6.Rész:

Amikor felkeltem zajt hallottam. Mint kiderült Freddy is tudott a kempingről persze, hogy Verena által és csak is azért kelt fel olyan korán, hogy szerezzen egy kis örömöt nekünk.  

Mi így reagáltunk rá:

Bár ő pont ezt várta. Hogy dögöljön meg. Ferddy barátunk szerette a gyerekes csínyeket, sajnos túlságosan. Egyszer azt is eljátszotta, hogy rosszul van és még az orvosok előtt sem hagyta abba. Majd másnap magától sétált ki a kórházból a nővérkék meg azt hitték, hogy rémet látnak, mert az ő 'állapotában' mozdulni sem bírt volna. Csak nevetett az egészen, de utána mi is. 

-Kelés álomszuszékok! Attól, hogy ti ki hancúroztátok magatokat az éjszaka a nap még nem áll meg.-mondta miközben sunyin mosolygott ránk.

-Nem feküdtünk le!!.-vágtam rá reflexből.

-Lemered tagadni azt ami az éjszaka történt?-kérdezte.

-Idióta.-mondtam, majd arcon csókoltam. A tegnap történtek után jó volt mosolyogni látni, Jacet. Őszintén bevallva, jókedvre derültem tőle, és úgy tűnt ezt Verena is észrevette. Faggatni kezdett, majd lépésről lépésre elmagyaráztam neki a tegnaptörénteket. Fogjuk rá, hogy megértette. Jace és Freddy sugdolózni kezdtek majd kétfelé indultak. -Nekem itt valami bűzlik.-mondtam mire Verena így reagált: -Pedig én próbáltam valahogy lefürdeni tegnap. Az én kis retardált madaram. Annyira imádom őt. Már négy éve, hogy igazi legjobb barátok lettünk. Remélem minimum tízszer ennyit együtt fogunk még tölteni. A barátságunk szinte tökéletes, eddig egyszer sikerült csak összevesznünk, de egyetlenegy nap kellett mindössze és máris helyrejött köztünk minden. Tudom, hogy idióta, idegesítő, gyerekes, elviselhetetlen nőszemély vagyok, de ő így szeret és ez mindennél többet jelent nekem. Szeretem Verenát, olyan nekem mintha a testvérem lenne. Bár elég furcsa a kapcsolatunk, mert nálunk a szeretlek az utállak és a köcsög és a rohadék mind kedves szavaknak számítanak. De most gondolj bele! Azt, hogy 'milyen szép vagy', vagy, hogy 'kedvellek' bárkinek mondhatod. Tipikus közhelyek, nem jelentenek semmit. De azt, hogy 'már megbántam, hogy megismertelek' mosollyal az arcodon nem mondod csak úgy mindenkinek aki szembejön veled az utcán. Ha mégis akkor te nem vagy olyan, mint mi. Na mindegy hagyjuk a nyálas dolgokat. Az egész bagázs éhes volt és a kajából is kifogytunk úgyhogy a legközelebbi gyorskajáldába vettük az irányt. Freddy fizetett, ha már ilyen 'jóvá' tette a reggelünket, Mattenáék inkább csak potyáztak. Tudod, ajándéklónak ne nézd a fogát! Leah felhívott azzal a hülye ötlettel, hogy ő paintballozni akar és menjünk mi is. A csorda beleegyezett így két és félóra után találkoztunk Leáhval a megbeszélt helyen. Legnagyobb meglepetésünkre Krueger nagybátyjáé volt a hely. Tudtam, hogy nem csak élősködni jött!!! Ezek terveznek valamit, és szerintem Jace tud a tervükről szóval ki kell faggatnom őt. Nehéz menet lesz. A nagybácsi volt a aki a szabályokat ismertette velünk. Úgy tűnt ért a dologhoz . Két-két fős csapatokra lettünk felosztva. Hat pár volt. A párokat nem mi választottuk, de szerintem meg volt bundázva az egész. Chriah (Chris+Leah), Spencer+Jenna, Mattena, Shon+Én (rohadtul nem örültem, hogy vele kellett lennem a történtek után), Jade (neki örültem ^^)+Freddy (mondjuk ez nem volt bunda) és Lana+Jace (na meg ez is random volt). Kibaszottul jó lesz ez az egész. Nagy levegőt vettem majd próbáltam kizárni, hogy Shon az Shon és úgy kezelni őt, mintha nem történt volna semmi. Neki jól ment ez az egész. Utolsó emberekig (csapatok miatt) játék volt ezért hat különböző állomásról indultunk. Térképet is kaptunk a területről. Számomra élmény volt, hogy nem egy mezőn voltunk ami tele volt búvóhelyeknek programozott barikádszerűségekkel, hanem egy igazi érintetlen erdőben voltunk. Fenyves erdő volt ami nehezített a játékon mivel a lombkoronájukon csak icipici foltokban szűrődött át a fény. Az avar ropogott alattunk így a lépéseinkkel is vigyáznunk kellett. Óvatosan, figyelmet fordítva minden egyes neszre, és kitágult pupillákkal folytattuk az utunkat a sötét és nyirkos erdőben. Legnagyobb szerencsénkre az erdő élővilága miatt nagyon könnyen kilehetett deríteni ha valaki a közelünkben van. Ehhez csak az kellett, hogy eléggé óvatlan legyen ahhoz, hogy megzavarjon valamilyen állatot ami egy röpke félóra alatt meg is történt. Spencerék voltak azok. Jenna hozta a formáját és megijedt az egyik legártalmatlanabb élőlénytől a világon. Egy kis leveli békától. Akkorát sikított, hogy szerintem azt a másik négy csapat is hallotta. Lesből támadtam amíg Shon a bokrokkal küszködött. Két lövésnél többre nem is volt szükségem. Megnyugtattam Jennát majd tovább álltunk. Mikor vissza pillantottam már csak azt láttam, hogy a barátnőm csillogó szemekkel néz az előtte álló fiúra majd megcsókolja őt. Lett még egy párunk. Kb. tízperc elteltével megálltunk pihenni, mert a csapattársam nem bírta az iramot. A térképet tanulmányoztam miközben ő csendesen próbálta összeszedni a nem létező erejét. Csend lett, hosszú csend. Majd megszólalt. 

-Haragszol...rám?-kérdezte.

-Nem.-válaszoltam anélkül, hogy megfordultam volna. 

-Értem-mondta.

A hangjában érződött a csalódottság, de nem érdekelt. Ha ő képes volt nekem fájdalmat okozni akkor nekem miért nem szabad ugyanezt tennem? A következő órák nyomasztóan teltek, de sikerült ki iktatnunk Jadeéket és Verenáékat is. Azt muszáj megemlíteni, hogy a Mattena páros pár csokis papíron bukott el. Ha a madárkám nem szórta volna el őket, talán még mindig játékban lennének. Két páros maradt. Chiráék és Jaceék párosa. A karma megint rám talált és persze, hogy a fő ellenségem talált ránk. JACE!!!! A rohadék azonnal leszedett engem amint meglátott, habozás nélkül lőtt. Persze, hogy a mellkasom volt a célpont. Perverz állat!-üvöltöttem mire ő kajánul rám mosolygott. A pasid a tiéd.-utasította Lanát. Lana ellenkezett. Nem akarta az ő szerelmét bántani. Erre Shon is ledobta a fegyvert és hősiesen megadta magát neki. Itt lett elegem. Elviharzottam bár azt nem vettem figyelembe, hogy merre. Mire észbe kaptam egy szakadék lábánál voltam. Leültem, összekuporodtam, majd sírni kezdtem. Pár perce múlva Jace leült mellém, átölelt, és megvigasztalt. Még vagy tízpercig sírtam majd megtöröltem a már kétszer akkora szemeimet majd rá néztem és észre vettem, hogy véres a bal kézfeje. Megijesztett a gondolat, hogy az Shon vére lehet, de a sajátja volt. Elmondta, hogy a nagy kiabálás az volt amikor ő McCarty fejéhez vágta, hogy ez mind az ő hibája, és tényleg megakarta ütni ,de tekintettel volt rám ezért a hozzá legközelebbi fába verte a kezét, és ezután talált rám. Szóval most már tudja is, hogy szeretem. Egyre jobb lesz ez a nap. Mi fog történni legközelebb?! Talán előjön Samara és twerkelni fog nekem vagy mi?!!! Pfúúúúj az rosszabb lenne, mint valami bizarr apokalipszis. 

~Eközben~

Bűntudatom volt a csokis papír miatt. Matt azt mondta, hogy nincs semmi baj, de tudom, hogy nem az elsők között akart kiesni. Mivel számunkra a játéknak vége és itt kell maradnunk amíg meg nem lesz a győztes csapat, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy helyet ahol meghúzódhatunk. A térkép hosszas tanulmányozása után - Matt nem nagyon értett hozzá én meg nem vagyok Dóra a felfedező, viszont a hegyet és a síkságot megtudom különböztetni !! - kikalkuláltuk, hogy kb. hol lehetünk. Az eredményeink szerint épp ott vagyunk ahonnan a második csapat indult. Hála Pete Wentznek ott ücsörgött Jade és Freddy vagyis jó helyen voltunk. Ezt neked Dóra!!!

A két srác lekezelt egymással majd beszélgetni kezdett. Mi is így tettünk Jadedel.

-Titeket ki ejtett ki?-tudakoltam.

-A jövőbeli sógornőm.-válaszolt.

-Sophiára gondolsz?-hitetlenkedtem. 

-Te talán nem nézted meg őket, hogy hogyan viselkednek amikor egy légkörben vannak?-kérdezte.

-De. De én csak azt látom ahogy ölik egymást.-mondtam.

-Az mind szeretetből van.-mosolygott rám.

-Sejtettem, de elvileg Sophie Shon szereti.-értetlenkedtem tovább.

-Még. Tudod, ha tényleg annyira utálnák egymást ahogy azt ők állítják, akkor nem aludtak volna együtt és nem beszélgettek volna olyan dolgokról amiket egy átlag ember nem oszt meg csak úgy bárkivel.-magyarázta.

-Mondjuk ez logikus, de biztos vagy benne, hogy lesz köztük valami?-kérdeztem most már egyre jobban bízva abban, hogy Jadenek igaza van.

-Nem vagyok benne biztos. Bárha az egész rajtuk múlna akkor még az érzéseiket sem lennének képesek bevallani egymásnak.-folytatta.

-De miért?-kérdeztem meglepődve.

-Sophie fél a csalódásoktól és erre ez az egész Shon ügy is rá tesz egy lapáttal. Másrészt a bátyám mára azt is elfelejtette, hogy hogy kell kedvesen bánni valakivel ha nem akarja megdugni.-filozofált tovább.

-Remélem nem így lesz.-szomorodtam el.

-Én is. Szeretném ha a bátyám újra boldog lenne, neki is kijár egy kis szeretet. Plusz Sophia egy melegszívű, kedves, ügyes lány aki képes kordában tartani Jacet, ha már én képtelen vagyok rá.-érződött a hangján, hogy rég elvesztett valamit amit soha nem fog vissza kapni. Úgy sajnáltam szegényt.

-Személy szerint én nagyon kedvelem Sophiát. Talán épp ezért anyáskodok annyit felette.-végre újra elmosolyodott.

-De ugye tudod, hogy téged is kedvellek?-kérdezte.

-Persze, hogy tudom. Hol találsz nálam jobb ivótársat?

Erre mindkettőnkből előtört a nevetés ami jól jött, mert kezdett hűvösödni.

 ~Kruegerék~

Mi is az elsők között estünk ki, mint Matt és Verena...hála Fifinek. Így hívom Sophiát, de tudom, hogy nem szereti. Épp ezért vicces. Visszatérve Mattékre, őt és Verenát nem rég ismerem. Igazából a suli kezdetével kedveltem meg őket. Mattel legjobb barátok lettünk Verena meg olyan nekem mint a kishúgom. Nagyon boldog voltam amikor engem is elfogadtak a köreikben. Annak meg még jobban örültem amikor ők össze jöttek, végre nem kellett azt hallgatnom ahogy egymás miatt nyavalyognak. Már kezdett idegesíteni huszonnégy órában azt hallgatni. Egyszer amikor át jött Matt hülyülni idegemben megfogtam a legközelebbi tárgyat, - ami egy nem is tudom hány napja érlelődő zokni  volt - és a szájába tömtem. Nem örült annyira neki, mint én, de miután lenyugodott ő is jót nevetett az egészen. És nem kapott semmilyen jellegű szájfertőzést sem!! Mikor már vagy egy jó tízperce beszélgettünk a suliról, a kapcsolatukról meg arról, hogy mi lehet szegény Fifivel meg azzal a McDonalds vagy hogy is hívják gyerekkel, észre vettem, hogy a csajok nagyon jól érzik magukat.

-Nézd már milyen jól kijönnek egymással a csajok.-mutattam rá a már hiéna szerű hangot kiadó lányokra.

-Ja. Ugye nem rajtunk nevetnek?-kérdezte Matt tágra nyílt szemekkel.

-Nem tudom, de inkább rajtunk nevessenek, mint miattunk sírjanak.-mondtam.

-Az attól függ. Tudod, ha sex közeben röhögő görcsöt kap a csaj az nem valami jó jel.-oktatott ki.

-Ott a pont. Velem még nem történt ilyen, de mindegy. Na nem jössz el holnap suli után meccset nézni?-tudakoltam.

-De. Viszont akkor készülj pár sörrel meg kajával is.-mondta lelkesen.

-Tudom, tudom. Pizza vagy hamburger?-kérdeztem tőle.

-Gyros.-mosolygott rám a kis haszonleső.

-Oké. Matthew és Spence is jön.-közöltem vele a híreket.

-És Jace?-lepődött meg.

-Hát Jacenek most van jobb dolga is, mint meccset nézni a haverokkal.-válaszoltam.

-Ohhh szóval már megint eljött az az esemény ideje is. Ezért van hozzá ragadva Sophiehoz akkor.-fogta fel a dolgokat.

-Nem csak azért, legalábbis szerintem. De az is közre játszhat.-próbáltam megértetni vele a helyzetet.

-Mindegy. Amúgy, hogy állsz azzal?-érdeklődött.

-Miv- Jaaa, hogy azzal. Minden oké. Már én is kezdem megszokni. Köszi a kérdést.

-Nincs mit. Barátok vagyunk vagy nem?

-De.-mosolyodtam el.

-Na gyere! Ölelj meg te vadbarom.-tárta szét a karjait.

-Bocs, de nem akarok buziskodni. Tudom, hogy bejövök neked, de ott van Verena is.

-Baszódj meg!-mondta miközben próbálta vissza tartani a röhögését.

~Chreah~

Kb. egy órája gyalogolhattunk az erdőben ami nekem inkább dzsungelnek tűnt. Szerintem láttam valamelyik fán ugrálni Mauglit vagy talán egy mókus lehetett az, de valószínűbb, hogy Maugli volt az. A mókusok nem élnek az erdőkben!! Azok az esőerdőket szeretik mint a Marsupilamik. Szerencsénkre Shirkan nem jött elő üdvözölni minket. Chirss elől ment én meg hátul cammogtam utána. Még egy jó darabig sétáltunk majd egy folyóhoz értünk. Letelepedtünk a parta mire Jenna és Spence bukkant fel. Beszélgetni kezdtük és kiderült, hogy a játék alatt összejöttek. Na végre! Már éveleje óta dolgoztam azon, hogy össze hozzam őket. Sikertelenül. Túl bénák voltak mindketten. Amikor kettesben hagytuk őket, csak ültek egymással szemben és néztek egymásra, mint birka az új kapura. A sulibálon is csak ültek ahelyett, hogy táncoltak volna egymással. Most meg persze tudtak enyelegni!!! Erre meg még Chris is rám kacsintott, de erre az össz válaszom annyi volt, hogy: 

-Wut?-kiröhögött.

-Hogy a kúva anukádat te kisköcög!!!-folytattam. Ilyenkor már a földön fetrengett a nevetéstől. Egyszer csak oda jött hozzám Jenna.

-Ti miért nem jöttök össze?-kérdezte.

-Hogy kiegyen az életemből?! Még mit nem!-válaszoltam finoman.

-Mi?-lepődött meg a kijelentésemen.

-Annyit eszik, mint egy ló.-közöltem vele.

-Ezt eddig is tudtam. Nem ér, hogy rajta nem látszik meg semmi!-mérgelődött.

-Ez van.

-Mindegy. De ne hidd, hogy nem láttam ahogy rá néztél!-erősködött tovább.

-Úgy ahogy az összes szellemi fogyatékosra szoktam.-győzködtem.

-Tagadhatod de úgyis össze fogtok jönni! 

-Én? Ő vele? Soha!-ellenkeztem tovább.

-Jól van.-mosolygott rám. 

Jenna vissza ment Spencehez majd tovább álltunk közösen. Úgy tűnik a barátnőmből jósnő lett. Maximum félóra kutyagolás után Chriss megkérdezte, hogy akarok-e járni vele én meg reflexből rávágtam, hogy igen. Jennáék kb. így reagáltak rá.

~Vissza Sophiáékhoz~

Még soha nem éreztem ennyire szarul magam, mink akkor és ez látszott is rajtam. Samara szerencsére nem jött elő, de akkor azt kívántam inkább jött volna ő. Helyette a drága Shn McCarty bukkant fel. Bocsánatot akart kérni, de nem akartam őt látni, ezért Jacehez bújva, sírva kiabáltam vele, hogy takarodjon innen. Okos volt és nem akart rontani a helyzeten, ezért hallgatott rám és elment. Hogy hova, azt nem tudtam, de nem is érdekelt. Pedig már kezdtem megnyugodni, úgy tűnik Isten engem eléggé utálhat. De, hogy miért arról fogalmam sincs. További tíz-tizenöt percen keresztül ott ölelgettem Jacet, majd könyörögtem neki, hogy vigyen innen el amilyen gyorsan csak tud. Ketten vissza mentünk arra az ellenőrző pontra ahova a játékvégén kellett volna csak megérkeznünk. Freddy nagybátyja csodálkozott is, hogy mit keresünk ott majd elmagyaráztuk neki a történet leegyszerűsített verzióját. Jace véres kézfejéről nem kérdezett inkább semmit. Megkértük, hogy ne állítsa le a játékot, hogy mindenfajta feltűnés nélkül ki tudjunk innen menni. Kocsiba szálltunk. Ő elől ült én meg a hátsó üléseken feküdtem magzatpózban, összekuporodva egy pokrócot szorongatva miközben egyetlen számot hallgattam. A szám címe Bullet és az előadó a Hollywood Undead nevű rap-rock együttes. Ez a refrén:

My legs are dangling off the edge,
The bottom of the bottle is my only friend,
I think I'll slit my wrists again and I'm gone, gone, gone, gone.
My legs are dangling off the edge,
A stomach full of pills didn't work again,
I'll put a bullet in my head and I'm gone, gone, gone, gone.

A legviccesebb az egészben az az, hogy ez egy nagyon vidám dal...ha nem érted a szöveget. Jace lassan vezetett ahogy megkértem rá. Általában Michael Schumachernek érzi magát és 180-zal meg 200-szal száguldozik. Már fájt a fejem a sok sírástól ezért azonnal elaludtam. Az utolsó dolog amit láttam az a sötét, fényes csillagokkal teli égbolt volt. Még soha nem láttam ennyi csillagot az égen. Gyönyörű volt. Azt mondják, hogyha meghal egy ember akkor egy új csillag jelenik meg az égbolton. Remélem ha majd én is meghalok -sajnos ez az élet körforgása- akkor az én csillagom is majd feltűnik az égen, és amikor majd felnéz valaki rá akkor jó kedvvel fog vissza emlékezni rám. Nem tudom mikor, de valamikor később arra lettem figyelmes, hogy Jace az arcomat simogatja és a nevemet mondogatva próbált felébreszteni. nagy nehezen kivergődtem magam az autó hátsó üléseiről.

-Hol vagyunk?-kérdeztem még félkómásan. 

-Egy vidámparkban, vagyis a parkolójában.-majd rám mosolygott. Abból a mosolyból áradt a melegség amitől egy kicsit jobb kedvem lett, de utána megint elszomorodtam. -Meddig marad Jace ilyen kedves?-kérdeztem magamtól, de nem kaptam választ. Nem is próbáltam megkeresni inkább kikönyörögtem magamnak egy kis vattacukrot meg azt, hogy ha már ő a férfi akkor ő fizessen. Nem ellenkezett. Homlokon csókolt majd beléptünk a vidámpark hatalmas vas kapuján. Voltak ott céllövöldék, hinták, jósok, fakírok, tűznyelők, bohócok, kötéltáncosok, bűvészek, gyerekeknek külön kialakított játszótér csúszdákkal, hinta lovakkal meg minden egyéb dologgal. Akkor volt ugrálóvár, bódék szuvenírekkel, ékszerekkel, játékokkal, képeslapokkal, ételekkel, alkohol tartalmú italokkal. Láttunk kisvasutat, dodzsemet, óriás kereket,  körhintákat, hullámvasutat, lehetett halat, labdát és gumikacsákat halászni különböző nyereményekért. A panoráma kerekről integettek az emberek, vagy épp büszkén sétáltak ki a Horror Utazás nevű valamiből -ide nem engedtem, hogy bevigyen Jace-, hogy ők ezt is túl élték. Voltak akik a tükörútvesztőből kecmeregtek ki nagy nehezen, az Elvarázsolt Kastélyból jöttek ki a hasukat simogatva emberek egymásra támaszkodva, hogy ne essenek össze, de voltak olyan emberek akik a mesecsónakból jöttek ki kézen fogva. A legtöbbet mi is kipróbáltuk kisebb-nagyobb sikerrel. A kisebb-nagyobb sikert saját magamra értem, mert nem szerepeltem túl jól az összes helyen. Pl. a céllövöldében egyszer sem sikerült eltalálnom a táblákat. Velem ellentétben Jace csak úgy sziporkázott. Ami nekem is jó volt, mert az összes nyereményét nekem adta. Így került hozzám, Lucky is, az óriás plüss nyuszim. Egyedül az aranyhal halászásban voltam jó. Legalább is sokadjára sikerült kifognom a világ legkisebb aranyhalát. A standnál dolgozó ember egy olyan 'speciális' vizes zacskóba rakta az új kisállatomat és ide adta nekem. Már haza felé készültem volna amikor Jacenek az az ötlete támadt, hogy üljünk fel egy körre a hullámvasútra. Én nemet mondtam, majd ő egy fél óráig könyörgött nekem mire belegyeztem. A gáz az egészben az volt, hogy ÉN TÉRISZONYOS VAGYOK!!! De őt ez nem érdekelte. Nagy küszködések közepette én is beültem az egyik kocsiba Jace mellé attól a gondolattól rettegve, hogy mi lesz, ha mi is úgy végezzük, mint azok a srácok a Végállomás című filmben. Hála a világon élő összes mangakának senkinek nem volt látomása indulás előtt. Ránk csukódtak azok a biztonsági valamik tudtam, hogy most lesz vége az életemnek. Amikor felértünk az egyik emelkedő tetejére -sajnos csak az egyik volt a sok közül-, megfogtam Jace kezét, becsuktam a szemem, összeszorítottam a fogaim és felkészültem a zuhanásra. Egy pillanatig amíg volt merszem nyitva tartottam a szemem és láttam a teljes vidámparkot onnan. A különböző gépek és standok miatt világított a hely. Szinte a fényben fürdött. Ha másért nem, ezért megérte felülni erre a halálhozó gépre.

Csodálatos volt. Nem úgy mint az út amit végig sikítoztam. Kaptam vigasz karamellás almát plusz még egy bohóc is megkergette Jacet ami olyan szép és felemelő pillanat volt, mint amikor megszületik egy csecsemő. Későre járt így haza indultunk. Az út hazafelé sokkal rövidebbnek tűnt, mint reggel. Nem akartam haza menni. Szívesebben maradtam volna vele...Ohh wait!! Miket gondolok már??!! Basszus kezdem megkedvelni ezt az idiótát. Nem akarom, hogy megint ugyan az történjen, mint ami Yurival is. Nincs kedvem még valakit a közelembe engedni majd valamilyen módon elveszíteni őt. Elég volt egyszer. Jace úgy sem fog örökké kedves maradni velem!...vagy talán igen? Nem! Jobb lesz ha minél hamarabb kiverem ezeket a hülye gondolatokat a fejemből. Elegem volt a hülye bátykomplexusomból!!! Mindegy, hagyjuk! Mire abba hagytam a mérgelődést már haza is értünk. Mikor megpróbáltam kiszállni a kocsiból, nem engedett. 

-Huh? Mi van?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Valamit elfelejtettél.-mutatott a az arcára.

-Neeeeem!-mondtam vörös képpel.

-Nem azt kértem, hogy feküdj le velem. Kérlek Sophia, legalább a tegnapesti dolgokért.-könyörgött tovább.

-De...grr jól van.-teljesítettem a kérését.

-Köszönöm. Tudod nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kifogunk jönni egymással. Gondolj csak vissza a tóban birkózásunkra.-nosztalgiázott.

-Az jó volt, de igazad van. Én sem gondoltam volna, hogy egyszer barátok leszünk. Főleg a sok veszekedésünk után.-értettem vele egyet.

-Na ja. Mindegy most én megyek. Jó éjszakát.-köszönt el mosollyal az arcán.

-Jó éjt.-viszonoztam a mosolyt.

VÉGE