8.rész

Sometimes when I say

"I'm okay"

I need someone to look me in the eyes

hug me tight and say

"I know you are not"

Valahogy így érezhette magát Jace aznap, csak nem merte bevallani, nehogy észre vegyem mennyire össze volt törve. Olyan hat óra lehetett amikor a tükör előtt próbálgattam reménytelenül a fekete ruháimat. Egyik se tetszett, vagy nem voltak odaillőek, vagy csak egyszerűen ronda voltam bennük, vagy mit tudom én, hogy még min nyafogtam akkor. Hál'istennek csak sikerült választanom végre egyet. Ez lett a végső eredmény: http://www.polyvore.com/untitled/set?id=106103781

Elég hamar kész voltam így maradt majdnem egy teljes órám. Unalmamban nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért inkább lefeküdtem az ágyamra, elő vettem a telefonom, zenét kapcsoltam és, csak bámultam a plafont. Elég unalmas elfoglaltság volt,  nem mondom. Egy életnek tűnt mire Robert berúgta az ajtómat ami azt jelentette, hogy Jace végre meg jött.

Fogtam a kis táskám, lebicegtem a lépcsőn (nem nagyon bírok benne menni -_-). Már ott várt rám a konyhában, a szüleimmel beszélgettek. Elég ijesztő jelenetvolt, mivel mindannyian mosolyogtak. Ilyet se látok minden nap. Mikor meglátott rám mosolygott, majd elköszöntem anyuéktól és az autó felé indultunk. Kinyitotta nekem az ajtót, utána ő is beszállt és annyit mondott, hogy rosszabbra számított. Nem értettem, hogy mire érti.

-WUT???-lol ne várjatok többet tőlem.

-Rád értettem. Azt hittem, hogy majd valami öreg nénis ruhában jössz.-kuncogott.

-Rohadj meg.-erre vállba vágtam.

-Héééé óvatosan! Ez az öltöny többet ér, mint az egész életed!

-Óóóó inkább nem mondok már semmit.-próbáltam nyugton maradni.

-Jobban teszed.-hergelt tovább.

Na itt untam meg. Idegemben kiszálltam a kocsiból, rá csaptam az ajtót, majd elkezdtem gyalogolni mire ő utánam gurult és csak annyit mondott:-Ha akarod bemehetünk sütizni valahova. Még bőven van időnk oda érni....erre vissza ültem.

Na jóóóóó nem tehetek róla, hogy szeretem a hasam!! Mindenkit meglehet zsarolni valamivel!

Nem hazudott, tényleg elvitt egy cukrászdába. Vett nekem egy jó nagy habos islert, meg magának két nagy szelet karamellás banántortát (Banoffe pie/pite lenne), amiből az egyiket én ettem meg. Szokás szerint kritizált, hogy hogyan tudok ennyit enni. Szemét álladék. Az úton nem beszélgettünk, inkább énekelgettünk. Szólt ott Bruno Mars, OneRepublic, David Guetta, Avicii meg sok minden más. Az én ének hangomról, ha egyáltalán van olyanom, inkább nem mondok semmit..ellentétben azzal a majoméval. Hallottam már egy párszor énekelni sulis ünnepségeken meg máson is, de ilyen közelről, ilyen tisztán még nem...viszont nagyon jó hangja van. Azt mondta, hogy öröklődik a családjukban, szóval ha valakinek nincs jó hangja akkor az tuti, hogy nem igazi/eredeti Morrison...vagy mi. De tényleg jó volt hallgatni, főleg amikor lassabb számok csengtek fel a rádióban. 

Végre megérkeztünk.

Szerintem nekem a szó szoros értelmében lesett az állam amikor megláttam, hogy hova kerültem. Egy nagy vas kapun hajtottunk be amit benőtt a sövény a kerítéssel együtt, de a két kis angyalka amik fentről figyelték a belépő embereket, érintetlenek maradtak. Az út ami a parkolóig vezetett ki volt világítva, ezért az azt szegélyező kisebb virágok szinte ragyogtak. Az említett parkolóban még nagyobb szívbaj jött rám amikor megláttam a sok luxus autót és a belőlük kiszálló nőket és férfiakat. Volt ott politikus, bíró, ügyvéd, asszem meteorológus is láttam, doktorok, egy jó pár vállalat vezetőjét is megtaláltam, meg még egy modellt is felismertem. Amikor vissza tértem a valóságba félre húztam Jace-t, jó erősen fejbe vágtam, és halkan azt krákogtam, hogy:-MI A JÓ FENÉT KERESEK ÉN ITT??!!! 

Próbált megnyugtatni, de nem jött össze. Túlságosan zavart, hogy milliárdosok vettek körül a jelenlegi anyagi helyzetemet tekintve. Sajnos én nem vagyok multimilliárdos. De majd egyszer!!! (lol soha nem leszek az) idegemben oda bújtam ahhoz a majomhoz és szorosan a karjához tapadva vánszorogtam utána. A bejárat felé mentünk a hátsó kerten keresztül. A kertben sövény 'szobrok' voltak amik ember formájúra voltak vágva. Jace azt mondta, hogy ezt a házat még a nagyapja építette. Elvileg művészet kedvelő bácsi volt akit mindenki tisztelt és szeretett. A 'szobrok' görög isteneket ábrázoltak, párat még fel is tudtam ismerni. Mikor elhagytuk a kertet megkerültük a házat és a bejáratnál kötöttünk ki ami előtt egy akkora szökőkút volt ami majdnem nagyobb volt mint én. A bácsinak se voltak anyagi gondjai. Már ott várt ránk Jade, Antoine-nal az oldalán a szokásos mosollyal az arcán. Hát megint rá kellett jönnöm, hogy egy ógre vagyok a nőhöz képest, egyszerűen csodálatosan nézett ki. Én miért nem lehetek olyan szép mint ő????!!! (ha valakit érdekel, hogy hogyan nézett ki akkor kattintson erre a linkre: http://www.polyvore.com/untitled_22/set?id=177627654 ) Megvárta amíg oda értünk majd szorosan átölelt minket végül bementünk és elvittek a bál terembe vagy hova. Na itt még inkább kiakadtam. Márvány oszlopok, megint kisebb szobrokkal a tetejükön akik tartották az üvegezett tetőt fölöttünk, rengeteg régi képet, festményét láttam a falon, de volt köztük pár dombormű is. Az egész hely úgy nézett ki, mintha valami Walt Disney meséből lépett volna ki. Amikor végre újra felfogtam, hogy ez nem csak egy álom egy férfit pillantottam meg aki felénk jött. Kicsit hasonlított Jace-re csak ő idősebb volt, maximum a harmincas éveiben járhatott, de ahhoz képest nagyon jól tartotta magát. Oda ért hozzánk, megölelte Jade-et, kezet fogott Antoine-nal, rá nézett Jace-re majd a tekintete rám szegeződött. Végig nézett rajtam, utána Jace-hez fordult undorral az arcán.

-Ezt a kislányt épp melyik sarokról szedted fel?-érdeklődött.

-Arról ahonnan te is a feleségedet.-mordult rá.

-Legalább nekem van valakim, veled ellentétben drága unokaöcsém.-mosolygott rá.

-Ohh, kösz de tudod, ha egy olyan nőt akarok magam mellé, mint a te drágalátos feleséged, akinek az sem számít, ha a szeme előtt a férje egyszerre másik három nővel szépen mondva szórakozik, akkor felkapok egyet az útszéléről és kész, viszont Én ilyen nőkkel nem csak, hogy nem állok le, de nem is mutatkozom, mint Te. Gratulálok hozzá..nem is te lennél. Te csak mindig is egy semmirekellő szemétláda voltál aki nem törődött a saját családjával és inkább annak a nőnek pártját fogtad.

-Mégse voltál elég jó annak a nőnek sem.-na itt untam meg.

-Baszki nem tudom, hogy kinek képzeled magad, de szerintem semmi jogod nincs ahhoz, hogy ilyen dolgokat mondj Jace-ről! Nem Ő nem volt jó annak a nőnek, hanem arról a nőről derült ki, hogy egy rossz kis ribi! Abban igazad van, hogy én nagyon nem illek ide, de ez hagy legyen már az én gondom, kedves. Inkább törődnél a saját dolgoddal és próbálnál magadnak egy normális feleséget keresni, mert szerintem a mostani egy tízessel többért simán otthagyna! Kalács kikkel vagyok én körülvéve?!-láttam, hogy hogyan le voltak blokkolva mindannyian, így kihasználva az alkalmat megfogtam Jace kezét, el ráncigáltam onnan, és betuszkoltam az egyik mosdóba. Megmostam egy kis hideg vízzel az arcát, megtöröltem majd sóhajtottam egy nagyot és neki dőltem az egyik mosdókagylónak. Lassan vissza tért Jace-be az élet, és megkért, hogy inkább menjek ki vele a kertbe, mert nem valami okos dolog egy lánynak a férfi mosdóban lennie. Kimentünk, leültem egy padra mire ő lefeküdt és a fejét az ölemre tette majd én simogatni kezdtem azt. 

-Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam.-kezdtem bele a bocsánat kérésbe.

-Ezt inkább nekem kellene mondanom...és köszönöm, hogy megvédtél.

-Nincs mit!-mosolyogtam.

-Tudod mindig is ez volt akárhányszor találkoztunk, ő belém kötött, én válaszoltam rá...a végén pedig én lettem a rossz fiú.-mesélte.

-Te?-értetlenkedtem.

-Aha..gondolom láttad már, hogy mennyire forró fejű vagyok..őt meg alapból alig bírom elviselni szóval..-majd csöndben maradt. Homlokon csókoltam majd mosolyogva agy feleltem:-Ez nem igaz.-ekkor szorosan magához húzott és átölelt. 

-Sokat jelent, hogy itt vagy velem..köszönöm.

-Mondtam már, hogy nincs mit. Na pattanj fel, nem éri meg itt búslakodni! Inkább menjünk, emlékezzünk meg a szüleidről és érezzük jól magunkat, hogy az a szemétláda arcába tudjuk vágni azt!!

Jace hallgatott rám és úgy tettünk ahogy mondtam. Vissza mentünk Hamupipőke kastélyába, imádkoztunk egyet, le tettük a virágcsokrokat az emlékműhöz, majd az édességek felé cibáltam és ráerőszakoltam egy nagy szeletet a csoki tortából. Most nem zabiztam be a felét...most. Végre már nem rágódott a dolgon és úgy nézett ki, hogy kezdte jobban érezni magát. Később amikor már mindketten tele voltunk, el vitt a szülei régi házához ami egy pár kilométerrel volt messzebb. Szinte egy nagy rom volt az egész, de még állt pár fal és, ha valaki nagyon akart, akkor betudott jutni. Mi is így tettünk. A kezemet fogva vezetett át a romokon, törmelékeken, üvegdarabokon és a többi már szemétnek számító dolgon keresztül, mire oda értünk a szülők régi szobájába. Még ott volt az ágy nagy része, pár szekrénysor amiből hiányozott az üveg, volt ott egy kis éjjeli szekrény is ami még elég jó állapotban volt, találtunk a csillárból származó üvegdarabokat, meg elégett fényképeket. Jace felvett egyet a padlóról majd nézegetni kezdte azt. Szomorú és nosztalgikus arckifejezés tükröződött vissza az arcán, de most nem éreztem azt a nyomasztó aurát mint eddig. Olyan volt, mint valami nagy gyerek aki mindjárt sírni fog, ezért inkább oda mentem hozzá...majd jól oldalba vágtam mire ő abba hagyta a pityergést és helyette elkezdett röhögni. Az egyik pillanatban lépéseket és mormogást hallottunk. Valaki volt ott. Jace be bújtatott két nagyobb törmelékdarab közé ahonnan nem látszódtam ki, viszont én sem láttam semmit, így csak reménykedni tudtam, hogy minden rendben lesz amikor kiabálást hallottam és egy nagy csattanást...

    ~McDonaldék~

A paintballos eset óta nem beszéltem Sophie-val és ez aggaszt..hiányzik..viszont félek attól, hogy mi történe, ha újra beszélnénk..lehet, hogy már mindennek vége?

Dehogy!!! Neki is ugyanolyan fontos ez a barátság mint nekem..vagy nem? Egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Eddig soha nem volt ilyen gondom, ha baj volt azt megbeszéltük a csajokkal, ha meg a srácokról volt szó azonnal elfelejtettük a dolgot abban a pillanatban amikor egy jó csaj sétált el előttünk. Most mégis itt szenvedek. Basszus rosszabb vagyok már mint egy csaj. Lehet rossz hatással van rám Lana, ő az ilyen nagyon érzelgős.-mosolyodtam el. Tényleg vele se beszéltem valami sokat mostanában. Elég csöndes mostanság és arra is furcsán reagál amikor megakarnám ölelni vagy csókolni. Talán büdös vagyok?! Neeem azért szoktam fürdeni is néha napján és azért az axe-nak is meg kellene tennie a hatását. Összegezve a dolgot nem tudom mi van vele..de igazából Sophie hiánya jobban zavar mint az övé. Remélem azért helyre állnak a dolgok, máskülönben kivel fogok én Tokyo Ghoul-t meg Kuroko no Basuke-t nézni, meg ki fog velem Mortal Kombat-ozni és csalással megvádolni a meccs végén azért, mert ő bénán játszik, vagy ki fog velem evő majd később böfögő versenyt játszani?-jelzem az utolsó kettőt mindig ő nyerte meg. Még ezeken és sok minden máson gondolkodtam mire eldöntöttem, hogy férfi leszek és beszélek vele vele. Sehol nem volt fent online, az üzeneteimre se válaszolt és a hívásaimat se vette fel..vagy baj volt vagy csak ennyire haragudott rám. Mivel nem akartam zaklatni Verena-ékat így inkább megfogtam magam és elindultam Sophie-ékhoz hát hogyha otthon van. Felöltöztem, elköszöntem Stephie-től és aputól majd elindultam. Gyalog mentem mivel nem laktak tőlünk messze, plusz legalább volt egy kis időm lelkileg is felkészülni...az édesapja nem nagyon örül annak amikor náluk vagyok..nagyon félti a kislányait..pedig azért ennyire nem kéne. Főleg tőlem, mert szerintem nem nézek ki úgy, mint valami rossz pedofil. Végre oda értem, bementem a kapun majd az ajtóhoz siettem és kopogtam, mint ahogy szoktam. Rövid időn belül ajtót nyitott Sophie anyukája, Erica. Megkérdeztem tőle, hogy hol van a lány mire ő közölte velem, hogy Jace-szel van. Tökéletes. Hozzám nincs kedve, de hozzá már van. És akkor még az én hibám az egész, igaz? Ah mindegy. Majd hozzám szól, ha akar, ha meg nem az az ő baja...jó tudom, hogy én is hibás vagyok, mivel mostanában tényleg kevés időt töltöttem vele, de akkor is! Ha inkább azzal a Jace-szel van, mint velem akkor legyen. Mostanában úgyis sokat vannak együtt..még nálunk is több időt tölt el vele..mindegy ők tudják. Nem is értem mit problémázok annyira ezen...

Feldúltan sétáltam haza felé amikor megláttam Verena-t. Kerestünk egy közeli padot ahová leültünk beszélgetni..hááát nem kellet volna...egész végig csak röhögött rajtam miközben szerintem kurvára nem volt vicces.

-Basszus, mi olyan vicces ebben ebben ?!-kérdeztem felháborodva.

-Te vagy a vicces.-kuncogott tovább.

-Mi van?-lepődtem meg a válaszán mire ő így folytatta:

-Te nem haragszol Sophie-ra...te szereted őt.

7.Rész.

Szerintem kb. én is ilyen lehettem az éjszaka mikor haza értem. Anyuék hülyének néztek amikor a kérdésükre válaszolva annyit mondtam csak, hogy: Paintballozni voltam. Nem tudtam felfogni, hogy miért lehettem annyira boldog akkor, de talán nem is akartam. Legalább nem sírdogáltam már a kis sarkomban az öcsém valamelyik plüssét ölelgetve. Jól van naaa, nekem is lehet késői gyermekkorom! Lefürödtem, pizsamába öltöztem, bebújtam az ágyamba, elővettem a telefonom és képeket kezdtem böngészni Pinteresten. Imádom azt a helyet! Tele van szebbnél szebb képekkel és gifekkel amiktől általában mindig rajzolhatnékom támad. Azon az éjszakán épp KaiSoo-s képeket nézegettem. Őket elnézve csoda, hogy még mindig akarok egy meleg legjobb barátot? Na jó tudom, hogy ők igazából nem melegek, de olyan cukik együtt! Verena szerint ők 'csíkszemű kínaiak'...PEDIG ŐK KOREAIAK ÉS IGENIS SZÉP SZEMÜK VAN!!! Általában mindig ez a vita tárgya és se ő se én nem akarunk engedni...két perccel később már megint egymást ölelgetve hülyülünk. Ezért olyan jó a barátságunk. Nem tudom már hányadik oldalt lapoztam lefelé mikor egy kis ikon ugrott be az érintőkijelzőmön. Shon volt az. Ennyit a jó hangulatról. Beszélgetni próbált volna velem, de a végén ez lett belőle:

Szia :)              

             Szia.

Hogy vagy?                         

                                 Meg vagyok.     

Értem...Jó volt ma a paintball, igaz?                                                                

          Ja.

Uhm úgy látom nincs valami jó kedved...szia.                                                                                  

             Szia.

Jó tudod bunkó voltam meg bla bla bla. De ti mit tennétek a helyemben? Tudom, hogy meg kellene hallgatnom, hiszen igazából nem tett semmit. Ez mind csak az én hülye hisztim, de egyszerűen fáj, hogy nem törődött velem, és ezek után nem mehetek csak úgy oda hozzá azzal, hogy tudom, hogy egy hisztis picsa voltam de tegyünk már úgy mintha nem történt volna semmi, csakis az én kedvemért. Már nincs vissza út. A barátságunknak lőttek és Lana is utál. De jó. Na mindegy- sóhajtottam egyet majd elhelyezkedtem és becsuktam a szemem.

~Eközben~

Már megint lerázott. Napok óta ilyen velem Sophie, de, hogy miért haragudott meg rám arra nem jöttem rá. Lana is furcsán viselkedett mostanában. Nem értem a nőket. Átfordultam a másik oldalamra amikor megláttam egy képet ami azon a napon készült amikor először találkoztunk. Épp egy koncerten voltam valami Tomorrow volt a banda neve vagy mi, már  nem emlékszem rá plusz nem is szeretem azt a bandát. Matt cipelt el rá, majd szokás szerint magara hagyott azzal a végszóval, hogy ismerkedjek. Semmi kedvem nem volt a számomra ismeretlen bandát nézni így inkább átverekedtem magam a legközelebbi üdítős standhoz aminél persze, hogy mindent lehetett kapni csak üdítőt nem. Nem volt semmi kedvem ahhoz, hogy egy beton árokban kössek ki hazafelé szóval csak egy üveg ásványvizet kértem. A pultos hülyének nézett és komolyan gondolkodott rajta, hogy tényleg ásványvizet kértem egy koncerten ahol mindenki más már úgy beállt, mint a déli busz a sok piától. Amikor épp próbáltam megfordulni a fél literes NaturAquámmal véletlen meglöktem valakit aki abban a pillanatban össze esett pedig egyáltalán nem ivott, legalábbis azt mondta. Egy ahhoz képest magas, barna hajú, barna szemű kicsit morcos mégis ártatlan lány volt az. A neve vagy bármilyen indulatszó helyet csak annyit mondott, hogy bocsi..pedig én löktem fel. Kiharcoltam magamnak, hogy legalább valami ételre hagy hívjam meg. Erre már azonnal igent mondott, már akkor látszott rajta, hogy szereti a hasát. Vettem neki egy szép nagy hotdogot amitől máris jobb kedve lett. Azt mondta, hogy őt is magára hagyta a barátnője csak annyiban különbözött a szituációnk, hogy ő szerette is a fellépő két rock bandát. Tovább beszélgettünk majd annyira jó barátok lettünk, hogy aznap éjszaka alig tudtunk elszakadni a másiktól. Ekkor váltunk legjobb barátokká Sophieval...de lehet, hogy ez már nem jelent neki semmit. Remélem ha újra kinyitom a szemem..minden újra a régi lesz..

Talán negyed tíz volt amikor felébredtem. A szokásos félórás reggeli készülődés után le mentem reggelizni. A hűtő felé indultam tejért amikor egy kis cetlit pillantottam meg rajta. Stephie írta, a gyerekes kézírás szerint Becánál alszik ma éjszaka, és kéri, hogy vigyázzak magamra. Szokás szerint anyáskodik, pedig csak 8 éves. Ez volt az első alkalom, hogy ennyire magányosnak éreztem magam..se anya...se apa..se Stephi...se..Sophia. Talán az ő hiánya fájt a legjobban. Ah mindegy. Mosogatásközben megcsörrent a telefonom, Matt volt az. Beszélni akart. Negyed egykor találkoztunk a közeli játszótéren. Már messziről integetett majd leültem mellé a padra. A hely tele volt izgő-mozgó gyerekekkel akik egyik játékról  másikra mentek. Egy kisfiú túl gyorsan csúszott lefelé a csúszdán így csúnyán megütötte magát, az édesanyja mit sem törődve a síró kiskölyökkel telefonált tovább. Pár pillanat múlva a még nála is kisebb talán húga ment oda hozzá, hogy megvigasztalja. Kicsit ismerős volt a helyzet. Matt elég komolynak tűnt.

Miről akartál beszélni?-tettem fel a kérdést.

Szereted Sophiát?-kérdezte.

~Morrison Manison~

Jace...kelés mér dél is elmúlt..Jace?...JACE A ÚRISTEN SZERELMÉRE KELJ MÁR FEL!!!

Mi a-nem volt időm, hogy befejezzem a mondatomat, mert abban a pillanatban leestem az ágyról. Köszi a csodás ébresztést húgi.-miközben felkecmeregtem a padlóról. Tényleg annyira nagy luxus lenne, ha végre fel vennél valamit?-vágott hozzám egy párnát dühösen. 1:csak póló nincs rajtam, 2:a húgom vagy, 3:MÁR NEM TOM HÁNY ÉVE EGYÜTT VAGYTOK ANTOANENAL SZÓVAL NE MONDD AZT NEKEM, HOGY NEM LÁTTÁL MÉG FÉLMEZTELEN FÉRFIT!!-dobtam vissza a párnát a feladójához. A sebeid idegesítenek te idióta!-mondta szomorúan majd átölelt. Nincs semmi baj, Jade. Jól vagyok, bízz bennem! Plusz ezt vállaltam amikor jelentkeztem külön önvédelmi órákra.-nyugtatgattam. Jade azóta ilyen amióta elvesztettük a szüleinket. Sajnos nagyon sokat aggódnia miattam, pedig tudok vigyázni magamra. Egy-két karcolás még nem árthat meg! És, hogy ha komolyan megakarom védeni még erősebbé kell válnom. Tudom ez kicsit olyan volt mintha valami filmből kilépett nyomorék szuperhőst hallanátok aki most vesztette el valakijét, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy megvédje őt. Talán ti nem ezt tennétek a helyemben, ha ti is elvesztettétek volna a szüleiteket még amikor nagyon picik voltatok. Nem valami túl jó gyerekkori emlék az anyukád sikolyát hallani ami a lángoló otthonotokból jön miközben ti ott reszkettek a félelemtől és a sok sírástól való kimerültségtől. És mind a kapzsiság miatt történt. De nem untatlak tovább titeket unalmas régi sztorikkal..Na hol is tartottam?? Ja meg van. Na szóval miután vagy harmincmilliomodjára is megnyugtattam Jadet, hogy még mindig élek, nem kaptak el a szervkereskedők, és nem zabálja a lépemet vagy a májamat senki jelenpillanatban, felöltöztem majd a fürdőszobába indultam.  a márvány padlótól egészen az én kicsikémig minden csillogott-villogott. A takarítónő jó munkát végzett. Jó tudom, hogy eh önimádó majom vagyok, de valakinek annak is kell lennie. Az meg, hogy milyen közeli kapcsolatot ápolok a tükrömmel azaz én dolgom. A napi reggeli készülődés után felvettem a kedvenc bőrdzsekim, az egyik fehér V nyakú felsőm, a nyakláncomat amit még anyuék vettek nekem amikor kicsi voltam -Ez akkor is a nyakamba van, ha kell, ha nem. Egy kis kék kő van rajta, nem nagy cucc, de nekem sokat jelent.-, az egyik fekete gatyámat ami a térdétől kezdve a sípcsontom közepéig szaggatott meg egy fekete bakancsot. Most elképzeltétek, mi? Na ugye, hogy helyes vagyok? Jó oké elég az önimádatból, későbbre is kell majd. A lényeg, hogy megfogtam magam, homlokon csókoltam Jadet majd elindultam...Sophiehoz.

~A derp trió~

Légyszi légyszi légyszi légyszi nézzük meg még egyszer!!! Ez nagyon jó!!-könyörögtem Verenának, hogy játssza le újra a videót. A tegnapiak után eltervezték, hogy valahogy felvidítanak -nem tudták, hogy azt már más megtette, de jobb is, mert aztán megint előjönnének a hülyeségeikkel-. Verena még egyszer újra indította a videót. Mindenféle paródiákat, beszélgetős műsorokból kivágott jeleneteket meg legnagyobb bakikat néztünk. Az így is pihent agyamon csak még jobban segítettek ezek a videók, de legalább jobb kedvem lett tőlük. Miután abba hagytuk a röhögést jöttek a nagy lelkizések. Leah azért volt szomorú, mert úgy érezte, Chriss nem szereti, mi meg ott győzködtük az ellenkezőjéről, majd Verena következett. Óóóó imádtam őt vigasztalni főleg, mert a bajai forrása egy elmebeteg sorozat volt. Az American Horror Story. Most furcsa mód nem az volt a baja, hogy meghalt a kedvenc szereplője hanem még súlyosabb problémája volt..látott..egy törpe embert! Mint kiderült az egész évadban benne lesz a kis figura, ez kicsit olyan volt mint Samara és én, ezért én is ugyanazt tettem amit ő szokott. Kinevet és szándékosan is ijesztget. Mivel megsajnáltam szegényt elterveztem, hogy valahogy őt is megnyugtatom. Mindent kipróbáltam biztattam, elmagyaráztam neki, hogy azok az emberek nem eszik meg őt, még hozzá se szolnak, rá se néznek, nem fognak vadászni rá, mint Szimba Bambira stb...nem hatott, ezért be vetettem az utolsó ütőkártyámat. Az utánozhatatlan táncomat. Ez már végre hatott. Hogy milyen is ez? Ez egy elég ijesztő folyamat lehet, hogy ha rosszul sül el, ezért kell a zenei aláfestés, hogy megnyugtassa az embereket, majd mikor felkészültek elkezdem és ez lesz belőle: 

Miután mindenki abba hagyta a röhögést le mentünk enni. Ez egy egészen fárasztó másfél óra volt, igaz? Csináltam pár szendvicset...de az senkinek nem kellet..inkább gabona pelyhet akartunk enni..délután háromnegyed kettőkor. Tudunk. Szerencsére mindig van otthon gabonapehely meg tej, mert a tesóim nem hajlandóak suliba menni, ha nem ezt reggelizik. Ezek a mai fiatalok! Épp a számhoz emeltem a kanalamat amikor csengettek. Az ajtóhoz siettem, kinyitottam majd a szélesen mosolygó Jaceszel találtam szemeb magam.

~A parkban~

Mi van????-értetlenkedtem.

Ezt most komolyan kérdezem Shon..te is láttad, hogy mit tesz ez az egész helyzet Sophieval. Érdemel annyit, hogy normálisan tisztázzátok ezt az egészet.-folytatta, de az volt a gond, hogy én nem értettem semmit az egészből. Ami látszott is rajtam.

Basszus nem vágj már ilyen hülye képet..már kezdesz idegesíteni.-morgolódott.

Ember nyugodj meg. Jelenleg annyit tudok, hogy valamiért haragszik rám, és, hogy én vagyok az egésznek az oka. Hidd el nekem se jó ez így..nagyon..hiányzik Sophia. 

Oké...akkor gondolkodjunk együtt.-vigyorgott, de az inkább vicsor volt mint vigyor.

Mióta haragszik rád?-kérdezte. 

Azóta..mióta össze jöttünk Lanával.

És miért is jöttél össze Lanával?-tette fel az újabb kérdést.

Mert szép, vicces, szereti a rockot, szereti a sportot, meg cuki ahogy anyáskodik.-magyaráztam mire megfogott és rázni kezdett miközben beszélt hozzám.

EZEK SOPHIEBAN IS MEGVANNAK TE IDIÓTA!! EDDIG A NŐK SE ÉRDEKELTEK MOST MEG AMIKOR ELŐJÖN A HASONMÁSA AZONNAL RÁMOZDULSZ AHELYETT, HOGY MEGMONDANÁD NEKI, HOGY IGENIS ŐT SZERETED!!-kiabált tovább.

Én tényleg..őt szeretem?

Shon barátok vagyunk, de attól fogva, ha tovább játszod a hülyét és még több fájdalmat okozol szegénynek, komolyan megfoglak ütni. Ti segítettetek nekünk össze jönni Verenával, most had segítsünk mi rajtatok.-látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja, és tényleg a szívén viseli ezt az ügyet. Jó érzés amikor mások ennyire törődnek veled. 

Oké, de, adj egy kis időt gondolkodni. Most még nagyon zavaros ez az egész, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg akarom-e ezt..bocs

Semmi gond-vállon veregetett majd így folytatta.-Ha úgy érzed, hogy kész vagy, csak szólj, oké?-majd rám mosolygott.

Legszívesebben megöleltük volna egymást, de az elég buzisan nézett volna ki úgyhogy inkább hagytuk.

~Az ajtóban~

Te mit keresel itt?-csodálkoztam az ajtóban mosolygó Jacere nézve. 

Neked is szia.-arcon csókolt majd átbújt a jobb karom alatt és bement a házba.

Héééé nem engedtelek be!! Plusz szájfertőzést fogok kapni, whaaaaa.-nyavalyogtam tovább.

Egy, nem vagyok vámpír szóval nyugodtan járkálhatok ki és be, kettő, arcon csókoltalak így nem kaphatsz szájfertőzést...de, hogyha akarod megcsókolhatlak.-közelebb hajolt hozzám.

Na takarodj.-ezzel arrébb toltam az arcát, és a konyha felé indultam majd ő is követett.  Jace nem mondott semmit, csak köszönt a lányoknak utána a nappaliba ment. Ők annyira megvoltak lepődve, mint én, vagy talán még jobban is. Majd ez azonnal elmúlt. Miért nem mondtad, hogy jön? Akkor kettesben hagytunk volna titeket.-súgta Verena. MERT NEM TUDTAM, HOGY JÖN, ÉS NE MERÉSZELJETEK KETTESBEN HAGYNI VELE!!!!!.-suttogtam fura hangon, mert kiabálni szerettem volna, csak nem tudtam őfelsége miatt...pffff. Kiviharzottam a szobából majd a nappaliba indultam ahol megfogtam egy kispárnát és Jacehez vágtam. MÉGIS MI A JÓ KÜRTÖS KALÁCSOT KERESEL ITT BÁZDMEG???!!-végre fennhangon ordibálhattam vele. Én is örülök, hogy látlak, de segítség kéne.-magyarázta. Huh? Komolyan?-az értelmes arckifejezésemen még jobban látszott a meglepettségem. Igen. Tudod a hétvégén lenne a szüleim halálának a 14. évfordulója és mivel Jade a már majdnem férjecskéjével megy, így pár nélkül maradtam...szóval..-majd elhallgatott. O-oh értem..persze szívesen elmegyek veled.

Fel állt a kanapéról majd csendben megölelt, és a nyakamba temetkezve annyit mondott csak, hogy köszönöm. 

UI: Elnézést kérek az összes olyan embertől aki szabályszerűen allergiás az animékra vagy mangákra or mindkettőre, de én imádom őket és szerintem ez a kép most kellett ide. Bocs.

6.Rész:

Amikor felkeltem zajt hallottam. Mint kiderült Freddy is tudott a kempingről persze, hogy Verena által és csak is azért kelt fel olyan korán, hogy szerezzen egy kis örömöt nekünk.  

Mi így reagáltunk rá:

Bár ő pont ezt várta. Hogy dögöljön meg. Ferddy barátunk szerette a gyerekes csínyeket, sajnos túlságosan. Egyszer azt is eljátszotta, hogy rosszul van és még az orvosok előtt sem hagyta abba. Majd másnap magától sétált ki a kórházból a nővérkék meg azt hitték, hogy rémet látnak, mert az ő 'állapotában' mozdulni sem bírt volna. Csak nevetett az egészen, de utána mi is. 

-Kelés álomszuszékok! Attól, hogy ti ki hancúroztátok magatokat az éjszaka a nap még nem áll meg.-mondta miközben sunyin mosolygott ránk.

-Nem feküdtünk le!!.-vágtam rá reflexből.

-Lemered tagadni azt ami az éjszaka történt?-kérdezte.

-Idióta.-mondtam, majd arcon csókoltam. A tegnap történtek után jó volt mosolyogni látni, Jacet. Őszintén bevallva, jókedvre derültem tőle, és úgy tűnt ezt Verena is észrevette. Faggatni kezdett, majd lépésről lépésre elmagyaráztam neki a tegnaptörénteket. Fogjuk rá, hogy megértette. Jace és Freddy sugdolózni kezdtek majd kétfelé indultak. -Nekem itt valami bűzlik.-mondtam mire Verena így reagált: -Pedig én próbáltam valahogy lefürdeni tegnap. Az én kis retardált madaram. Annyira imádom őt. Már négy éve, hogy igazi legjobb barátok lettünk. Remélem minimum tízszer ennyit együtt fogunk még tölteni. A barátságunk szinte tökéletes, eddig egyszer sikerült csak összevesznünk, de egyetlenegy nap kellett mindössze és máris helyrejött köztünk minden. Tudom, hogy idióta, idegesítő, gyerekes, elviselhetetlen nőszemély vagyok, de ő így szeret és ez mindennél többet jelent nekem. Szeretem Verenát, olyan nekem mintha a testvérem lenne. Bár elég furcsa a kapcsolatunk, mert nálunk a szeretlek az utállak és a köcsög és a rohadék mind kedves szavaknak számítanak. De most gondolj bele! Azt, hogy 'milyen szép vagy', vagy, hogy 'kedvellek' bárkinek mondhatod. Tipikus közhelyek, nem jelentenek semmit. De azt, hogy 'már megbántam, hogy megismertelek' mosollyal az arcodon nem mondod csak úgy mindenkinek aki szembejön veled az utcán. Ha mégis akkor te nem vagy olyan, mint mi. Na mindegy hagyjuk a nyálas dolgokat. Az egész bagázs éhes volt és a kajából is kifogytunk úgyhogy a legközelebbi gyorskajáldába vettük az irányt. Freddy fizetett, ha már ilyen 'jóvá' tette a reggelünket, Mattenáék inkább csak potyáztak. Tudod, ajándéklónak ne nézd a fogát! Leah felhívott azzal a hülye ötlettel, hogy ő paintballozni akar és menjünk mi is. A csorda beleegyezett így két és félóra után találkoztunk Leáhval a megbeszélt helyen. Legnagyobb meglepetésünkre Krueger nagybátyjáé volt a hely. Tudtam, hogy nem csak élősködni jött!!! Ezek terveznek valamit, és szerintem Jace tud a tervükről szóval ki kell faggatnom őt. Nehéz menet lesz. A nagybácsi volt a aki a szabályokat ismertette velünk. Úgy tűnt ért a dologhoz . Két-két fős csapatokra lettünk felosztva. Hat pár volt. A párokat nem mi választottuk, de szerintem meg volt bundázva az egész. Chriah (Chris+Leah), Spencer+Jenna, Mattena, Shon+Én (rohadtul nem örültem, hogy vele kellett lennem a történtek után), Jade (neki örültem ^^)+Freddy (mondjuk ez nem volt bunda) és Lana+Jace (na meg ez is random volt). Kibaszottul jó lesz ez az egész. Nagy levegőt vettem majd próbáltam kizárni, hogy Shon az Shon és úgy kezelni őt, mintha nem történt volna semmi. Neki jól ment ez az egész. Utolsó emberekig (csapatok miatt) játék volt ezért hat különböző állomásról indultunk. Térképet is kaptunk a területről. Számomra élmény volt, hogy nem egy mezőn voltunk ami tele volt búvóhelyeknek programozott barikádszerűségekkel, hanem egy igazi érintetlen erdőben voltunk. Fenyves erdő volt ami nehezített a játékon mivel a lombkoronájukon csak icipici foltokban szűrődött át a fény. Az avar ropogott alattunk így a lépéseinkkel is vigyáznunk kellett. Óvatosan, figyelmet fordítva minden egyes neszre, és kitágult pupillákkal folytattuk az utunkat a sötét és nyirkos erdőben. Legnagyobb szerencsénkre az erdő élővilága miatt nagyon könnyen kilehetett deríteni ha valaki a közelünkben van. Ehhez csak az kellett, hogy eléggé óvatlan legyen ahhoz, hogy megzavarjon valamilyen állatot ami egy röpke félóra alatt meg is történt. Spencerék voltak azok. Jenna hozta a formáját és megijedt az egyik legártalmatlanabb élőlénytől a világon. Egy kis leveli békától. Akkorát sikított, hogy szerintem azt a másik négy csapat is hallotta. Lesből támadtam amíg Shon a bokrokkal küszködött. Két lövésnél többre nem is volt szükségem. Megnyugtattam Jennát majd tovább álltunk. Mikor vissza pillantottam már csak azt láttam, hogy a barátnőm csillogó szemekkel néz az előtte álló fiúra majd megcsókolja őt. Lett még egy párunk. Kb. tízperc elteltével megálltunk pihenni, mert a csapattársam nem bírta az iramot. A térképet tanulmányoztam miközben ő csendesen próbálta összeszedni a nem létező erejét. Csend lett, hosszú csend. Majd megszólalt. 

-Haragszol...rám?-kérdezte.

-Nem.-válaszoltam anélkül, hogy megfordultam volna. 

-Értem-mondta.

A hangjában érződött a csalódottság, de nem érdekelt. Ha ő képes volt nekem fájdalmat okozni akkor nekem miért nem szabad ugyanezt tennem? A következő órák nyomasztóan teltek, de sikerült ki iktatnunk Jadeéket és Verenáékat is. Azt muszáj megemlíteni, hogy a Mattena páros pár csokis papíron bukott el. Ha a madárkám nem szórta volna el őket, talán még mindig játékban lennének. Két páros maradt. Chiráék és Jaceék párosa. A karma megint rám talált és persze, hogy a fő ellenségem talált ránk. JACE!!!! A rohadék azonnal leszedett engem amint meglátott, habozás nélkül lőtt. Persze, hogy a mellkasom volt a célpont. Perverz állat!-üvöltöttem mire ő kajánul rám mosolygott. A pasid a tiéd.-utasította Lanát. Lana ellenkezett. Nem akarta az ő szerelmét bántani. Erre Shon is ledobta a fegyvert és hősiesen megadta magát neki. Itt lett elegem. Elviharzottam bár azt nem vettem figyelembe, hogy merre. Mire észbe kaptam egy szakadék lábánál voltam. Leültem, összekuporodtam, majd sírni kezdtem. Pár perce múlva Jace leült mellém, átölelt, és megvigasztalt. Még vagy tízpercig sírtam majd megtöröltem a már kétszer akkora szemeimet majd rá néztem és észre vettem, hogy véres a bal kézfeje. Megijesztett a gondolat, hogy az Shon vére lehet, de a sajátja volt. Elmondta, hogy a nagy kiabálás az volt amikor ő McCarty fejéhez vágta, hogy ez mind az ő hibája, és tényleg megakarta ütni ,de tekintettel volt rám ezért a hozzá legközelebbi fába verte a kezét, és ezután talált rám. Szóval most már tudja is, hogy szeretem. Egyre jobb lesz ez a nap. Mi fog történni legközelebb?! Talán előjön Samara és twerkelni fog nekem vagy mi?!!! Pfúúúúj az rosszabb lenne, mint valami bizarr apokalipszis. 

~Eközben~

Bűntudatom volt a csokis papír miatt. Matt azt mondta, hogy nincs semmi baj, de tudom, hogy nem az elsők között akart kiesni. Mivel számunkra a játéknak vége és itt kell maradnunk amíg meg nem lesz a győztes csapat, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy helyet ahol meghúzódhatunk. A térkép hosszas tanulmányozása után - Matt nem nagyon értett hozzá én meg nem vagyok Dóra a felfedező, viszont a hegyet és a síkságot megtudom különböztetni !! - kikalkuláltuk, hogy kb. hol lehetünk. Az eredményeink szerint épp ott vagyunk ahonnan a második csapat indult. Hála Pete Wentznek ott ücsörgött Jade és Freddy vagyis jó helyen voltunk. Ezt neked Dóra!!!

A két srác lekezelt egymással majd beszélgetni kezdett. Mi is így tettünk Jadedel.

-Titeket ki ejtett ki?-tudakoltam.

-A jövőbeli sógornőm.-válaszolt.

-Sophiára gondolsz?-hitetlenkedtem. 

-Te talán nem nézted meg őket, hogy hogyan viselkednek amikor egy légkörben vannak?-kérdezte.

-De. De én csak azt látom ahogy ölik egymást.-mondtam.

-Az mind szeretetből van.-mosolygott rám.

-Sejtettem, de elvileg Sophie Shon szereti.-értetlenkedtem tovább.

-Még. Tudod, ha tényleg annyira utálnák egymást ahogy azt ők állítják, akkor nem aludtak volna együtt és nem beszélgettek volna olyan dolgokról amiket egy átlag ember nem oszt meg csak úgy bárkivel.-magyarázta.

-Mondjuk ez logikus, de biztos vagy benne, hogy lesz köztük valami?-kérdeztem most már egyre jobban bízva abban, hogy Jadenek igaza van.

-Nem vagyok benne biztos. Bárha az egész rajtuk múlna akkor még az érzéseiket sem lennének képesek bevallani egymásnak.-folytatta.

-De miért?-kérdeztem meglepődve.

-Sophie fél a csalódásoktól és erre ez az egész Shon ügy is rá tesz egy lapáttal. Másrészt a bátyám mára azt is elfelejtette, hogy hogy kell kedvesen bánni valakivel ha nem akarja megdugni.-filozofált tovább.

-Remélem nem így lesz.-szomorodtam el.

-Én is. Szeretném ha a bátyám újra boldog lenne, neki is kijár egy kis szeretet. Plusz Sophia egy melegszívű, kedves, ügyes lány aki képes kordában tartani Jacet, ha már én képtelen vagyok rá.-érződött a hangján, hogy rég elvesztett valamit amit soha nem fog vissza kapni. Úgy sajnáltam szegényt.

-Személy szerint én nagyon kedvelem Sophiát. Talán épp ezért anyáskodok annyit felette.-végre újra elmosolyodott.

-De ugye tudod, hogy téged is kedvellek?-kérdezte.

-Persze, hogy tudom. Hol találsz nálam jobb ivótársat?

Erre mindkettőnkből előtört a nevetés ami jól jött, mert kezdett hűvösödni.

 ~Kruegerék~

Mi is az elsők között estünk ki, mint Matt és Verena...hála Fifinek. Így hívom Sophiát, de tudom, hogy nem szereti. Épp ezért vicces. Visszatérve Mattékre, őt és Verenát nem rég ismerem. Igazából a suli kezdetével kedveltem meg őket. Mattel legjobb barátok lettünk Verena meg olyan nekem mint a kishúgom. Nagyon boldog voltam amikor engem is elfogadtak a köreikben. Annak meg még jobban örültem amikor ők össze jöttek, végre nem kellett azt hallgatnom ahogy egymás miatt nyavalyognak. Már kezdett idegesíteni huszonnégy órában azt hallgatni. Egyszer amikor át jött Matt hülyülni idegemben megfogtam a legközelebbi tárgyat, - ami egy nem is tudom hány napja érlelődő zokni  volt - és a szájába tömtem. Nem örült annyira neki, mint én, de miután lenyugodott ő is jót nevetett az egészen. És nem kapott semmilyen jellegű szájfertőzést sem!! Mikor már vagy egy jó tízperce beszélgettünk a suliról, a kapcsolatukról meg arról, hogy mi lehet szegény Fifivel meg azzal a McDonalds vagy hogy is hívják gyerekkel, észre vettem, hogy a csajok nagyon jól érzik magukat.

-Nézd már milyen jól kijönnek egymással a csajok.-mutattam rá a már hiéna szerű hangot kiadó lányokra.

-Ja. Ugye nem rajtunk nevetnek?-kérdezte Matt tágra nyílt szemekkel.

-Nem tudom, de inkább rajtunk nevessenek, mint miattunk sírjanak.-mondtam.

-Az attól függ. Tudod, ha sex közeben röhögő görcsöt kap a csaj az nem valami jó jel.-oktatott ki.

-Ott a pont. Velem még nem történt ilyen, de mindegy. Na nem jössz el holnap suli után meccset nézni?-tudakoltam.

-De. Viszont akkor készülj pár sörrel meg kajával is.-mondta lelkesen.

-Tudom, tudom. Pizza vagy hamburger?-kérdeztem tőle.

-Gyros.-mosolygott rám a kis haszonleső.

-Oké. Matthew és Spence is jön.-közöltem vele a híreket.

-És Jace?-lepődött meg.

-Hát Jacenek most van jobb dolga is, mint meccset nézni a haverokkal.-válaszoltam.

-Ohhh szóval már megint eljött az az esemény ideje is. Ezért van hozzá ragadva Sophiehoz akkor.-fogta fel a dolgokat.

-Nem csak azért, legalábbis szerintem. De az is közre játszhat.-próbáltam megértetni vele a helyzetet.

-Mindegy. Amúgy, hogy állsz azzal?-érdeklődött.

-Miv- Jaaa, hogy azzal. Minden oké. Már én is kezdem megszokni. Köszi a kérdést.

-Nincs mit. Barátok vagyunk vagy nem?

-De.-mosolyodtam el.

-Na gyere! Ölelj meg te vadbarom.-tárta szét a karjait.

-Bocs, de nem akarok buziskodni. Tudom, hogy bejövök neked, de ott van Verena is.

-Baszódj meg!-mondta miközben próbálta vissza tartani a röhögését.

~Chreah~

Kb. egy órája gyalogolhattunk az erdőben ami nekem inkább dzsungelnek tűnt. Szerintem láttam valamelyik fán ugrálni Mauglit vagy talán egy mókus lehetett az, de valószínűbb, hogy Maugli volt az. A mókusok nem élnek az erdőkben!! Azok az esőerdőket szeretik mint a Marsupilamik. Szerencsénkre Shirkan nem jött elő üdvözölni minket. Chirss elől ment én meg hátul cammogtam utána. Még egy jó darabig sétáltunk majd egy folyóhoz értünk. Letelepedtünk a parta mire Jenna és Spence bukkant fel. Beszélgetni kezdtük és kiderült, hogy a játék alatt összejöttek. Na végre! Már éveleje óta dolgoztam azon, hogy össze hozzam őket. Sikertelenül. Túl bénák voltak mindketten. Amikor kettesben hagytuk őket, csak ültek egymással szemben és néztek egymásra, mint birka az új kapura. A sulibálon is csak ültek ahelyett, hogy táncoltak volna egymással. Most meg persze tudtak enyelegni!!! Erre meg még Chris is rám kacsintott, de erre az össz válaszom annyi volt, hogy: 

-Wut?-kiröhögött.

-Hogy a kúva anukádat te kisköcög!!!-folytattam. Ilyenkor már a földön fetrengett a nevetéstől. Egyszer csak oda jött hozzám Jenna.

-Ti miért nem jöttök össze?-kérdezte.

-Hogy kiegyen az életemből?! Még mit nem!-válaszoltam finoman.

-Mi?-lepődött meg a kijelentésemen.

-Annyit eszik, mint egy ló.-közöltem vele.

-Ezt eddig is tudtam. Nem ér, hogy rajta nem látszik meg semmi!-mérgelődött.

-Ez van.

-Mindegy. De ne hidd, hogy nem láttam ahogy rá néztél!-erősködött tovább.

-Úgy ahogy az összes szellemi fogyatékosra szoktam.-győzködtem.

-Tagadhatod de úgyis össze fogtok jönni! 

-Én? Ő vele? Soha!-ellenkeztem tovább.

-Jól van.-mosolygott rám. 

Jenna vissza ment Spencehez majd tovább álltunk közösen. Úgy tűnik a barátnőmből jósnő lett. Maximum félóra kutyagolás után Chriss megkérdezte, hogy akarok-e járni vele én meg reflexből rávágtam, hogy igen. Jennáék kb. így reagáltak rá.

~Vissza Sophiáékhoz~

Még soha nem éreztem ennyire szarul magam, mink akkor és ez látszott is rajtam. Samara szerencsére nem jött elő, de akkor azt kívántam inkább jött volna ő. Helyette a drága Shn McCarty bukkant fel. Bocsánatot akart kérni, de nem akartam őt látni, ezért Jacehez bújva, sírva kiabáltam vele, hogy takarodjon innen. Okos volt és nem akart rontani a helyzeten, ezért hallgatott rám és elment. Hogy hova, azt nem tudtam, de nem is érdekelt. Pedig már kezdtem megnyugodni, úgy tűnik Isten engem eléggé utálhat. De, hogy miért arról fogalmam sincs. További tíz-tizenöt percen keresztül ott ölelgettem Jacet, majd könyörögtem neki, hogy vigyen innen el amilyen gyorsan csak tud. Ketten vissza mentünk arra az ellenőrző pontra ahova a játékvégén kellett volna csak megérkeznünk. Freddy nagybátyja csodálkozott is, hogy mit keresünk ott majd elmagyaráztuk neki a történet leegyszerűsített verzióját. Jace véres kézfejéről nem kérdezett inkább semmit. Megkértük, hogy ne állítsa le a játékot, hogy mindenfajta feltűnés nélkül ki tudjunk innen menni. Kocsiba szálltunk. Ő elől ült én meg a hátsó üléseken feküdtem magzatpózban, összekuporodva egy pokrócot szorongatva miközben egyetlen számot hallgattam. A szám címe Bullet és az előadó a Hollywood Undead nevű rap-rock együttes. Ez a refrén:

My legs are dangling off the edge,
The bottom of the bottle is my only friend,
I think I'll slit my wrists again and I'm gone, gone, gone, gone.
My legs are dangling off the edge,
A stomach full of pills didn't work again,
I'll put a bullet in my head and I'm gone, gone, gone, gone.

A legviccesebb az egészben az az, hogy ez egy nagyon vidám dal...ha nem érted a szöveget. Jace lassan vezetett ahogy megkértem rá. Általában Michael Schumachernek érzi magát és 180-zal meg 200-szal száguldozik. Már fájt a fejem a sok sírástól ezért azonnal elaludtam. Az utolsó dolog amit láttam az a sötét, fényes csillagokkal teli égbolt volt. Még soha nem láttam ennyi csillagot az égen. Gyönyörű volt. Azt mondják, hogyha meghal egy ember akkor egy új csillag jelenik meg az égbolton. Remélem ha majd én is meghalok -sajnos ez az élet körforgása- akkor az én csillagom is majd feltűnik az égen, és amikor majd felnéz valaki rá akkor jó kedvvel fog vissza emlékezni rám. Nem tudom mikor, de valamikor később arra lettem figyelmes, hogy Jace az arcomat simogatja és a nevemet mondogatva próbált felébreszteni. nagy nehezen kivergődtem magam az autó hátsó üléseiről.

-Hol vagyunk?-kérdeztem még félkómásan. 

-Egy vidámparkban, vagyis a parkolójában.-majd rám mosolygott. Abból a mosolyból áradt a melegség amitől egy kicsit jobb kedvem lett, de utána megint elszomorodtam. -Meddig marad Jace ilyen kedves?-kérdeztem magamtól, de nem kaptam választ. Nem is próbáltam megkeresni inkább kikönyörögtem magamnak egy kis vattacukrot meg azt, hogy ha már ő a férfi akkor ő fizessen. Nem ellenkezett. Homlokon csókolt majd beléptünk a vidámpark hatalmas vas kapuján. Voltak ott céllövöldék, hinták, jósok, fakírok, tűznyelők, bohócok, kötéltáncosok, bűvészek, gyerekeknek külön kialakított játszótér csúszdákkal, hinta lovakkal meg minden egyéb dologgal. Akkor volt ugrálóvár, bódék szuvenírekkel, ékszerekkel, játékokkal, képeslapokkal, ételekkel, alkohol tartalmú italokkal. Láttunk kisvasutat, dodzsemet, óriás kereket,  körhintákat, hullámvasutat, lehetett halat, labdát és gumikacsákat halászni különböző nyereményekért. A panoráma kerekről integettek az emberek, vagy épp büszkén sétáltak ki a Horror Utazás nevű valamiből -ide nem engedtem, hogy bevigyen Jace-, hogy ők ezt is túl élték. Voltak akik a tükörútvesztőből kecmeregtek ki nagy nehezen, az Elvarázsolt Kastélyból jöttek ki a hasukat simogatva emberek egymásra támaszkodva, hogy ne essenek össze, de voltak olyan emberek akik a mesecsónakból jöttek ki kézen fogva. A legtöbbet mi is kipróbáltuk kisebb-nagyobb sikerrel. A kisebb-nagyobb sikert saját magamra értem, mert nem szerepeltem túl jól az összes helyen. Pl. a céllövöldében egyszer sem sikerült eltalálnom a táblákat. Velem ellentétben Jace csak úgy sziporkázott. Ami nekem is jó volt, mert az összes nyereményét nekem adta. Így került hozzám, Lucky is, az óriás plüss nyuszim. Egyedül az aranyhal halászásban voltam jó. Legalább is sokadjára sikerült kifognom a világ legkisebb aranyhalát. A standnál dolgozó ember egy olyan 'speciális' vizes zacskóba rakta az új kisállatomat és ide adta nekem. Már haza felé készültem volna amikor Jacenek az az ötlete támadt, hogy üljünk fel egy körre a hullámvasútra. Én nemet mondtam, majd ő egy fél óráig könyörgött nekem mire belegyeztem. A gáz az egészben az volt, hogy ÉN TÉRISZONYOS VAGYOK!!! De őt ez nem érdekelte. Nagy küszködések közepette én is beültem az egyik kocsiba Jace mellé attól a gondolattól rettegve, hogy mi lesz, ha mi is úgy végezzük, mint azok a srácok a Végállomás című filmben. Hála a világon élő összes mangakának senkinek nem volt látomása indulás előtt. Ránk csukódtak azok a biztonsági valamik tudtam, hogy most lesz vége az életemnek. Amikor felértünk az egyik emelkedő tetejére -sajnos csak az egyik volt a sok közül-, megfogtam Jace kezét, becsuktam a szemem, összeszorítottam a fogaim és felkészültem a zuhanásra. Egy pillanatig amíg volt merszem nyitva tartottam a szemem és láttam a teljes vidámparkot onnan. A különböző gépek és standok miatt világított a hely. Szinte a fényben fürdött. Ha másért nem, ezért megérte felülni erre a halálhozó gépre.

Csodálatos volt. Nem úgy mint az út amit végig sikítoztam. Kaptam vigasz karamellás almát plusz még egy bohóc is megkergette Jacet ami olyan szép és felemelő pillanat volt, mint amikor megszületik egy csecsemő. Későre járt így haza indultunk. Az út hazafelé sokkal rövidebbnek tűnt, mint reggel. Nem akartam haza menni. Szívesebben maradtam volna vele...Ohh wait!! Miket gondolok már??!! Basszus kezdem megkedvelni ezt az idiótát. Nem akarom, hogy megint ugyan az történjen, mint ami Yurival is. Nincs kedvem még valakit a közelembe engedni majd valamilyen módon elveszíteni őt. Elég volt egyszer. Jace úgy sem fog örökké kedves maradni velem!...vagy talán igen? Nem! Jobb lesz ha minél hamarabb kiverem ezeket a hülye gondolatokat a fejemből. Elegem volt a hülye bátykomplexusomból!!! Mindegy, hagyjuk! Mire abba hagytam a mérgelődést már haza is értünk. Mikor megpróbáltam kiszállni a kocsiból, nem engedett. 

-Huh? Mi van?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Valamit elfelejtettél.-mutatott a az arcára.

-Neeeeem!-mondtam vörös képpel.

-Nem azt kértem, hogy feküdj le velem. Kérlek Sophia, legalább a tegnapesti dolgokért.-könyörgött tovább.

-De...grr jól van.-teljesítettem a kérését.

-Köszönöm. Tudod nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kifogunk jönni egymással. Gondolj csak vissza a tóban birkózásunkra.-nosztalgiázott.

-Az jó volt, de igazad van. Én sem gondoltam volna, hogy egyszer barátok leszünk. Főleg a sok veszekedésünk után.-értettem vele egyet.

-Na ja. Mindegy most én megyek. Jó éjszakát.-köszönt el mosollyal az arcán.

-Jó éjt.-viszonoztam a mosolyt.

VÉGE