Hétfő
2016. szeptember 5.
2016. szeptember 5.
-Cső! Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? (Sophia)
-Nem bírtam aludni. (Verena)
-És miért? (Sophia)
-Szereztem jegyeket.... Breaking Benjamin koncertre. (Verena)
-Jííí (így ugráltam egész végig) (Sophia)
-A téma a Phobia album ééééés.... (Verena)
-És mi??? (Sophia)
-Pont azután lesz egy There For Tomorrow koncert. (Verena)
-Ez nem igaz! (Sophia)
-De igen! (Verena)
-És mikor lesz? (Sophia)
-Most hétvégén. (Verena)
-Yeah, találkozok Maika-val, legalább is remélem. (Sophia)
Na persze beindultam, és elkezdtem retardált módon táncolni.
-És hánykor lesz? (Sophia)
-Este nyolckor kezdik vagy három negyed órán át húzzák a Phobia-val, azután nem tudom meddig tart a There For Tomorrow. (Verena)
-Szerintem az is lesz vagy egy negyed óra.-és ezzel nagy nehezen lettem a telefont mert már hat negyvenöt volt és még reggelizni is kéne.Ezután befaltam egy nagy tál cini minis-t, és most nem úgy volt mint a reklámban. Negyed nyolc van, és nem , nem egy fél óráig ettem mellette még animéztem is egy kicsit. Aztán végül elindultam a buszhoz, két percet se kellet várnom és már ott is volt. Szerencsére Aubree és Verena foglaltak nekem helyet, így nem kellet állnom mint a múltkor. Nagy nehezen oda sántikáltam a barátaimhoz miközben pár furcsán néző nénire próbáltam mosolyogni. Szerintem magukban megint azt a "mai fiatalok" dumát nyomathatták. oké leültem, voltak olyan kedvesek a drágalátos barátnőim, hogy a táskájukat is az én helyemre pakolták, így azt is nekem kellet cipelnem.Leülök, oké nincs semmi gond, erre felszáll a buszra egy szőke csaj akire Chriss-ék azonnal rátapadtak. Később kiderült, hogy Lana-nak hívják, és tök jó fej. Mivel ő is rock mániás volt így egészen Greenwich-ig FOB-ot meg Green Day-t énekelgettünk hármasban. Greenwich-nél azért szakadt meg ez a nagy "éneklés", mert ott szedtük fel Shon-t, és ezt használta ki Chriss, hogy oda férkőzzön Lana-hoz, persze az én deportálásommal. Shon ugyebár ugyan olyan jó kedvel indult egy lehangoló, rémes iskola napnak mint ahogy szokott, de ma kicsit furcsa volt. Szokásosan az egész beszélgetésünk az animékről szólt, és a mai nyertes a Naruto Shippuuden volt.
-Láttad a 329.részt ? (Shon)
-Ja, én olyan szinten fel voltam pörögve, hogy ha valaki megszólalt azonnal leordítottam a fejét. (Sophia)
-Soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer Kurama társként fog gondolni Narutóra. (Shon)
-Oh, és láttad a chibi Kuramát ? Olyan cuki volt ahogy sírt! (Sophia)
-Azt hittem utálod. (Shon)
-Dehogy...pff...pont én ? (Pedig igazat mond Shon utáltam)
Kinevetett miközben tök cuki fejet vágott azokkal a nem is tudom, hogy mondjam milyen zöld szemeivel. Ahhoz képest, hogy szöszi elég jól állnak neki a zöld szemek. Mivel alapból egy aranyos srác, megengedte, hogy tele rakjam a haját csatokkal -haj csat az mindig van nálam, mert a hajam olyan mint a sövény-. De tíz perc után kiszedte egyesével őket, mert már Londonban voltunk, és csak pár kilométerre volt a gimi. Mivel a gimi a Temze közelében épült, így lehetőséged van arra, hogy ha hamar végzel elmehess egy kicsit hajókázni már ha nem vagy tengeri beteg.
A gimi három fő épületből áll. A nyugati szárnyban vannak a tantermek, torna teremtől egészen a biosz laborig kezdve mindegyik. Ezt négy emeletre osztották, mégpedig az leső emelten van az előbb említett torna terem és a biosz labor. A másodikon a 9.a, 9.b, 10.a és a 10.b osztály termei vannak, plusz a matek - itt van a fizika és a kémia óra is-, és a töri terem. A harmadikon van a 11.a, 11.b, 12.a, 12.b osztály termek, és a földrajz, angol, magyar - irodalom és nyelvtan egyben-, és egy közepes méretű terem ahol a dráma tagozatosok vannak. A negyediken van a felkészítős terem, a kémia labor - ez külön van -, az ének terem tele hangszerekkel, és a rajzterem. A keleti szárnyban vannak a négy ágyas hálószobák, és a hozzájuk tartozó külön fürdőszobák. Ez is külön két emelet a fiúk és a lányok elkülönítése miatt. Az északi vagyis a központi szárnyban van az óriási ebédlő, a táncterem, a tanári, az igazgatói, a fő iroda, a sok játék terem, és az összes többi foglalkozáshoz tartozó tanterem. Ha ki megyünk a gimi hátsó kijáratán akkor a szemünk elé tárul az óriási foci pálya, és mögötte a gyümölcsös kert ahova a diákokat is be engedik. A foci pályát oldalról virág bokrok szegélyezik amiket még mi is képesek vagyunk gondozni. A gimi és a nagy kapu között van egy egy tér ahová a diákok szoktak össze gyűlni. Itt gyönyörű cseresznye fák, és pár öreg tölgy fa van ami alá szívesen be bújunk a meleg elől. Nagyjából ez a látvány fogad minket amikor belépünk a nagy oroszlánokkal díszített kapunk, de nem sokáig tart az öröm, mert csöngetnek és órára kell menni. Az órarend szerint, amit nem is biztos, hogy jól írtam le, épp matek órám van a világ legjobb tanárával Mr. Richardson-nal van, aki korán reggel úgy terelget be minket, hogy gyerünk dagadtok - de ezt persze mi is jól fogjuk fel -. Szóval ilyenkor nyávogunk egy sort, de aztán elfoglaljuk a helyünket. Mivel Verena és Aubree együtt ülnek - mind kettő az exem -, így én Maya-val ülök. Maya egy nagyon kedves, okos csöndes, csinos lány aki ha nem velünk akkor szinte mindig a bátyjával Matt-el van, aki úgy vigyáz rá, mint valami porcelán angyalkára. Ráadásul matek zseni aki szereti a szebb, lassúbb számokat, nem bírja a vért, azt hogy ha valaki a saját testvérével vagy az egyik barátjával valami hülyeségen összekap. Ilyenkor át vált Buddha üzemmódba, és próbálja őket ki békíteni. Ami nagyon nem megy neki az a tesi, az emberábrázolás - rajz -, és a malackodás -látszik nem én tanítottam -. Pedig az utóbbi egy nagyon jó dolog, főleg ha azt a barátaiddal együtt csinálod. Térjünk vissza a matek órához. Tanár úr felírta a táblára a szokásos négy feladatot amire egy véletlenül ki húzott ember ki megy jegyre. Az első feladat általában mindig mérték váltás , a második százalék számítás vagy egyenlet, a harmadik egyenlet vagy kiemelés és szorzattá alakítás, vagy egyszerűsítés vagy négyzetre hozás, a negyedik pedig mindig valami olyan ami ötösből hármast csinál. Elvileg pedig ezzel tizenhét év alatt már meg kellet volna ismerkednünk vele, de csak kellet volna. Szerencsére nem én mentem ki hanem Louis, szóval nevethettem egy kicsit, de öt perc múlva...
-Jó ez eddig négy a sokból. Ki szeretné a második feladatott ? (Mr. Richardson)
-Jenna! -Louis felszólalt.
-Nem, én nem tudom. - jöttek a mentegetőzések.
-Akkor menjen ki a "nővérünk". (Mr. Richardson)
-Ne már! Tudja tanár úr milyen hülye vagyok, még egy szöveges feladatot se bírok normálisan le jegyezni! (Sophia)
-Ez nem szöveges feladat. (Mr. Richardson)
-De.... (Sophia)
És nem úsztam meg ennyivel. Elkezdtem megoldani az egyenletet amikor..
- Hé Lütyő mit csinál? (Mr. Richardson)
- Mi?? Jól van látom, na. (Sophia)
Aztán egészen addig amíg be nem fejeztem azt az egyenletet vagy Mr. Richardson vagy az osztály szólt be valamit. Még Leah is elkezdte a szokásos "a Devla áldjon meg" szövegét, meg Chriss is persze, hogy mindent jobban tudott. Nagy kínok közt befejeztem az egyenletet, és én választhattam ki, hogy ki menjen ki a következőhöz.
-Leah! - mondtam ilyen Hókuszpókos mosollyal az arcomon.
-Jól van akkor szaladjon ki. (Mr. Richardson)
-De hát. Sophia HELP!!!!! (Leah)
-нет -vagy fonetikusan nyet, azt jelenti nem-. (Sophia)
Végül csak segítettem neki. Mivel a többi óra nem volt érdekes csak a tesi azokról nem írok. A tesi azt jelenti, hogy vagy negyvenöten, ilyen "kis" harminc-harmincöt köröktől kidöglünk pedig két osztály van egyben - Shon-ék osztálya és a miénk -, de akkor se bírjuk, bár mi nyolcan azért valamennyire túléljük -Aubree, Jade, Jace, Matt, Louis, Chriss, Shon és én -. Én nagyban, mint az igaziak, szépen felveszek egy tempót, ami általában egyenlő Jace-ével, és futok aminek a következménye az, hogy Darth Vader-es hangom lesz, és hörgök. valahogy így:
-Jó vége a futásnak. Chriss szokásosan produkálja magát, hogy ő mennyire kifáradt, Aubree-nak fáj a lúd talpa, én kilihegem a tüdőmet is Verena meg ott gúnyolódik rajtunk, mert ő fel van mentve mivel asztmás. Négy csapatra bomlik a két osztály, egy megy a gyűrűre, egy a talajra, egy a gerendára, mi pedig a szekrénynél vagyunk. Most épp a terpesz átugrást gyakoroltuk, ami elég nehezen ment. Nagy nehezen, zokniban, mert csak úgy ment, átugrottam. Miután bakkecskéskedtem egy kicsit már vége is volt az órának, és mehettünk fel átöltözni. Ez az ötödik óránk már de még mindig van plusz kettő amit végig kell szenvednünk. Úgy érzetem, hogy soha nem lesz vége a napnak. Aztán jött a rajzóra ami miatt egy kicsit felpörögtem, mert portrét vagy valami olyasmit rajzoltunk. Nem éppen azzal voltam akivel szerettem volna, de a rajztanárunk Mrs. Crossford - mint kiderült Lana a lánya akivel a buszon össze haverkodtam - szerint meg kellene próbálnom valami olyat rajzolnom amihez eddig nem voltam hozzászokva. Alapból anime szereplőket szeretek rajzolni , és ott nem számít, hogy fiú vagy lány. Rendes embert csak ritkán szoktam rajzolni általában kérésre, de azok is mindig lányok. De most nem rajzolhattam lányt. Kellemes csalódás ért, mert még hasonlított is a "modellemre". Ez kétszer negyvenöt percig tartott. Tudom lassan dolgozok. A párok valahogy így voltak: Aubree - Verena, Nicol - Leah, Chriss - Louis, Jace - Matt, Jade - Maya, Freddy - Jason, Dya - Dorinda, Spence - Jenna, Matthew - Toby, Én - Gabe. Ezután jött az ebéd idő amitől már előre féltem. A gimi menzája maga a pokol, már ha nem vesznek be a köreikbe a menő vagy pompon lányok - ez női szemszög -.
Ha nincs olyan nagy szerencséd vagy nem jópofizol nekik, akkor tuti, hogy abban a tizenöt percben vagy fél órában - attól függ ki meddig táplálkozik vagy éppen kérődzik, mint a tehenek - kiszúrnak valamit ami nem tetszik nekik és a maradék nem tom' hány évben azzal fognak cukkolni. Ennek az egyik megoldása az, hogyha nem hagyod magad vagy ha -ez már az én nyomorult felfogásom - viccnek fogod fel az egészet és nem úgy reagálsz rá ahogy azt ők szeretnék. Furcsa módon nem szóltak be a fekete körmöm miatt, de azt messziről láttam, hogy mutogatnak valamit csak a vaksi szemem miatt nem láttam. Az össz. reakcióm az volt rá, hogy Shon-nak így szóltam: He, ezek most azt hiszik, hogy süket néma vagyok, vagy csak simán activityzni akarnak??? Válasz: Basszuskulcs ez mi akar lenni??? - ezt persze a főzelékre mondta, egyáltalán nem figyelt rám. Na mindegy. Út közben ezek a padlóra öntöttek valamit amin én persze zakóztam egyet, és ennek hála az egész főzelék - legalábbis ez volt ki írva - rám zúdult. Azt várták, hogy majd sírni fogok mint valami kislány, ami szerintem meg is történt volna ha a barátaim nincsenek ott. Leah és Verena azonnal nekik estek - persze csak szóban -, és oltogatni kezdték őket. Azt inkább nem mondom, hogy mit mondtak, mert az már a trágárság tetőfoka volt. Büszke vagyok rájuk!!!!! Mellesleg úgy néztem ki, mint Samara Morgan, csak épp arcon hányta a természet. Ebben persze a vicc az, hogy én kurvára félek tőle, Verena egyik szokása pedig az, hogy ijesztget vele. De most nem tette. Szokásosan a barátaimnak kellet kiállniuk értem, mert egyszerűen nyomorult vagyok, de ezt soha nem vetették a szememre. Talán jobban jártam volna avval ha apám agresszív stílusát öröklöm, de erre van ez a dal: Happy birthday to you.
Az anyád egy borjú.
Az apád egy kecske.
Te meg el vagy cseszve.
Ötödikes korom óta - mert addig nem voltak barátaim, csak csesztetés volt az egész - mindig ők védtek meg. Még ha úgy volt a fiúk is segítettek, de hát ez van nyomi vagyok és kész. Nem ártana egy óriási önbizalom turmix, majd beszélek már Verenával. Összegezve a napoz a menzás eseten kívül - ami után jó sokáig kellet lelkizgetni velem - nem is volt olyan rossz, bár háromszor is hajat kellet mosnom még ott, mert szívbajos voltam, és mert utálom ha valami ragad. Haza értem, szokásosan nem várt otthon senki. Be vágtam a sarokba a táskámat, fel cammogtam a szobámba, le vetődtem a kis max két személyes vörös lepedős ágyamba. - az ágynemű, és minden vörös volt - Jó vörösben aludni csak horror filmek után nem, mert aztán vérrel álmodsz. Átlagos szobám van..... sajnos. Azért mert anyuék nem engedték, hogy tele fessem animékkel a szobám falát, csak fehér alapon vörös virágokkal meg mintákkal díszíthettem ki őket. De amúgy tök hangulatos. Ha belépsz az ajtón balról látod a gépet a nyomtatóval meg mindennel együtt, alatta van az Xboxom - amit mellesleg csak úgy bírtam megvenni, hogy egész nyáron idős néniknél segédkeztem, mert anya semmi képpen " hülyeségekre" költeni a pénzt... pfff ezek a mai öregek -, szemben kicsit balra van egy íróasztal - plusz felette ár polc sor az Xbox játékoknak és az animés cuccaimnak és a figuráimnak - tőle kicsit jobbra az ablak - ami miatt reggel mindig a szemembe süt a nap -, jobboldalt van az ágyam, és a ruhás szekrényem is amiben már nem ártana összehajtogatnom, mert még a végén Cewival találkozok a túloldalon. Rá tehénkedtem az ágyamra mint ahogy mondtam és elő vettem a telefonomat hátha a barom bandám fent van
Twitteren. Általában ott hülyülünk. De nem volt fent senki. Be lustultam és aludni akartam de abban a pillanatban megszólalt a Time of Dying a Three Days Grace-től vagyis SMS-em jött. Ismeretlen számról küldték, és ezt írták: Gyere az Oxford Street-re ha vissza szeretnéd kapni a kulcstartódat. És gyere egyedül vagy sorra fogom a szemed előtt lemészárolni a családodat és a barátaidat! Azt hittem csak szivatnak de tényleg eltűnt a kulcstartóm. Lehet, hogy elsőre nem tűnik olyan nagy dolognak de óriása jelentősége van annak a több, mint tizenhárom éves kis kulcstartónak. Ezt még a nagybátyámtól kaptam amikor még élt, miután meghalt egy balesetben semmi nem maradt meg nekem utána csak ez. Se egy emlék, se egy kép már a hangjára se emlékszek. Mindenképp vissza kell kapnom. Össze szedtem a bátorságomat és azt az üzenetet hagytam anyuéknak, hogy sétálni mentem a barátokkal. Mire oda értem már vak sötét volt, max ha az utca közepéig el lehetett látni. Megálltam egy alig pislákoló lámpánál, de egyszer csak behúzott valami a sötétbe és....
END.....legalábbis egyenlőre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése