5. rész:

Szerintem nekem is ennyi kellett ahhoz, hogy elaludjak. Úgy aludtam, mint egy kisgyerek, vagyis aludtam volna, ha grizli morrison nem horkolt volna mellettem. Ha legközelebb megint vele kell aludnom hozok füldugót is. Miután sikerült valahogy kiharcolnom magam a karjai közül a konyha felé vettem az irányt, és még csak fél hét volt! Bocsi az étel fontos. A hűtő tele volt jegyzetekkel és fényképekkel is. Az egyik képen Jade szerepel egy cuki rózsaszín ruhában amint a kamerába nevet, egy másikon pedig Jace van aki épp magán koncertet add a szüleinek a játék gitárján.  Igazából a Morrison szülőkről semmit nem tudok..se Jace, se Jade soha nem mesélt róluk...talán jobb is így, de akkor is kíváncsi vagyok..majd megkérdezem a barmot az egyik jobb pillanatában..de sajnos abból nincs sok. A hűtő tele volt mindenféle sütikkel és édességekkel -és még persze Jace nem édesszájú-, hirtelen a mennyországban érzetem magam. Mivel nem akartam túlságosan megdézsmálni a kaja készletét ezért kivettem egy doboz tejet meg pár sütit. Kezdésnek nem rossz. Táplálkozásközben csörögni kezdett a telefonom -mindig magammal hordom- az érintő kijelzőn a kék kis scene madaramat láttam amint épp rám mosolyog. Nem volt valami sok kedvem felvenni a telefont, de egyszer úgyis muszáj lett volna sort keríteni a beszélgetésre.

-Hova tüntetek tegnap?? (Verena)

-Haza mentünk...  (Sophia)

-Azt mondtad mentünk. Óóó szóval te Jaceszel töltötted az éjszakát?? (Verena)

-Ne gondolj semmi rosszra! Amúgy meg miért érdekel az téged, hogy én mit csinálok?  (Sophia)

-Most miért váltottál át bunkóba?? (Verena)

-Tudod te azt jól!!   (Sophia)

-Esküszöm nem értek semmit. (Verena)

-Akkor majd Lana elmagyarázza.  (Sophia)

-Azt hiszed lecseréltelek? Te vagy a legjobb barátnőm  nem ő! (Verena)

-Tegnap nem úgy néztél ki mint akinek én lennék a fontosabb.  (Sophia)

-Azt se tudod, hogy miért voltam annyit Lanaval úgyhogy hagyd abba a bunkózást és figyelj rám! (Verena)

-Hallgatlak.  (Sophia)

-Lana bisex és szakítani akar Shonnal, de magától képtelen rá és megígértem neki, hogy segítek, de csakis azért mert terád gondoltam te idióta. (Verena)

-Mi van?? Ezt most komoly??  (Sophia)

-Aha. (Verena)

-De Shon tényleg szereti és ha Lana szakít vele össze fogja törni a szívét.  (Sophia)

-De TE szereted Shont, Lana viszont nem úgyhogy ebből mindenki csak jól jöhet ki. (Verena)

-De...  (Sophia)

-Nincs de! Most szereted Shont vagy nem? (Verena)

-Szeretem.  (Sophia)

-Akkor meg? (Verena)

-Mi van ha nem szeret engem?? Nincs kedvem pofára esni. Így sokkal jobb, egyszer majd úgyis túllépek rajta és akkor még a barátságunkat se kell tönkre tennem.  (Sophia)

-Te tudod. Lana mindenképp szakítani fog vele azt meg te döntöd el, hogy lépsz vagy keresel valaki mást helyette. (Verena)

-Jól van naa...te nyertél. Majd ha Lana szakít vele és Shon is jobban lesz akkor majd elmondom neki, de addig egy szót se szólj, oké?  (Sophia)

-Oké. (Verena)

-Cejetlek.  (Sophia)

-Oké. (Verena)

-Jaaaj ne csináld már!! Hallani akarok valamit?  (Sophia)

-Nem akarok a szemedbe hazudni. (Verena)

-Rohadj meg! Jaaj akkor se bírlak utálni.  (Sophia)

-Engem mindenki szeret. (Verena)

-Na mennem kell mert már morog a gyomrom. Meg akarod hallgatni?  (Sophia)

-Kösz, de inkább kihagyom. (Verena)

-Te tudod.  (Sophia)

-Na szia. (Verena)

-Szia.  (Sophia)

-Verena volt az? (Jace)

-Mi a..te fent vagy?  (Sophia)

-Aha.  (Jace)

-Felkeltettelek?   (Sophia)

-Nem, dehogy. Köszi, hogy aggódsz értem. (Jace)

*Erre arcon csókolt miközben a hűtő felé indult.*

-Ez mégis mi akart lenni?  (Sophia)

-Arcra puszi. (Jace)

-DE ENGEM TE NE PUSZILGASS!!   (Sophia)

-Miért ne?  (Jace)

-Mert én nem vagyok olyan,  mint a többi lány aki, hogyha rá mosolyogsz azonnal beadja a derekát.  (Sophia)

-Az, hogy arcon csókoltalak még nem azt jelenti, hogy le is akarok feküdni veled. Nem vagy te olyan jó nő. (Jace)

-Fuck off.  (Sophia)

-Öcsém én is tudok angolul nem csak te. És még én vagyok a beképzelt, mi? (Jace)

-Fogd be!! Ha annyira nem vagyok jó nő akkor miért pusziltál meg?  (Sophia)

-Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni és nevetni akartam egy kicsit. Talán ez bűn?  (Jace)

-Igeeeeen.  (Sophia)

-Tovább veszekedsz velem vagy csinálsz magadnak reggelit? Ez nem egy étterem, még ha az lenne akkor sem szolgálnálak ki. (Jace)

-Mondtam már , hogy mennyire utállak?  (Sophia)

 -Csak egy párszor. De még most sem válaszoltál a kérdésemre. (Jace)

-Naaaa csinálok magamnak kaját nyugi.  (Sophia)

-Nem erre gondoltam. Retardált drágaságom Verena volt az akivel előbb beszélgettél telefonon? (Jace)

-Anyád a retardált!! És mi van akkor, ha ő volt az?  (Sophia)

-Láttam, hogy, hogy néztél tegnap rá. Nem voltál valami boldog. Mi történt? (Jace)

-Csak egy nagy félreértés volt az egész, de már minden oké.  (Sophia)

-Ha minden rendbe jött, miért nem mentek el kempingezni megünnepelni ezt? (Jace)

-Humm nem is rossz ötlet.   (Sophia)

Most az egyszer hallgattam a kis rohadékra és reggeli után felhívtam Verenát, és megbeszéltük ezt az egész kemping dolgot. Mivel a Mattal közös kapcsolatuk nagyon jól halad kikönyörögte, hogy ő is jöhessen, és mivel nem akartam harmadik kerék lenni Mr. Én jobb vagyok mindenkinél-t is meghívtuk. Én hülye vagyok az ilyen dolgokban, szóval mindent a két hímnemű egyed intézet. Szeretek sátrakat, táborozó helyet, szükséges felszereléseket nekünk csajoknak csak a kaját kellet beszereznünk. Vettünk konzerveket, üdítőt, edényeket és evőeszközöket, csak melegítést igénylő előre elkészített ételeket és egy kis plusz ennivalót is csináltunk a vet malacoknak. Délben indultunk, Jace vezetett mivel ő volt az egyetlen aki elmúlt tizennyolc és volt jogsija. Több mint két óra hosszú volt az út és a gerlepár miatt már megint ő mellette kellet ülnöm. Egész úton csak Mónika Show-tunk, mert vele nem lehet mást csinálni, csak veszekedni. Útközben elhaladtunk egy tó, egy park, jó pár település és egy pár nagyobb város mellet is mire egy benzinkutat láttunk tőlünk jobbra. Én integettem nekik ,hát hogyha vissza intenek ahogy eddig a többi ember tette, de ez most nem így volt. A látottak szerint a bácsi nagyon sok olyan emberrel találkozhatott akinek nem volt meg valamelyik ujja, mert az épségben lévő kézfejemre a válasz a középső ujja lett. Szegény bácsika. Végül elértünk egy tisztás ahol már sátrak tucatjai álltak. Megérkeztünk. Mikor kiszálltam az autóból egyből megcsapott a frissen vágott fű illata, égre egy normális helyen vagyok ahol nem kell majd maci kommandóra számítanom. Jaceszel elindultunk megfelelő táborhelyet keresni, mert Verena nem éppen az a 'én mindent megtudok oldani saját magamtól fajta' úgyhogy elküldtem őket, hogy addig hagy töltsenek egy kis időt együtt. A szokásos veszekedésünk után felállítottuk a sátrakat. Kettőt kellet csak hozni, mert a fiúk majd együtt alszanak én meg Verenával fogok. Hely, idő, pénz és erőfeszítés spórolás. Pár fura kinézetű alak oda jött hozzánk és drogot meg cigit akartak kérni ,de legnagyobb sajnálatomra egyik sem volt nálunk annak ellenére, hogy a buzikám cigizik. 

~Eközben~

Mattel elmentünk sétálni egy kicsit, hogyha már elküldtek minket a picsába Sophiaék. Sokkal nagyobb olt a park, mint amilyennek először hittem. Láttunk embereket akik sátrat építgetnek, vagy valami olyasmit, gyümölcs fákat, virágokat, egy tavat, pár szuveníres bódét, mobil vécéket és még nyuszikat is amit egyáltalán nem értek mivel ez egy mesterséges park. Na mindegy. Matt egész végig fogta a kezem ami vicces és cuki volt egyben, mert az én kezemnél a Sophié is nagyobb, szóval az ő pasi mancsában elveszett az én kis kezem. Nem vagyunk valami régóta együtt mégis azt érzem, mintha már rég ismerném őt, és, hogy mellette biztonságban vagyok plusz rá bármikor számíthatok. Egészen addig sétálgattunk amíg ő meglátott egy síró kisfiút. 

-Mi a baj öcsi? (Matt)

-Elvesztettem anyuékat.. (kis fiú)

-Akarod, hogy segítsek megkeresni őket? (Matt)

-Kérlek bácsi. (kis fiú)

-Nem vagyok én olyan öreg, hogy bácsinak hívj hehe, na gyere ide. (Matt)

*a nyakába vette a kisfiút*

-A néni is segít? (kis fiú)

-Oh igen, én is segítek. (Verena)

-Köszönöm néni. (kis fiú)

-Tudod ő egy nagyon segítőkész néni aki csinos, aranyos, okos és szeretni való is egyben. (Matt)

-Te is úgy beszélsz a néniről, mint apu anyuról. (kis fiú)

-Haha talán azért ,mert én is annyira szeretem őt, mint a szüleid egymást. (Matt)

-Én is ugyanúgy szeretlek. Hé mellesleg hogy néznek ki a szüleid? (Verena)

-Úgy.  (kis fiú)

Rámutatott egy aggódó középkorú párra akik abban a pillanatban amikor meglátták a kisfiút, azonnal oda rohantak hozzánk, hogy vissza kaphassák őt. Megköszönték nekünk, hogy vissza hoztuk nekik a kis Willt - mint kiderült a fiú neve William -, és sírva kértek bocsánatot tőle, hogy jobban törődtek a munkájukkal, mint vele, és ezért nem vették észre, hogy eltűnt. Erre Will is sírni kezdett és szorosan odabújt a szüleihez. Megható pillanat volt, még én is könnyezni kezdtem, de az örömtől. Amikor Matt meglátta, hogy pityergek magához ölelt és homlokon csókolt majd simogatni kezdte a fejemet, mint ha

 valami kislány lennék. Két - három perc múlva megtöröltem a szemeimet majd vissza indultunk a táborhelyre. Mire vissza értünk a sátrak már a saját lábaikon álltak és Jace és Sophia szokásosan veszekedtek valamin aminek semmi értelme, de

 náluk ez a normális. 

-Mi van már megint? (Verena)

-Ez a rohadék itt hagyott a faszban, mint általában ezért nekem kellet felállítanom a sátrakat EGYEDÜL!!! És bibis lett az ujjam is.. (Sophia)

-Idióta. (Jace)

-Kussolj köcsög! (Sophia)

-Maradjatok nyugton mindketten! Olyanok vagytok, mint a gyerekek!  (Verena)

-De - (Sophia)

-Nincs de! Mégis mi a francért hagytad is Sophiet? (Verena)

-Háááááát. (Jace)

-Ohh mentél picsagatyás csajok után, mi? (Matt)

-Muszáj volt. (Jace)

-Látod!! Ez az egész a rohadék hibája!!! (Sophia)

*sóhajt* -Igen, de ha hisztizel azzal nem oldasz meg semmit. Te pedig kérj tőle bocsánatot! (Verena)

-Még mit nem!! (Jace)

-Matt. (Verena)

-Oké bébi. (Matt)

Matt erre hátulról elkapta Jacet, hátra csavarta a kezét, ki rúgta a lábát és így a földre került, de sajnos nem a megfelelő ember. Az kimaradt a számításaimból, hogy a hülye gyerek önvédelemre jár, de Sophiet ez se állította meg. Oda ment a kis terroristánkhoz és akkora pofont vert le neki, hogy azt az egész parkban hallották. 

-Huh? (Jace)

-Engedd el Mattet és segíts nekem valahonnan tűzifát szerezni. (Sophia)

-Oké. (Jace)

*elmentek fát keresni*

-Ez meg mi volt? (Matt)

-Nem...tudom. (Verena)

-Sophia lepofozta, ő meg vissza se szólt neki. Lehet, hogy beteg. (Matt)

-Jace vagy Sophie? (Verena)

-Mindkettő.  (Matt)

*sóhajt* -Mindegy. Lehet, hogy náluk ez a normális. (Verena)

-Lehet. (Matt)

~Eközben~

-Hol lehet itt fát találni? (Sophia)

-Nem tudom. Amúgy tökösebb csaj vagy, mint ahogy gondoltam. (Jace)

-Kösz, de miért nem ordítottad le a fejem amikor megpofoztalak? (Sophia)

-Talán, mert belül egy kicsit tetszett a helyzet. (Jace)

-Te perverz!  (Sophia)

-Huh? (Jace)

-Élvezed, ahogy ütlek!! Ez perverzség!! (Sophia)

-Nem azt élveztem, hogy megüttél, hanem az tetszett, hogy volt merszed megütni. (Jace)

-Huh?? (Sophia)

-Tudod a szüleim meghaltak amikor hatéves voltam és nevelő szülőkhöz kerültem akik úgy kezeltek, mint valami porcelán babát, de csak az örökségem miatt. Bármit tehettem nem szóltak ellene. Ittam, drogoztam, nőztem de ők ezt mind jó szemmel nézték. Szerintem még most is ilyen lennék, ha Jadet nem kaptam volna vissza. (Jace)

-Ezt, hogy érted? (Sophia)

-Amikor a szüleink meghaltak szétválasztottak minket. (Jace)

-Aww ez olyan szomorú. (Sophia)

-Még nem hallottad az egészet. (Jace)

Elmesélte nekem, hogy milyen rossz  volt neki azon a helyen, hogy huszonnégy órából huszonnyolcat egyedül töltött, hogy rengetegszer kívánta azt, hogy inkább meghalt volna, mint, hogy ott legyen, hogy amikor egy évben egyszer láthatta a húgát akkor sem beszélhettek többet tíz percnél. A gyerek kor után egy lányról mesélt akit mindennél jobban szeretett, de elvesztett...de akárhogy faggattam nem mondta el, hogy hogyan történt. Úgy tűnt, hogy túlságosan fáj neki ahhoz, hogy egy ilyen dolgot elmondjon nekem. Még nem volt kész rá. Végül találtunk pár fát ami jó lesz éjszakára a tábor tűzhöz. Visszafelé nem szóltunk semmit, csak némán baktattunk vissza a tűzifával. Útközben lehaladtunk egy nagyobb tó mellett is, a tiszta víz csillogott, és a tó bal oldalán lévő fűzfa ágai éppen csak beleértek a vízbe, mintha ők is meg akarnának mártózni benne egy kicsit. Festői látvány volt. Beesteledett mire vissza értünk, a madárkám gyomorkorgása méterekről hallatszott. Miközben Jace tűzet rakott, én mindent előkészítettem a nyársaláshoz. Négyen körülültük a tűzet az étellel teli botjainkkal. Vagy egy jó fél órán át nyársalgattunk mire jól laktunk. Jace visszament az autóhoz. Pár perccel később valami nagy tárggyal jött vissza. Amikor a fénybe ért láttuk, hogy az egy akusztikus gitár. Leült mellém és játszani kezdett rajta. Megkérdezte, hogy mit szeretnénk, hogy játsszon nekünk, mire az első szavam az Oh Calamity volt az All Time Lowtól. 

 

(Gyors infó: Jace szinkronhangja Trevor McNevan

és ennél a számnál a lágyabbik hangját képzeld oda, ne azt amit pl. a Movenál hallasz)

A majmom andalító hangja nyugalmas légkört teremtett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy elaltassa a bandát. Hirtelen egy nagyon jó ötlet jutott az eszembe. -Menjünk le a tóra fürdeni, még nincs hideg szóval nem fogunk megfagyni a vízben. - mondtam. Mindenki egyet értet velem így a tó felé vettük az irányt. Mivel ez csak egy hirtelen, nem előre megtervezett ötlet volt így senkinél nem volt fürdőruha amit a fiúk egyáltalán nem bántak, bár Jace szemeibe nézni egy szál fehérneműben kicsit zavarba ejtő volt. Matt azért nem zavart, mert tudom, hogy Verenát képzelné be a helyembe, szóval csak a lányt kell elé dobnom és minden oké        lesz. Szerencsére a víz nem volt mély, így az úszás tudományom hiánya nélkül sem kellett félnem. A víz nem volt valami meleg, de nem volt hideg sem, és sem hínárral, sem halakkal nem találkoztam benne. Amíg én és a kis kék madaram nyugisan uszikáltunk a két barom valamiről sutyorogtak. Pár perccel később Matt magához hívta Verenát, Jace pedig eltűnt. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége és jól sejtettem. Az idióta lehúzott a víz alá, vagyis csak leakart húzni. Rácsimpaszkodtam, mint valami majom és nem engedtem, hogy ledobjon. Mire beleunt a játékba a gerle pár ott hagyott minket. Még nem voltunk álmosak, ezért a fürdőzés után vissza mentünk a tűzhöz, ami már mellesleg kialudt, és beszélgettünk egy kicsit. Újra beszélgettünk a gyerek koráról, az enyém is feljött, de azt olyan gyorsan továbbléptettem ahogy csak tudtam. Nem volt kedvem róla beszélni. Később ismét rákérdeztem a lányra.

-Sarahnak hívják. (Jace)

-Szép név. (Sophia)

-Ő is az volt, legalábbis kívülről. (Jace)

-Huh? (Sophia)

-Említettem azt, hogy sokan kihasználtak az örökségem miatt igaz? (Jace)

-Aha. (Sophia)

-Ez az eset is egy példa rá. Tudod abban a nőzős időszakomban nagyon megharagudott rám Jade. Őt is elvesztettem. Nem volt senkim, és akkor jött ő. Fiatal volt, gyönyörű és ez elég volt ahhoz, hogy beleszeressek. Akkoriban ő volt az első nő akire nem csak játékszerként néztem, hanem komolyabban érdekelt....amit megbántam. Annyira az ujjai köré csavart, hogy már feleségül akartam venni, egészen addig amíg meg nem halottam, hogy miről beszélgettek a húgommal. Jade valahogy rájött, hogy mit tervezett az az agyafúrt ribanc.

Eltervezte, hogy az esküvő után egy kis adag ki nem mutatható méreggel örökre elhallgattat. De megszívta, mert Jade még törődött velem, így ezt nem hagyta. Tíz perccel később a kezeim közül kellet kiszedni, amire nem biztos, hogy büszke vagyok. Szóval így történt. (Jace)

-Gyere ide te idióta! (Sophia)

*kitártam a karjaimat*

-Huh? (Jace)

-Hiszen te sírsz, te hülye gyerek!! (Sophia)

-M-mi van? (Jace)

Erre magamhoz öleltem. Jace még mindig le volt sokkolva attól, hogy sírt. Szegény egyáltalán nem értette miért sírt, de egy pár másodperc után erősebben magához szorított, viszont nem éreztem, hogy sírt volna. Egy kis idő után elengedett. Nyugodtnak tűnt, de tudom, hogy nem volt az. Vissza mentünk a sátrakhoz és mivel Matt és Verena együtt aludt, így nekünk is együtt kellett mivel két, kétszemélyes sátrunk volt. Most egyáltalán nem problémáztam a dolgon, nem akartam rontani a helyzeten. Kiterítettem a két polifóamot, mondtam Jacenek, hogy feküdjön le, majd betakartam őt, és én is elaludtam. Megint átölelt alvásközben. Vagy csak otthon is ölelni szokta a párnáját vagy Sarahra gondolt. Nem tudom, de nem is akartam tudni. Kb. így nézhettünk ki.

Vége!! Ha meg akarod tudni, hogy mi fog történni legközelebb akkor várnod kell.