Szerintem kb. én is ilyen lehettem az éjszaka mikor haza értem. Anyuék hülyének néztek amikor a kérdésükre válaszolva annyit mondtam csak, hogy: Paintballozni voltam. Nem tudtam felfogni, hogy miért lehettem annyira boldog akkor, de talán nem is akartam. Legalább nem sírdogáltam már a kis sarkomban az öcsém valamelyik plüssét ölelgetve. Jól van naaa, nekem is lehet késői gyermekkorom! Lefürödtem, pizsamába öltöztem, bebújtam az ágyamba, elővettem a telefonom és képeket kezdtem böngészni Pinteresten. Imádom azt a helyet! Tele van szebbnél szebb képekkel és gifekkel amiktől általában mindig rajzolhatnékom támad. Azon az éjszakán épp KaiSoo-s képeket nézegettem. Őket elnézve csoda, hogy még mindig akarok egy meleg legjobb barátot? Na jó tudom, hogy ők igazából nem melegek, de olyan cukik együtt! Verena szerint ők 'csíkszemű kínaiak'...PEDIG ŐK KOREAIAK ÉS IGENIS SZÉP SZEMÜK VAN!!! Általában mindig ez a vita tárgya és se ő se én nem akarunk engedni...két perccel később már megint egymást ölelgetve hülyülünk. Ezért olyan jó a barátságunk. Nem tudom már hányadik oldalt lapoztam lefelé mikor egy kis ikon ugrott be az érintőkijelzőmön. Shon volt az. Ennyit a jó hangulatról. Beszélgetni próbált volna velem, de a végén ez lett belőle:
Szia :)
Szia.
Hogy vagy?
Meg vagyok.
Értem...Jó volt ma a paintball, igaz?
Ja.
Uhm úgy látom nincs valami jó kedved...szia.
Szia.
Jó tudod bunkó voltam meg bla bla bla. De ti mit tennétek a helyemben? Tudom, hogy meg kellene hallgatnom, hiszen igazából nem tett semmit. Ez mind csak az én hülye hisztim, de egyszerűen fáj, hogy nem törődött velem, és ezek után nem mehetek csak úgy oda hozzá azzal, hogy tudom, hogy egy hisztis picsa voltam de tegyünk már úgy mintha nem történt volna semmi, csakis az én kedvemért. Már nincs vissza út. A barátságunknak lőttek és Lana is utál. De jó. Na mindegy- sóhajtottam egyet majd elhelyezkedtem és becsuktam a szemem.
~Eközben~
Már megint lerázott. Napok óta ilyen velem Sophie, de, hogy miért haragudott meg rám arra nem jöttem rá. Lana is furcsán viselkedett mostanában. Nem értem a nőket. Átfordultam a másik oldalamra amikor megláttam egy képet ami azon a napon készült amikor először találkoztunk. Épp egy koncerten voltam valami Tomorrow volt a banda neve vagy mi, már nem emlékszem rá plusz nem is szeretem azt a bandát. Matt cipelt el rá, majd szokás szerint magara hagyott azzal a végszóval, hogy ismerkedjek. Semmi kedvem nem volt a számomra ismeretlen bandát nézni így inkább átverekedtem magam a legközelebbi üdítős standhoz aminél persze, hogy mindent lehetett kapni csak üdítőt nem. Nem volt semmi kedvem ahhoz, hogy egy beton árokban kössek ki hazafelé szóval csak egy üveg ásványvizet kértem. A pultos hülyének nézett és komolyan gondolkodott rajta, hogy tényleg ásványvizet kértem egy koncerten ahol mindenki más már úgy beállt, mint a déli busz a sok piától. Amikor épp próbáltam megfordulni a fél literes NaturAquámmal véletlen meglöktem valakit aki abban a pillanatban össze esett pedig egyáltalán nem ivott, legalábbis azt mondta. Egy ahhoz képest magas, barna hajú, barna szemű kicsit morcos mégis ártatlan lány volt az. A neve vagy bármilyen indulatszó helyet csak annyit mondott, hogy bocsi..pedig én löktem fel. Kiharcoltam magamnak, hogy legalább valami ételre hagy hívjam meg. Erre már azonnal igent mondott, már akkor látszott rajta, hogy szereti a hasát. Vettem neki egy szép nagy hotdogot amitől máris jobb kedve lett. Azt mondta, hogy őt is magára hagyta a barátnője csak annyiban különbözött a szituációnk, hogy ő szerette is a fellépő két rock bandát. Tovább beszélgettünk majd annyira jó barátok lettünk, hogy aznap éjszaka alig tudtunk elszakadni a másiktól. Ekkor váltunk legjobb barátokká Sophieval...de lehet, hogy ez már nem jelent neki semmit. Remélem ha újra kinyitom a szemem..minden újra a régi lesz..
Talán negyed tíz volt amikor felébredtem. A szokásos félórás reggeli készülődés után le mentem reggelizni. A hűtő felé indultam tejért amikor egy kis cetlit pillantottam meg rajta. Stephie írta, a gyerekes kézírás szerint Becánál alszik ma éjszaka, és kéri, hogy vigyázzak magamra. Szokás szerint anyáskodik, pedig csak 8 éves. Ez volt az első alkalom, hogy ennyire magányosnak éreztem magam..se anya...se apa..se Stephi...se..Sophia. Talán az ő hiánya fájt a legjobban. Ah mindegy. Mosogatásközben megcsörrent a telefonom, Matt volt az. Beszélni akart. Negyed egykor találkoztunk a közeli játszótéren. Már messziről integetett majd leültem mellé a padra. A hely tele volt izgő-mozgó gyerekekkel akik egyik játékról másikra mentek. Egy kisfiú túl gyorsan csúszott lefelé a csúszdán így csúnyán megütötte magát, az édesanyja mit sem törődve a síró kiskölyökkel telefonált tovább. Pár pillanat múlva a még nála is kisebb talán húga ment oda hozzá, hogy megvigasztalja. Kicsit ismerős volt a helyzet. Matt elég komolynak tűnt.
Miről akartál beszélni?-tettem fel a kérdést.
Szereted Sophiát?-kérdezte.
~Morrison Manison~
Jace...kelés mér dél is elmúlt..Jace?...JACE A ÚRISTEN SZERELMÉRE KELJ MÁR FEL!!!
Mi a-nem volt időm, hogy befejezzem a mondatomat, mert abban a pillanatban leestem az ágyról. Köszi a csodás ébresztést húgi.-miközben felkecmeregtem a padlóról. Tényleg annyira nagy luxus lenne, ha végre fel vennél valamit?-vágott hozzám egy párnát dühösen. 1:csak póló nincs rajtam, 2:a húgom vagy, 3:MÁR NEM TOM HÁNY ÉVE EGYÜTT VAGYTOK ANTOANENAL SZÓVAL NE MONDD AZT NEKEM, HOGY NEM LÁTTÁL MÉG FÉLMEZTELEN FÉRFIT!!-dobtam vissza a párnát a feladójához. A sebeid idegesítenek te idióta!-mondta szomorúan majd átölelt. Nincs semmi baj, Jade. Jól vagyok, bízz bennem! Plusz ezt vállaltam amikor jelentkeztem külön önvédelmi órákra.-nyugtatgattam. Jade azóta ilyen amióta elvesztettük a szüleinket. Sajnos nagyon sokat aggódnia miattam, pedig tudok vigyázni magamra. Egy-két karcolás még nem árthat meg! És, hogy ha komolyan megakarom védeni még erősebbé kell válnom. Tudom ez kicsit olyan volt mintha valami filmből kilépett nyomorék szuperhőst hallanátok aki most vesztette el valakijét, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy megvédje őt. Talán ti nem ezt tennétek a helyemben, ha ti is elvesztettétek volna a szüleiteket még amikor nagyon picik voltatok. Nem valami túl jó gyerekkori emlék az anyukád sikolyát hallani ami a lángoló otthonotokból jön miközben ti ott reszkettek a félelemtől és a sok sírástól való kimerültségtől. És mind a kapzsiság miatt történt. De nem untatlak tovább titeket unalmas régi sztorikkal..Na hol is tartottam?? Ja meg van. Na szóval miután vagy harmincmilliomodjára is megnyugtattam Jadet, hogy még mindig élek, nem kaptak el a szervkereskedők, és nem zabálja a lépemet vagy a májamat senki jelenpillanatban, felöltöztem majd a fürdőszobába indultam. a márvány padlótól egészen az én kicsikémig minden csillogott-villogott. A takarítónő jó munkát végzett. Jó tudom, hogy eh önimádó majom vagyok, de valakinek annak is kell lennie. Az meg, hogy milyen közeli kapcsolatot ápolok a tükrömmel azaz én dolgom. A napi reggeli készülődés után felvettem a kedvenc bőrdzsekim, az egyik fehér V nyakú felsőm, a nyakláncomat amit még anyuék vettek nekem amikor kicsi voltam -Ez akkor is a nyakamba van, ha kell, ha nem. Egy kis kék kő van rajta, nem nagy cucc, de nekem sokat jelent.-, az egyik fekete gatyámat ami a térdétől kezdve a sípcsontom közepéig szaggatott meg egy fekete bakancsot. Most elképzeltétek, mi? Na ugye, hogy helyes vagyok? Jó oké elég az önimádatból, későbbre is kell majd. A lényeg, hogy megfogtam magam, homlokon csókoltam Jadet majd elindultam...Sophiehoz.
~A derp trió~
Légyszi légyszi légyszi légyszi nézzük meg még egyszer!!! Ez nagyon jó!!-könyörögtem Verenának, hogy játssza le újra a videót. A tegnapiak után eltervezték, hogy valahogy felvidítanak -nem tudták, hogy azt már más megtette, de jobb is, mert aztán megint előjönnének a hülyeségeikkel-. Verena még egyszer újra indította a videót. Mindenféle paródiákat, beszélgetős műsorokból kivágott jeleneteket meg legnagyobb bakikat néztünk. Az így is pihent agyamon csak még jobban segítettek ezek a videók, de legalább jobb kedvem lett tőlük. Miután abba hagytuk a röhögést jöttek a nagy lelkizések. Leah azért volt szomorú, mert úgy érezte, Chriss nem szereti, mi meg ott győzködtük az ellenkezőjéről, majd Verena következett. Óóóó imádtam őt vigasztalni főleg, mert a bajai forrása egy elmebeteg sorozat volt. Az American Horror Story. Most furcsa mód nem az volt a baja, hogy meghalt a kedvenc szereplője hanem még súlyosabb problémája volt..látott..egy törpe embert! Mint kiderült az egész évadban benne lesz a kis figura, ez kicsit olyan volt mint Samara és én, ezért én is ugyanazt tettem amit ő szokott. Kinevet és szándékosan is ijesztget. Mivel megsajnáltam szegényt elterveztem, hogy valahogy őt is megnyugtatom. Mindent kipróbáltam biztattam, elmagyaráztam neki, hogy azok az emberek nem eszik meg őt, még hozzá se szolnak, rá se néznek, nem fognak vadászni rá, mint Szimba Bambira stb...nem hatott, ezért be vetettem az utolsó ütőkártyámat. Az utánozhatatlan táncomat. Ez már végre hatott. Hogy milyen is ez? Ez egy elég ijesztő folyamat lehet, hogy ha rosszul sül el, ezért kell a zenei aláfestés, hogy megnyugtassa az embereket, majd mikor felkészültek elkezdem és ez lesz belőle:
Miután mindenki abba hagyta a röhögést le mentünk enni. Ez egy egészen fárasztó másfél óra volt, igaz? Csináltam pár szendvicset...de az senkinek nem kellet..inkább gabona pelyhet akartunk enni..délután háromnegyed kettőkor. Tudunk. Szerencsére mindig van otthon gabonapehely meg tej, mert a tesóim nem hajlandóak suliba menni, ha nem ezt reggelizik. Ezek a mai fiatalok! Épp a számhoz emeltem a kanalamat amikor csengettek. Az ajtóhoz siettem, kinyitottam majd a szélesen mosolygó Jaceszel találtam szemeb magam.
~A parkban~
Mi van????-értetlenkedtem.
Ezt most komolyan kérdezem Shon..te is láttad, hogy mit tesz ez az egész helyzet Sophieval. Érdemel annyit, hogy normálisan tisztázzátok ezt az egészet.-folytatta, de az volt a gond, hogy én nem értettem semmit az egészből. Ami látszott is rajtam.
Basszus nem vágj már ilyen hülye képet..már kezdesz idegesíteni.-morgolódott.
Ember nyugodj meg. Jelenleg annyit tudok, hogy valamiért haragszik rám, és, hogy én vagyok az egésznek az oka. Hidd el nekem se jó ez így..nagyon..hiányzik Sophia.
Oké...akkor gondolkodjunk együtt.-vigyorgott, de az inkább vicsor volt mint vigyor.
Mióta haragszik rád?-kérdezte.
Azóta..mióta össze jöttünk Lanával.
És miért is jöttél össze Lanával?-tette fel az újabb kérdést.
Mert szép, vicces, szereti a rockot, szereti a sportot, meg cuki ahogy anyáskodik.-magyaráztam mire megfogott és rázni kezdett miközben beszélt hozzám.
EZEK SOPHIEBAN IS MEGVANNAK TE IDIÓTA!! EDDIG A NŐK SE ÉRDEKELTEK MOST MEG AMIKOR ELŐJÖN A HASONMÁSA AZONNAL RÁMOZDULSZ AHELYETT, HOGY MEGMONDANÁD NEKI, HOGY IGENIS ŐT SZERETED!!-kiabált tovább.
Én tényleg..őt szeretem?
Shon barátok vagyunk, de attól fogva, ha tovább játszod a hülyét és még több fájdalmat okozol szegénynek, komolyan megfoglak ütni. Ti segítettetek nekünk össze jönni Verenával, most had segítsünk mi rajtatok.-látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja, és tényleg a szívén viseli ezt az ügyet. Jó érzés amikor mások ennyire törődnek veled.
Oké, de, adj egy kis időt gondolkodni. Most még nagyon zavaros ez az egész, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg akarom-e ezt..bocs
Semmi gond-vállon veregetett majd így folytatta.-Ha úgy érzed, hogy kész vagy, csak szólj, oké?-majd rám mosolygott.
Legszívesebben megöleltük volna egymást, de az elég buzisan nézett volna ki úgyhogy inkább hagytuk.
~Az ajtóban~
Te mit keresel itt?-csodálkoztam az ajtóban mosolygó Jacere nézve.
Neked is szia.-arcon csókolt majd átbújt a jobb karom alatt és bement a házba.
Héééé nem engedtelek be!! Plusz szájfertőzést fogok kapni, whaaaaa.-nyavalyogtam tovább.
Egy, nem vagyok vámpír szóval nyugodtan járkálhatok ki és be, kettő, arcon csókoltalak így nem kaphatsz szájfertőzést...de, hogyha akarod megcsókolhatlak.-közelebb hajolt hozzám.
Na takarodj.-ezzel arrébb toltam az arcát, és a konyha felé indultam majd ő is követett. Jace nem mondott semmit, csak köszönt a lányoknak utána a nappaliba ment. Ők annyira megvoltak lepődve, mint én, vagy talán még jobban is. Majd ez azonnal elmúlt. Miért nem mondtad, hogy jön? Akkor kettesben hagytunk volna titeket.-súgta Verena. MERT NEM TUDTAM, HOGY JÖN, ÉS NE MERÉSZELJETEK KETTESBEN HAGYNI VELE!!!!!.-suttogtam fura hangon, mert kiabálni szerettem volna, csak nem tudtam őfelsége miatt...pffff. Kiviharzottam a szobából majd a nappaliba indultam ahol megfogtam egy kispárnát és Jacehez vágtam. MÉGIS MI A JÓ KÜRTÖS KALÁCSOT KERESEL ITT BÁZDMEG???!!-végre fennhangon ordibálhattam vele. Én is örülök, hogy látlak, de segítség kéne.-magyarázta. Huh? Komolyan?-az értelmes arckifejezésemen még jobban látszott a meglepettségem. Igen. Tudod a hétvégén lenne a szüleim halálának a 14. évfordulója és mivel Jade a már majdnem férjecskéjével megy, így pár nélkül maradtam...szóval..-majd elhallgatott. O-oh értem..persze szívesen elmegyek veled.
Fel állt a kanapéról majd csendben megölelt, és a nyakamba temetkezve annyit mondott csak, hogy köszönöm.
UI: Elnézést kérek az összes olyan embertől aki szabályszerűen allergiás az animékra vagy mangákra or mindkettőre, de én imádom őket és szerintem ez a kép most kellett ide. Bocs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése