyeséget nézni. A vígjáték sorozatot lecseréltük egy elég régi, de szerintem sokkal jobb filmre. Kihisztiztem magamnak az Underworld című filmet. Azóta is a kedvenc filmjeim közé tartozik, mindegy hány év telt már el a megjelenése óta. Ez volt az egyik oka annak is, hogy kiskoromban vámpír akartam lenni. Hát nem jött össze. Ezt Shonnak is elmeséltem, és furcsa módon, most nem nevetett ki, hanem megértette az érzéseimet, és bevallotta, hogy Ő meg a Terminátor óta terminátor akar lenni és erről az ambíciójáról, még most sem mondott le. Tényleg mindketten szerencsétlenek vagyunk.
Az utcámban vezető kereszteződésnél megálltunk, agyonölelgettem, majd. mivel nem érem Őt sem fel, állon csókoltam és elindultam. Úgy beszéltük meg, hogy egy óra múlva nálam találkozunk.
Az az egy óra nagyon gyorsan eltelt, bár nem csoda mivel egész végig főztem, mert anyuék még nem voltak otthon, csak a tesóim Ők meg gabonapelyhet zabáltak és chipset. Anya már reggel előkészített mindent. Megvette a hozzá valókat, és írt egy kicsi receptet, hogy hogyan készítsem el. Ragulevest még soha nem csináltam, a pörkölthöz meg nem kell szerencsére segítség.
Ahhoz képest amire számítottam sokkal jobb lett a leves. Rob-ék nem győztek repetázni és még Shon-nak is tetszett. Tőle féltem a legjobban. A tesóim már hozzá vannak szokva a főztömhöz, de neki még soha nem főztem. Igen, filmezés előtt még körbe etettem mindenkit.
Ő nem valami sokat evett, szerintem félt így elsőre rögtön belakni, de mondjuk megértem. Ezért csináltam egy rakat szendvicset, és a filmközben azt is belé tömtem. Mivel csak ketten voltunk a szobába, így azt már jobban ette. Nagyon aranyos volt, ahogyan így meg volt szeppenve. A filmet az én szobámban néztük. Mindent elpakoltunk úgy, hogy elférjünk. Ez azért volt szükséges, mert minden hülyeség az én szobámban van, nem tudom miért, de anyuék ezt a szobát akarnák raktárnak használni.
Lekapcsoltuk a villanyt, leültünk az ágyam elé, kényelmesen neki támaszkodtunk, egy vékonyabb takaróval betakartam magunkat, oda bújtam hozzá, Ő átkarolt, az ölembe vettem a szendvicses tálat, magam mellé raktam a saját üdítővel teli poharamat és elindítottam a filmet.
A film több mint két óra akciót és egy kis horrort jelentett. Jó volt újra megnézni, a véres harci jelentek a kedvenceim benne, de még most sem értem, hogy ez miért lenne ijesztő (mármint a film). Imádok filmeket nézni, mert időközben mindig beleélem magam ami olyankor jó (bár néha idegesítő, mert én nem tudom megtámadni a gonosztevőket), csak a film vége után idő kell, hogy vissza érkezzek ebbe a silány valóvilág nevezetű rémálomba.
Shon-nak is jó volt a véleménye a filmről, de néha összerezzent (kis cukimacim). Azt mondta, hogy ez azért van, mert Ő kiskora óta rosszul van a vértől, így a horror filmektől is, szóval nincs hozzá szokva ahogyan ott tépkedik egymást, vagy ahogyan szinte már egymás vérében fürdenek. Pedig szerintem azok érdekesebbek, mint az unalmas párbeszédes részek.
Látszik, hogy hozzá vagyok szokva az ilyen filmekhez, de Samara még mindig kísért...mindenhol ott van...és figyel..gonosz..vigyázzatok vele! Én már fel sem veszem a telefont csak, ha tudom, hogy ki hív meg a kutakat is kerülöm.
Egész végig simogatta az oldalamat meg a túl véres részeknél a nyakamhoz bújt, hogy ne lássa azt. Tényleg nagyon aranyos srác!
A film után vissza pakoltunk mindent a helyére, segített elmosogatni is majd kikísértem az ajtóig, mert lusta voltam mamuszban szaladgálni és már így is hideg volt kint.
Még ott álltunk egy darabig, a filmről beszélgettünk, majd nagy nehezen rá vett, hogy legalább kapuig kísérjem ki, addig úgy sem lopnak el...persze, hogy nem, nálunk nincs kút.
Eleget tettem a kérésének, de a kapunál újra megállt. Szembe fordult velem és így szólt:
-Még mindig úgy érzed, hogy elvesztegetnéd?-kérdezte. Én nem válaszoltam, csak hallgattam a kinti zajokat.
-Rendben van akkor..-hátat fordított és elakart indulni, de elkaptam a kabátja hátulját.
-Sajnálom..én csak..-megfordult és meglátva a könnyes a szomorú arckifejezésemet magához húzott.
-Bocsánat Sophie..-újra a fejemet kezdte simogatni, mint ahogy szokta.
-Csak-kezdtem bele újra. -Olyan mintha valami belülről azt mondaná, hogy még ne..és az a hang még soha sem hazudott nekem..nagyon jól érzem magam melletted, és szeretek veled lenni, de ne siettess kérlek.-a végét már szinte én magam is alig hallottam, olyan halkan mondtam.
-Sajnálom.-de Ő csak tovább sajnálkozott, homlokon csókolt majd mélyen a szemebe nézett.
-Nem akarlak siettetni, csak félek tőle, hogy elveszítelek. Igaz még csak nagyon rövid ideje vagyunk együtt, de nem akarom, hogy vége legyen..meg tényleg nehéz elhinni azt, hogy szeretsz..főleg ha megnézzük azt, hogy milyen jóban vagy mondjuk Freddy-vel..vagy Jace-szel..az Ő jelenléte idegesít a legjobban...-látszott a szemin, hogy igazat mond, és hogy tényleg nagyon zavarják ezek a dolgok. Közelebb húztam, arcon csókoltam és így folytattam:
-Ő miattuk ne aggódj! Jace az egy seggfej, Freddy meg..hát Ő más tészta, de abban biztos lehetsz, hogy egyikőjük ért sem foglak elhagyni..csak adj egy kis időt..oké?
-Oké.-mondta. Ott csüngtünk még egymáson egy darabig majd haza indult.
Össze szedtem magam és felkészültem lelkileg a kis akciómra. Ezt a Hollywood Undead ért!
(Elnézést kérek a duplázásért, a telefonom csinálja, ha bárhol duplázást találtok írjátok meg a megjegyzésben és kiveszem)
