Na szóval, mint ahogy mondtam, Shon távozása után összeszedtem az összes létező lelkierőmet, vettem egy nagy levegőt és írtam Maya-nak.
A terv az volt, hogy beszivárgunk a bárba, megkeressük a célpontot, össze haverkodok vele, megszerezzük a cuccot, majd spuri haza, de mindezek előtt még be kell adnom otthon, hogy Leah-éknál alszom, otthonról normális ruhákban kell távoznom, át kell vergődnöm magam Eisenberg-ékhez, és el kell majd viselnem mindent amit Maya szándékozik velem tenni, hogy ne legyek annyira feltűnő. Egy szelíd kis csaj egy olyan helyen sokkal feltűnőbb, mint a szurikáták között a macska.
A terv 60%-a eddig sikeresen ment, anyuék elengedtek, vittem váltó ruhát is (előre félek, hogy mit akar rám adni az a nőszemély), magammal vittem minden igazolványomat, ha netalán eltűnnék, és valaki megtalálná a holtestemet, vittem csokit is, mert azt mondják, hogy az segít, ha ideges az ember, vittem vizet, mert nem akarom, hogy majd mindenhol csillámpónikat, meg Barney-t lássam, meg volt még borsspray is a táskámban. Sajnos nincs otthon sokkolóm.
15-20 perc után, már ott is voltam. Az ikrek háza arra a falucskára emlékeztetett, ahol a nagymamámék laktak régen. Nagy téglaház volt, elő és hátsó kerttel, a kapu fából volt ami rézvörösre volt lefestve, az előkertben különböző fajta és színű virágok voltak ültetve, a kertet pedig fák vigyázták oldalt, a macskaköves járda vezetett egyenesen a házhoz vagy, ha jobbra fordulsz akkor a csirke ólba, azon túl pedig a hátsó nagy kertbe. A hátsó kertben még maradt pár zöldség ültetve, látszott rajta, hogy szertettel gondozták azt. A ház külső fala fehér volt amit lent, kb 1 méter vastagságban egy sötét barna csík követett aminek a színe illett a járda színéhez. A házban 2 emelet, egy fürdőszoba, 2 mosdó, 3 hálószoba, 1 gyerekszoba, 1 dolgozó, 1 konyha, 1 nagy nappali, és 1 kisebb raktárhelyiség volt. Szegény Eisenberg anyuka biztosan egész nap takaríthat ebben az óriási házban. Nem irigylem őt.
A ház sokkal modernebb volt belülről, mint amilyennek a kint látottak alapján hinnéd.
Mindegyik hálószobában és a nappaliban egy minimum 40 colos LCD LED TV volt, 2 automata mosógép volt a fürdőszobában, a konyha is szinte automatizált volt (a tűzhely felett lévő lámpák tetszettek!), a lámpák tapsolásra kapcsolódtak fel vagy le, a padlón simán el lehetett volna aludni a padlófűtés miatt, a házban minimum 5 laptopot és 2 konzolt találtam, konzolt mellett volt egy kis polc aminek 3 része volt, a polc tele volt játékokkal. Az a hely maga volt a mennyország!
Ezeket azért tudom nektek elmesélni, mert Rose (az ikrek anyja) amikor meglátott, elkapott majd körbe vezetett a házban. Aranyos nő, beszédes és nagyon energikus is!
Úgy pörgött a mini idegenvezetésem alatt, mint egy húszéves tini aki épp a kedvenc hobbijáról számolt be nekem. Alig bírtam tartani vele a lépést, legtöbbször csak bólintottam vagy mosolyogtam amikor kérdéseket tett fel.
Hál'istennek hamar vége lett. Nem azért mondom ezt, mert nem tetszett, hanem csak már alig kaptam levegőt.
Éppen azért amikor Rose kifogyott a szóból azonnal lerogytam a konyhában lévő egyik székre, mire megjelent Matt egy nagy pohár vízzel. Ez életmentő húzásnak bizonyult a számomra. Egy szó sem kellett és máris kikaptam a kezéből a poharat, olyan gyorsan húztam le a tartalmát ahogyan csak tudtam. Matt elmosolyodott és elővett egy üveg ásványvizet a hűtőből. A hajából csöpögött a víz ami arra utalt, hogy épp akkor fürödhetet meg. Oda adta felbontatlanul az üveget, de nem bírtam felbontani, így inkább megoldotta Ő.
-Tényleg önvédelemre kellene járnod.-mondta miközben a fejemet paskolgatta. Engem mindenki kutyának néz.
-Le sem tagadhatod, hogy a barátja vagy.-majd megpróbáltam leharapni a kezét, de a harapás egyáltalán nem fájt neki, ahelyett az én fogam fájdult meg.
-Ugye nem vagy veszett??-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Öhm, asszem nem. Max akkor lennék az, ha Leah megharapott volna, de semmi ilyesmire nem emlékszem.-tisztáztam a helyzetemet.
-Kérsz szendvicset?-kérdezte a hűtőben matatás közben.
-Ez kérdés volt?-lepődtem meg a teljesen logikátlan kérdésén.
-Igaz, te is egy éhenkórász vagy, téged meg sem kell kérdezni.-majd elővett két tányért, kenyeret, meg minden mást amit feltétnek szánt. Még mindig csöpögött a víz a hajából, ezért megfogtam a nyakában lévő törölközőt, a fejére dobtam és gyengéden dörzsölgetni kezdtem vele az így is üres fejét.
-Majonéz vagy mustár?
-Majonéz, de ne tegyél rá túl sokat.
-Akkor sokat rakok rá.-mondta majd a majonézes flakon alját kezdte ütögetne.
-Akarod, hogy elmondjam Verená-nak, hogy mit tervezel jövőhétvégére??!!!-fenyegetőztem.
-Uhh..öhm tudod mit drága egyetlen Sophiam, tudod, hogy mennyire szeretlek igaz???-próbálkozott a kiskutya szemeivel.
-Na ja, maximum csak akkor szeretsz amikor házi vagy kaja kell tőlem, vagy amikor ajándékot akarsz Verená-nak.
-Nem is igaaaaz-nem megy neki a színészkedés.
-Ne higgy neki! Hazudik, mint a vízfolyás!!-Maya is megérkezett végre a konyhába.
-Nem azért, vannak a testvérek, hogy falazzanak egymásnak??-háborodott fel Matt.
-Ki mondta, hogy testvérek vagyunk?? Mondom, hogy téged, egy szemetesben találtunk.-majd elvette az idősebbiktől a már kész szendvicsét.
-Látod Sophie, nekem ezzel kell együtt élnem!-próbálkozott ismét nálam.
-Nem Ő tehet róla, hogy megtaláltak téged.-jelentettem ki, majd lepacsiztam a lánnyal.
-Inkább felhívom Verená-t, hátha még ébren van. Ő legalább szeret!-majd sarkon fordult, de előtte még a húgához lépett, és homlokon csókolta azt, utána rám kacsintott.
-Alapból is Sátánkisasszonyhoz készült, igaz?-kérdeztem az ikerpár másik tagját.
-Aha. Azt mondta elviszi vacsorázni valahova, úgyis rég voltak már kulturált helyen.-mondta miközben a szobája felé vezető lépcsőn haladtunk felfelé. Rövidesen az említett helyen találtam magam. Teljesen olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Poszterek az egyszínű halványkék falon, a földön szanaszét hevertek a lapok. Volt amin dalszöveg, volt amin kis skiccek voltak. Egyetlen egy nagy ablak volt a szoba jobb oldalán, de az is elvolt takarva egy nagy bordó színű sötétellővel ami miatt bordós fény töltötte meg a szobát. A villanykörte
takarékon égett, így nagyon kevés fény vett körül minket. (azt mondta így jobban szereti, mert ha feltekeri jobban akkor a túlzott fény csak idegesíti a szemeit.) Az ágyon már temérdek ruha várt rám. A ruhakupacot arrébb tolta, hogy letudjak ülni, elővette a sminkes tasakját, ami szerintem inkább egy nagy szatyor volt tele sminkcuccokkal, majd neki kezdett a munkának. Csak a sminkelés több, mint félóráig tartott, pedig én mondtam neki, hogy nem kell túlhajszolni magát, úgysem leszek szebb. Egész végig a tusvonalammal szenvedett, mert vagy az Ő keze remegett, vagy nekem voltak idegrángásaim ami miatt soha nem sikerült tökéletesre. Végül csak megcsinálta.
Tett rám, alapozótól, pirosítótól kezdve mindent. Azt hittem, hogy majd nehéznek fogom érezni az arcomat a sok smink miatt, de valahogy úgy megoldotta, hogy nem volt az.
Mikor végre ezzel végzett, a hajam következett. Az nem tartott sokáig, csak kivasalta, majd az alját begöndörítette és kész. Bár még most sem értem, hogy minek kellett ezt végig játszani, ha már alapból is göndör volt a hajam.
Az igazi szenvedés még csak ezután jött. Ruha próba.
Velem ez tényleg kínszenvedés, mert nekem semmi nem jó. Ezen persze azt értem, hogy hiába passzolna rám a ruha, ha az ellenkezik a lelkivilágom szerinti elképzeléssel akkor nem veszem fel, ezért inkább mindig olyan ruhákat hordok amik sokkal egyszerűbbek és nem mutatnak sokat az így is undorító alakomból.
Ezt viszont, most Maya nem engedte.
Más félórányi hiszti, győzködés és veszekedés után ennél az összeállításnál maradtunk.
http://www.polyvore.com/cgi/set?id=195023501
A lány először egy rikító piros miniruhát akart volna rám adni, ami alig takart valamit..na persze, hogy hisztizni kezdtem. A következő szett még rosszabb volt, mert egy olyan nagyon mélyen kivágott felsőt és egy miniszoknyát akart rám adni. Ezzel az volt a baj, hogy utálom a melleimet és az a felső vagy a felét megmutatta volna. Ha vékonyabb lettem volna még kisebb mellekkel akkor talán jól állt volna, de így sehogy sem jött össze.
Nagy nehezen, telefonos segítséggel (felhívtuk Verená-t és Leáh-t akik egyszerre veszekedtek velem), megegyeztünk. Szarul éreztem magam benne, mert úgyis néztem ki. Na meg azért, mert az ilyen viselet teljesen szokatlan volt a számomra. Idegesített, hogy kilátszott a hasam, és a rövid nadrág sem úgy takart, ahogyan kellett volna, a nyaklánc túl hosszú volt, így az a kebleim között motoszkált, a sapka meg nem ért le a fülemig.
Úgy éreztem magam, mint ha egy rossz utcanő lennék. Pedig nem vagyok az!!!!!!
Legalább azt sikerült kierőszakoskodnom tőle, hogy a kabátomat hagy vegyem fel. Még ennek ellenére is szinte meztelennek éreztem magam.
Indulás előtt még bekaptunk egy kis harapni valót, majd a buszmegállóhoz mentünk. A hely ahova megyünk az a város szélén van így oda csak busszal tudunk a leggyorsabban eljutni, ha már nincs kocsink. Először a városközpontba mentünk ahol már vártak ránk Maya haverjai. Őket azért hívta, hogy ne legyünk egyedül és vigyázzanak ránk. Nem ismertem egyik srácot sem, így idegesített a jelenlétük, de ezt nem volt szabd kimutatnom feléjük főleg, mert aznap Ők vigyáztak a testi épségünkre.
Erőt vettem magamon és megpróbáltam a legkedvesebb lenni Anthonyval. Nem volt olyan ijesztő, mint amilyennek gondoltam. Jól van na, a sötét, a sok piercing és a rengeteg tetkó miatt azt hittem, hogy valami gonosz szektás emo sráccal kell majd az éjszakámat töltenem.
Hál'istennek ez nem így történt. Még közös dolgokat is találtunk egymásban. Ő is szereti a rockot, a horror filmeket, és a creepy(pasta) sztorikat. A buszon utána egész végig ilyen történeteket meséltünk egymásnak. A best szerintem még mindig Jeffy története.
Hamarosan megérkeztünk...sajnos. A parkoló telítettsége mutatta meg számomra, hogy mennyi magányos ember van a városban. Ja, csak magányosak...
Elhessegettem az undoromat, majd Tony-hoz bújva (még akkor sem tetszett a helyzet) bevánszorogtam az épületbe.
Már a bejáratnál megbántam, hogy vannak szemeim, ugyanis "lengén" öltözött nőcikék szaladgáltak mindenfelé, amire még fel is voltam készülve..csak arra nem, hogy ennyire nem lesz rajtuk semmi. Mellettük olyan voltam, mint egy eszkimó, de a legundorítóbb az volt számomra, hogy volt köztük egy elég idős néni is..akinek nem ártott volna egy pár ránc felvarrás...de mindenhol.
Miután megemésztettem a látottakat Maya utasítására a bárpulthoz indultam. Azt beszéltük, meg, hogy majd ott fogok várni rá amíg Ő megkeresi a célszemélyt. Így is tettem. Olyan helyre ültem ahol nem volt senki, de ennek ellenére is belemásztak a komfort zónámba. Egy félig részeg középkorú férfi talált rám elsőként, Őt Tony hamar melegebb éghajlatokra küldte, amiért nagyon hálás voltam a srácra. Untuk magunkat, ezért inkább elkezdtünk iszogatni. Persze én csak a saját üveges vizemet kortyolgattam miközben Ő már vagy a tizedik felest húzta le. Meg sem látszott rajta, pedig már tuti, hogy legalább ittas volt. A kérdéseimre is bő összetett értelmes mondatokban válaszolt, totálisan úgy viselkedett, mint aki egy pohár vizet ivott mindössze. Ehhez is tehetség kell!
Már több, mint 15 perce vártunk a lányra. Tonyt folyton felkérték a mellettünk áthaladó nők..vagy mik. folyamatosan elutasítgatta a kéréseiket, de láttam rajta, hogy folyamatosan figyelt egyet. A csaj szerintem velünk egyidős lehetett, talán egy-két évvel idősebb. szép alakja és bőre volt, a valószínűleg hosszú szőke haját két copfba kötötte, és cuki frufruja is volt. Nem volt rajta smink, se tetkó vagy bármi ilyesmi. Szerintem nem önszántából volt ott. Nagyon megsajnáltam szegényt.
Próbálta kerülni az Őt körülvevő vén kiéhezett pacákokat..hát Ő sem bújócskázott sokat a gyerekkorában. Amikor már kettő is rajta csüngött, Tony felpattant a székéről és a lányhoz sietett. Mivel a szemétládák, már be voltak állva, mint a déli busz, hozzájuk sem kellett nyúlni, anélkül is összesetek. A lányt átkarolta és óvatosan vissza ballagott vele hozzám..amikor már elég közel voltak, csak akkor ismertem fel a törékeny alakot.
Lana volt az.
Ezen annyira meglepődtem, hogy magamba csíptem, hátha csak egy álom volt...de nem.
Lana is felismert. Nem akart idejönni, szerintem szégyellte a dolgot, majd bólintottam neki, hogy nyugodtan ide jöhet, nem fogom bántani.
Remegve, de oda jött. Nem tudom, hogy mitől félt jobban. A megaláztatástól, vagy a részeg vénemberektől. Elviekben az előzőtől.
Intettem neki, hogy nyugodtan üljön le mellém. A szája ki volt száradva, miszerint már egy jó ideje nem ivott bármilyen folyadékot. Oda adtam neki az üvegemet, amit elsőre nem akart elfogadni, de a szükség győzött.
Egy darabig kínos csend ült ki közöttünk, amit én törtem meg. Megkérdeztem tőle, hogy miért van itt, és miért nem dolgozik inkább egy olyan helyen ahol megbecsülik.
Kiderült, hogy már rengeteg helyen próbálkozott, de az édesapja miatt soha nem sikerült elhelyezkednie. Tovább kérdezgettem...lehet, hogy nem kellett volna. Sírva fakadt. Nem tudtam, hogy hogyan segítsek rajta, mivel nem voltam jóba vele így azt sem tudtam, hogy mi nyugtatná meg. Inkább megkértem Tony-t, hogy segítsen nekem becipelni a lányt a női mosdóba, addig meg majd csak kitalálok valamit.
Sajnos túl hamar oda értünk. Átkarolva támogattam a lányt, a mosdókagylóhoz vezettem, megnyitottam a csapot és langyos vízzel megpróbáltam megmosni az arcát, miközben folyamatosan csitítottam.
Egy kicsit könnyítettem a helyzetén. Már nem sírt annyira erőteljesen, inkább már csak könnyezett szegény. A földre rogyott és tovább szipogott. Leültem mellé, elő kotortam a nálam lévő összes zsepit, a kezébe adtam és a vállát simogattam, miközben olyanokat suttogtam a fülébe, hogy nyugalom, nem lesz semmi baj, mert vele vagyok, és vigyázok rá.
Nagyon sajnáltam szegénykét..és rettenetesen haragudtam magamra azért a sok rossz dologért amit rá mondtam amikor még együtt volt Shon-nal. Nem szabadna elsőre ítélnem.
Pár perccel később önmagától szólalt meg. Elmondta, hogy ez mind azért van, mert a saját apja nem tudja elfogadni a másságát, hogy kidobta otthonról, ezért albérletbe kellett költöznie, mivel egy rokona sem fogadta be ismételten az apja miatt. Azt is elmesélte, hogy nappal iskolába jár, éjszaka meg itt van, azért, hogy legalább egyik napról a másikra megtudjon élni. Bevallotta, hogy nem büszke arra amit csinál, sőt undorodik önmagától ez miatt. Arról is volt szó, hogy ezek miatt rettenetesen nehezen barátkozik az emberekkel, még nehezebben talál magának valaki olyat aki tényleg megbecsüli Őt és emberként bánik vele. Részben ezért kötődött annyira Shon-hoz.
Shon kapcsán feljött neki ez az egész kapcsolat téma. Vagy egy milliószor bocsánatot kért tőlem, azt mondta, hogyha tudta volna, hogy nekem is tetszik akkor nemet mondott volna neki.. és azon lett volna, hogy segítsen nekem. Meg, hogy ne haragudjak rá ez miatt, illetve azért is bocsánatot kért, mert nem olyan rég össze barátkozott madárkámékkal.
Amikor végre kifogyott a sajnálkozásokból elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Nagyon meglepődhetett rajtam, mert hirtelen összerezzent szegény, de pár pillanattal később már Ő is vissza ölelt. Egy darabig úgy voltunk. Hallgattam ahogyan a lélegzetvétele és a szívverése is lelassul ismét a normálisra miközben a hátát simogattam. Olyan volt, mint egy darabokra tört porcelánbaba, én pedig megfogadtam magamban, hogy valahogy, még nem tudom, hogy, de összefogom rakni azokat a darabokat.
Tudom milyen érzés az amilkor az emberek folyton csak piszkálnak, bántanak és már azt is bánod, hogy amikor majd nem elütött az autó Te kitértél előle.
Nem akart nekem soha rosszat, akkor én miért ne segítsek rajta?
Amikor szomorú vagyok Verena középen ketté szokta választani a haját és fogyatékos fejet vág amitől mindig jobb kedvem lesz, ezért ezt kipróbáltam a lánynál is. Egy pillanatig csak megdermedve nézett rám, majd óriási nevetésben tört ki. Nevettettem még egy darabig majd ismét csend ült ki közöttünk, de ez most egyáltalán nem volt nyomasztó vagy kínos. Megnyugtató volt.
Másodjára már Ő törte meg a csöndet, azzal, hogy megkérdezte, mit csinálok itt ebben a cuccban. Azt hitte, hogy itt próbálok pasizni, mire felvilágosítottam, hogy nagyon is jó kapcsolatot ápolok Shon-nal és így nincs szükségem ilyesmikre, meg biztos, hogy nem nők közé jövök pasit szerezni. Ezen is nevető görcsöt kapott, de közben még volt annyi ereje, hogy megkérdezze akkor mi a valódi oka az itt létemnek, mire én ledaráltam az egész bevetésem célját.
Elég volt azt kimondanom, hogy Hollywood Undead és már is felragyogott a szemei. Mint kiderült Ő vele is sokban hasonlítunk (majdnem az elveszett ikrem), ennek következtében Lana is szeretett volna egy olyan felsőt. Semmi ellenvetésem nem volt ezzel kapcsolatban, ezért azt mondtam neki, hogyha összeszedi magát, megmosakszik újra, és hagyja, hogy segítsek rajta a többi dologban akkor szerzek neki is. Erre azonnal felpattant a földről és tip-topra összekapkodta magát.
Tony az ajtónál várt ránk. Máris jobb színe lett, ahogyan meglátta a már életvidám Láná-t.
Szerintem tetszett neki. Majd kiforr.
A fiú oda adta a nála lévő táskámat amiből kibányásztam a telómat. Maya már vagy hatszor hívott..ezért még meg fog ölni..
A saját testi épségem érdekében érdekében visszahívtam a lányt aki elsőre válaszolt. Válaszként a kagylóba ordibálta azt, hogy: -Hol a francban vagy már baszd meg???!!! Itt várok rád a pultnál már kurva félórája!!! Azonnal gyere ide vagy a retkes felsőddel együtt gyújtalak fel!!!
Igen, kicsit idegbeteg és piromániás a csaj. Senki nem tökéletes.
Megfogtam Láná-t és Tony-t, majd a bárpultig rohantam velük. Maya már a poharat és James kezét szorongatta idegében. A srác keze már szinte vörös volt, de nem szolt semmit. (Anthony elmondta, hogy a srácnak nincs fájdalom érzete, ezért nem zavarja)
Az életemet féltve mentem oda hozzá...vagy csak beképzeltem vagy tényleg ijesztő zene hallatszott a háttérben a csaj körül. Tudjátok olyan ijesztő, mint amikor a horror filmekben zongorán játszik valamelyik elmebeteg állat.
Hirtelen thriller karakternek éreztem magam. Szerintem az is voltam.
Alapos fejmosást és két nagy tockost kaptam tőle és azt mondta, hogy ha legközelebb eltűnök akkor csipet rakat a fenekembe. Ez nem volt valami túl vonzó ajánlat a számomra, főleg, hogy tényleg képes lenne rá.
Megígértem neki, hogy nem lesz több ilyen és követni fogom Őt, mint egy kiskutya.
Mivel túl sokat időztem Láná-val így nem én választhattam ki a kívánt felsőt, hanem Maya. Igazából az is nagyon tetszett amit Ő választott nekem...de még sem fogadtam el. Csak egyet kért, így inkább a lánynak adtam aki örömében az életet is kiölelte belőlem. Maya nem értett semmit, ezért szépen lassan elmagyaráztam neki a dolgokat, kivéve azokat amik nem tartoztak rá. (pl Lana magánélete stb.) Láná-ról csak annyit mondtam neki, hogy kényszerből van itt, és kellene neki egy új munkahely. Egy perc nem telt el és máris felhívott vagy tíz helyet, és előre lebeszélte a meghallgatásokat is. Mind egyszerű átlagos munkahely volt, jó fizetéssel. Lana örömében Őt is megpróbálta volna megölelni, de látta rajta, hogy Ő nem az az ölelgetős típus, ezért inkább rajtam csüngött tovább.
Mindenünk megvolt ami kellett, azért a főnökasszony gyorsan lecsekkolta a létszámot és a legnagyobb örömömre elhagytuk a helyet.
Minden jól ment eddig. A parkolóban megpillantottam egy ismerős autót, de biztos voltam benne, hogy az a személy 100%, hogy nincs ott, ezért nagyon gyorsan kivertem a gondolatot a fejemből. Miért járna ilyen helyekre??!! Ennél neki is több esze van..asszem. Legalább is remélem.
Maya látta, hogy elbambultam, azért oldalba bökött és megkérdezte mit nézek annyira. Nem akartam a hülye feltételezéseimmel zaklatni, ezért azt hazudtam , hogy ott volt egy cica, és azt néztem. Vagy bevette, vagy inkább nem pazarolta rám az erejét és nem folytatta a beszélgetést.
Visszafelé Lana buszjegyét is én fizettem mivel nem készült arra, hogy kirángatják onnan mielőtt megkapná a fizetését. Egész végig ott fogadkozott nekem, hogy vissza fogja fizetni, de erőszakosabb voltam és ki veszekedtem magamnak, hogy ne tegyen így. Nem egy buszjegy miatt leszek hajléktalan.
Az út vissza felé csendes volt, Láná-val ültem aki a vállamra dőlve aludt. Biztos a fáradtság és a sok sírás miatt dőlt ki olyan hamar. Egész úton könyörögtem Mayá-nak, hogy hagy aludjon Ő is ott náluk, velem. Pár perc elteltével megunta a folyamatos könyörgésemet és inkább beleegyezett. Utána még morgott egy kicsit, de végül is beletörődött a helyzetbe. A városközpontban elbúcsúztunk a két sráctól, Tony-val számot meg mindent cseréltünk, meg indulás előtt Őt is agyonölelgettem. Szereztem még egy barátot!
Láná-t nehezen, de sikerült felcipelni a következő járatra. Ledobtam egy székre, nem szó szerint, fizettem és leültem mellé.
Az ablakot néztem mikor arra lettem figyelmes, hogy cseperegni kezdett az eső. Lehet, hogy mondtam már, de azért újra elmondom, hogy könnyebben megjegyezzétek, szeretem nézni ahogyan lassan, de biztosan végig siklanak az eső cseppek az ablakon, miközben Burn the night away-t meg ilyesmit hallgatok. Mindig megnyugtat, meg sírni is segít.
Már az én szemeim is majdnem leragadtak, de szerencsére még az előtt hazaértünk, mielőtt ott helyben összeestem volna a fáradságtól, pedig csak hajnali kettő körül lehetett. Beszenvedtük magunkat az ágyba, felkecmeregtem az emeletre, és bezuhantam az első szobába amit megtaláltam. Kiderült, hogy az Matté volt, de akkor ez nem érdekelt. Hál'istennek nem volt otthon, miszerint Verená-éknál aludhatott.
Remélem egyhamar nem csinálnak belőlem keresztanyát.
Láná-t feltuszkoltam az ágyba, levettem a cipőjét és betakartam. Magamnak csináltam fészket a földön két nagy lepedőféleségből, majd Matt táskáját használtam párnának és talán egy függöny lehetett a takaróm,de nem vagyok biztos benne.
Alkalmazkodni kell a körülményekhez!
Elalvás előtt még volt annyi lélekenergiám, hogy megnézzem az üzeneteimet. Megérte, mert kaptam egy cuki üzenetet Shon-tól amiben jó éjszakát kíván, bocsánatot kér a hisztijéért, megígéri, hogy ilyen nem lesz több, és azt mondja, hogy szeret.
Megint jobbra balra forgolódtam örömömben. Mindig fel tud valahogy vidítani, és mosolyt tud varázsolni az arcomra. Mindig ez van.
Annyira nem bírtam magammal, hogy szegény lányt is felkeltettem. Szerencsére nem haragudott rám, hanem egy jót mosolygott rajtam és felhúzott az ágyra. Úgy helyezkedett, hogy mindketten elférjünk, és mindkettőnknek jusson takaró. Aranyos volt tőle. Utoljára "vele" aludtam így..igaz is..lehet, hogy meg kellene ismételni.
(Útközben megint rájöttem, hogy nagyon elbasztam valamit. FELEJTSÉTEK EL AZT A MAYÁ-T AKI MÉG A NAGYON ELSŐ RÉSZEKBEN PRÓBÁLTAM JELLEMZENI!! Akkoriban szerintem azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal, ezért szúrtam el annyira a dolgokat..so bocsánat ismét srácok.)
~A vacsora (Verena)~
Aznap éjjel annyira izgatott voltam a vacsora miatt, hogy nem bírtam mit csinálni, így már három órával mielőtt értem jött Matt, elkezdtem készülődni. Igazából már az azelőtti éjszakán kiválasztottam, hogy mit fogok felvenni, szóval csak a sminkemet és a hajamat kellett megcsinálnom. Alapból sem vagyok az a fajta ember aki minden odafigyelés nélkül magára dob öt kiló alapozót ami még az arcszínétől is elüt, meg húz két nem egyforma tusvonalat, feldob egy kis szempillaspirált és kész. Jobban szeretek biztosra menni és alaposan elkészíteni a sminkemet, hogy ne nézzek ki úgy, mint valami élettelen zombi. Füstös sminket készítettem aznap éjjel mivel egy fekete csipkés ruha volt rajtam hozzá a kék táskámmal és a fekete magassarkúmmal. Lehet, hogy úgy néztem ki, mint aki virraszt valakit, de ez nem nagyon érdekelt. Bár, ha jobban belegondolok van mit virrasztanom! A múlthéten tesi órán kosarazás közben letört az egyik körmöm, és igen ez nagy gond, mivel szegény nő több, mint négy órát dolgozott rajta meg mellesleg nem valami kellemes érzés az amikor úgy érzed, mintha valami erőből akarná leszakítani a körmöd, és fájdalmadban a sajgó körömágyadat (vagy ami még megmaradt belőle) puszilgatod!
Azóta megfogadtam, hogy soha többé nem fogok kosarazni, vagy legalábbis egy helyben fogok állni játék közben.
A maradék óra olyan gyorsan eltelt, mintha az tíz perc sem lett volna. Az örömtől pasztell rózsaszínben láttam mindent, kivéve magamat. Az akkor nem állt volna jól!
Csupa libabőr voltam az izgatottságtól. Már rég voltunk kettesben bárhol is, ezért ez most nagyon jól jött. Matt pontosan érkezett szokás szerint egy szép szál vörös rózsával a kezében. Átadta a rózsát, megcsókolt majd szorosan megölelt. Szeretek a karjai között lenni, mert az erős kezei úgy ölelnek körül engem, mintha azok egy ledönthetetlen falat alkotnának, és tudom, hogy mögöttük soha nem eshet bajom. Tudom még csak most leszünk öt hónaposak, de vele olyan gyorsan telik az idő, mintha már öt éve lennénk együtt.
Kezdetben rettenetesen zavart, hogy nem mondhattam el semmit a kapcsolatunkról Sophiá-éknak, de tiszteletben tartottam a kérését, és hallgattam. Éppen ezért rontottam rá nem is olyan rég a csajokra négy hónap eseményeivel. Szerencsére nem haragudtak rám a titoktartás miatt, de még ,így is meg kellett vigasztalnom őket egy-egy gombóc fagyival. Hál'istennek egyik sem kért egy BMV-t, arra már nem futotta volna a keret. Nyaranta általános iskolás gyerekekre vigyázok és sajnos az abból kapott pénzből még nem telt egy felhőkarcolóra sem. Remélhetőleg Matt-nek majd jobban fog menni.
A taxi nem messze parkolt le tőlünk. Aranyos volt a sofőr, mert beszélgetni próbált velünk és olyan szavakat használt amit már egy ötéves sem mondana a mai világban, de nem volt olyan rossz próbálkozás.
Pár perc múlva már ott voltunk a helyszínen. Egy halványlilára festett valószínűleg fém épület előtt találtuk magunkat. A parkoló zsúfolásig tele volt ami bent sem volt másképp. Elegáns ruhákban flangáló emberkék ültek az asztaloknál vagy vártak a pulthoz vezető sorban, volt aki az egész családját elhozta, láttam idősebb és fiatalabb párokat, baráti társaságokat, munkatársakat, vagy olyan embereket is akik első látásra valaki másra vártak. Pincérek hada szaladgált be és ki a konyhából, vagy az asztalokhoz a vendégek minden szavát lesve. Szélesen mosolyogtak mindenkire és akikkel lehetett azokkal még a jó kedv fokozásáért külön kis beszélgetéseket folytattak a rendelésfelvétele közben. A szokás pingvin jelmez helyett most szürkében, lila nyakkendővel vagy sállal mászkáltak oda-vissza.
Maga az étterem belsőtere elképesztően nagy és modern volt. Ha az alaprajzát nézzük az épületre akkor inkább egy nagy téglalapra hasonlított az egész, a bejárattól jobbra voltak az óriás falba épített ablakok amik megmutatták nekünk az étteremmel szemben lévő területet, házakat és minden mást. Ha a bejáratnál állunk akkor szembe kerül velünk a pult, mögötte a konyhába vezető ajtóval, körülötte pedig egy lefektetett L alakban helyezkednek el az asztalok, a plafonba kicsi téglalapok voltak vájva amikben helyezkedtek el a pici gömb alakú lámpák és ugyaninnen ízlésesen elhelyezett üveg labdák vagy golyók lógtak le.
A padló, a széktámlák, az asztalt díszítő gyertyák, és a lámpákat körül ölelő téglalap is halvány lila volt,
Beálltunk a sorba, vártunk egy kicsit, de nem sokára mi következtünk, elfoglaltuk az asztalunkat és elővettük az étlapokat. Matt volt olyan udvarias, hogy kihúzza nekem a széket és vissza is toljon vele. Nem akartam előtte annyira nagy éhenkórásznak tűnni, ezért salátát, meg egy kis halat rendeltem, ennek persze Ő is örült, mert sikerült nem a legdrágább ételeket kiválasztanom az étlapról. Ő nem volt már ennyire szégyenlős. Steaket, sült krumplit, desszertet meg még levest is kért. Kis beles. Azért jól esik, hogy már ennyire otthonosan érzi magát mellettem. Úrinőmódjára lassan, falatonként ettem vigyázva arra, hogy ne egyem le se magamat se a ruhámat. Nem akarok egy Sophia lenni.
Úgy is hamarabb végzett a saját ételeivel, mint Én, hogy neki sokkal több volt. Profizmus.
Egész végig beszélgettünk, nevettünk, de kulturáltan persze! Két falat között így szólt:
-Mit csinálsz jövőhét csütörtökön?-pillantott rám unottan a steakről felnézve.
-Semmit, mert?-érdeklődtem a tervei után.
-Semmi különös, csak anyuék vacsora partit akarnak rendezni délután.-folytatta az evést.
-Ohh..értem. Persze szívesen elmegyek.-a hangomon érződött a csalódottság. Csütörtökön leszünk öt hónaposak, azt hittem, hogy erre Ő is emlékszik, de úgy néz ki, hogy tévedtem.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?-kapta fel a fejét.
-Nem, dehogy. Inkább együnk tovább.-mondtam majd újra óvatosan a számhoz emeltem a villám.
-Nekem nyolc.-sóhajtott egyet, de utána folytatta a vacsoráját.
Ezt a párbeszédet hosszú kínos csend követte, nem volt valami túl sok kedvem beszélgetni. Mi az, hogy nem emlékszik arra????!!! Én meg persze egy szörnyű ember vagyok, ha nem emlékszem a kiskutyája unokatesójának a keresztfiának a húgának a névnapjára, úgy hogy annak nyolcadik neve is van!! Utálom a férfiakat, inkább leszbi leszek és össze jövök Beyoncé-val. Az Ő alakját szerintem még az a szarfej is megirigyelni!! Van is mit!!!
Még Kim is egyetért velünk!
Amint végeztünk mindkettőnk fogásaival, Matt elment fizetni, Én meg addig elmentem a mosdóba lecsekkolni, hogy rendben van-e még a fejem. Szerencsére a vízálló smink mindent kibír, még az apokalipszist is. Gyorsan magamra applikáltam egy kis púdert, elhagytam a mosdót és azzal együtt az épületet is. Megálltam az ajtónál majd pár perc múlva valaki hátulról megölelt. Sajnos nem Beyoncé volt az hanem Matt. A nyakamba bújva azt kérdezte, hogy:
-Miért vagy ilyen durca, hisztimacim?-tette fel a kérdést a nyakamnak dörgölőzve.
-Ne mááár!! Tudod, hogy csikis vagyok!-folytattam az igenis jogos hisztimet. Erre elkapott, megfordított úgy, hogy vele szemben legyek.
-Azt hiszed, hogy elfelejtettem, mi?-majd gúnyolódóan felhúzta a bal szemöldökét.
-Hagyjál már!!-próbáltam volna eltolni magamtól, de Ő erősebb volt.
-Fogadjunk azt tervezted már, hogy elhagysz Beyoncé ért.-amikor meglátta a vörösödő arcomat, nevetésben tört ki, majd miután abba hagyta közelebb húzott és gyengéden megcsókolt.
-Szerinted képes lennék elfelejteni azt a napot amikor végre igent mondtál nekem?
-Hát, ha őszinte akarok lenni akkor-majd mosolyogni kezdtem rá, mire Ő is vissza mosolygott.
-Hülye!-mondta, utána az óráját pillantott. -Van még kedved valahova elmenni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Mit tervezel már?-éreztem a csontjaimban, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Nem sétálunk egyet a parkban, baby?-megfogta a kezem, és húzni kezdett volna, de én nem engedtem.
-De az olyan messze vaaaan!!! Rengeteget kell odáig gyalogolni!! Nem fogok odáig, meg még bent is gyalogolni!! Magassarkúban meg főleg!! Nem vagy Te olyan jó, hogy ennyit szenvedjek érted!!-folytattam az érvelést.
-Veszek neked banános csokit, meg Caesar salit.
-Mehetünk.-most Én húztam Őt magammal.
-Nem arra kell menni!-rántott vissza a rossz irányból.
-Ne aggódj már annyit, csak teszteltelek, hogy tudod-e az utat.-ez igaz volt, nem csak magamat szerettem volna kimenteni!!!
-Na persze.-erre a csípőmnél fogva magához húzott és úgy sétáltunk tovább.
Nagyon utálok sétálni, el sem képzelhetitek, hogy mennyire. A halálom, de tényleg. Mondjuk érte megérte.
Majdnem fél órába telt mire odaértünk, alighogy bírtam menni a lábaimon. Egy párszor hiszti görcsöt kaptam és idegemben leültem az útra, mire Ő felkapott onnan és menyasszony pózban cipelt amíg bírt..azaz kerek két percig. Én már mondtam neki, hogy edzenie kellene, de nem hallgatott rám. Majd legközelebb!
A végső hisztimmel sikerült végre elérnem amit szerettem volna. Erőt vett magán és a hátára kapott, utána Ő cipelt a parkig. Amikor megérkeztünk ledobott magáról, na jó nem szó szerint, és keresett egy padot ahol leülhetett. Kifújta magát majd paskolgatni kezdte a padot maga mellett, hogy üljek le. Többször sem kellett engem megkérni, fáztam ezért elcsórtam a zakóját, igaz, hogy három számmal nagyobb volt mint Én de az már más téma.
A zakó még magában tartotta Matt testhőjét, így sokkal hamarabb sikerült felmelegednem nekem is. Az illatát éreztem a zakó nyakán és az ujjain, azokat szagolgattam egy darabig. Ebben a folyamatban az zavart meg amikor hirtelen felpattant a padról és felrántott engem is róla majd a kezemnél fogva húzni kezdett. Nem tudtam hova akart vinni, de csinált már egy párszor ilyet és ezen alkalmak mindegyike jól végződött, tehát némán követtem. Az idióta annyira sietett, hogy belement minden egyes bukkanóba, gödörbe ás árokba...ÉS ÉN MEZÍTLÁB VOLTAM!!! Ennek következtében egy párszor rátapostam a lábára amikor megállt (a magassarkúmmal a lábamon).
Csak akkor vettem észre, hogy hova hozott amikor már pontosan előtte álltunk. Azon a napon amikor összejöttünk egy parkban beszéltük meg a találkozót és az egyik fába véstük a nevünket az akkori dátummal. Ne higgyétek, hogy azért nem vettem észre, hogy ugyanabban a parkban voltunk, mert elfelejtettem azt a napot vagy valami ilyesmi, csak kurva sötét volt és még vagy öt másik ugyanilyen park van ebben a városban. Ezért történt egyszer az, hogy a megbeszélt találka helyett három és félórát ültem egy másik helyen...mert azt hittem, hogy jó helyre mentem..pedig nem. Azóta a telefonomba épített GPS-szel merek csak elindulni bárhova. Ha már tájékozódásról van szó akkor adok egy tanácsot. Soha ne hallgassatok Leah-ra!! Az a nő az egyenes úton is képes eltévedni!!
Közelebb léptünk az öreg tölgyfához a monogramunkat és a dátumot kutatva. Legnagyobb örömömre még mindig ott volt. Egy kis nosztalgiázás után Matt elővette a kulcscsomóját és az egyik erősebb kulcsot használva belevéste az akkori dátumot, majd pár ölelés és csók váltás után odébbálltunk. Öt percnyi séta után ismét megálltunk, de most egy szökőkutakkal teli tér előtt. (És még mindig csodálkoztok, hogy elveszek ebben az óriási útvesztőben?? Én nem vagyok Thomas..sajnos.)
A tér közepén helyezkedett el a fő szökőkút amit kisebb, a földbe épített, köralakban elhelyezett szökőkutak vettek körül. A földből jövő vízsugarak arany és kék színben pompáztak ami illet a központi kút ezüstös színéhez. A tér tervezője értett a színekhez.
Életem értelmének az a hülye ötlete támadt, hogy szaladjunk oda a belső kúthoz amíg a vízsugarak a föld alatt nyugszanak. Nem volt megvalósíthatatlan ötlet, mert kb. tíz-tizenöt másodpercig a helyükön pihentek. Neki sikerült első nekifutásra átjutnia a kicsi vízsugarakon. Nekem már nem. Úgy nézhetett ki a távolból a jelenet, mintha Rihanna-t próbáltam volna utánozni, de Én nem voltam olyan gyakorlott, mint Ő, így engem egyszerre négy vízsugár is eltalált hiába énekeltem az Umbrella-t hátha az majd segít.
Csurom vizesen odasétáltam a már hasát fogva nevető Matt-hez aki a kút peremén ült. Kihasználva a helyzetet belelöktem a vízbe, hogy Ő sem maradjon száraz. Ott szenvedtünk egy darabig azon, hogy ki tudja a másikat hamarabb vízbe fojtani, az eredmény végül döntetlen lett.
Kisebb pihenés után agyonázva, de nevetve hazaindultunk. Igazából hozzám tartottunk, mert az volt a közelebb. Matt volt már egy jó párszor nálunk, így biztos nem fognak megharagudni rám anyuék. Bő húsz perc múlva megérkeztünk, apu nyitott ajtót, amint észrevette, hogy mennyire szárazak vagyunk, fel kiáltott anyunak, hogy a barom gyerekei (igen már Matt is beletartozik) haza jöttek és, hogy eresszen forró vizet, ha nem akar velem kínlódni hajnalokig. Ha beteg vagyok akkor hisztizek, nem veszek be semmilyen gyógyszert és anyut zaklatom mindenért, még azért is, hogy ha a mellettem lévő szekrényről nem bírom elvenni a csomag zsepit. Nem akarja senki végig szenvedni ezt.
Először Ő ment fürdeni, mert tudta, hogy úgyis sokáig szenvedek majd a bath bomb-ommal. Tízperc alatt kész volt, pedig hajat mosott. Tud valamit!
A saját fürdőmhöz mindent előkészítettem. Vettem illatgyertyákat, Sophie szerzett olyan nagy műanyag gömböt, meg össze gyűjtöttem az illatanyagokat és az összes többi hozzávalót. Rózsaszín és lila ételfestéket választottam. Második próbálkozásomra végre sikerült és egyben maradt. Egy jó darabig azzal játszottam miközben élveztem a levendula illatú illatgyertyák kellemes illatát. Ezt a csodás pillanatot apu törte meg. Pisilnie kellett. Ez az Én apám!!! Így, hát rá voltam kényszerülve, hogy véget vessek a csodás pillanatoknak. Megtörölköztem, felöltöztem majd elhagytam a helyiséget. Megszárítottam a hajam, bekaptam egy kis nassolni valót és a szobám felé indultam.
Azt hittem, hogy majd rózsaszirmokkal körülszórt szoba látványa fog fogadni egy üveg pezsgővel és egy aranyosan mosolygó Matt-el. Ezt is szépen elhittem. Már javában horkolt mire beléptem az ajtón. Az idióta kiterült az ágyamon, úgy hogy közben a takarómat használta oldalpárnaként és azt ölelgette. Én is aludni akartam, így kierőszakoltam a takarómat a kezei közül és magamat préseltem be helyettük. Ez a része még cuki is volt, de az már kevésbé, hogy majdnem megfagytam, mert az említett takarómból csak Ő részesült.
~At Freddy~
A világ egyik legszebb álmából keltett fel az az idióta az éjszaka közepén. Arra riadtam fel, hogy majdnem szétverte a bejárati ajtót annyira 'kopogott'. Lesiettem (majdnem elestem az egyik lépcsőfokon) az emeleten lévő szobámból, fogtam egy baseball ütőt (akkor még nem tudtam, hogy Ő az) és minden eshetőségre felkészülten nyitottam ajtót. Nem kellett használnom az ütőt, mert csak Jace volt az egy nagy dobozzal a kezében. -Kopogó szellemke, mit akarsz Te itt ilyen későn?-mondtam miközben betessékeltem a házba a valószínűleg részeg Jace-t. -Hoztam kaját!-mosolygott rám és odatámolygott a nappaliban lévő kanapémra majd szó szerint rázuhant. A kajára azért figyelt és azt óvatosan a földre manőverezte.
Ez szinte mindennapossá vált már nála, ezért nem csodálkoztam rajta. Hoztam neki egy pohár vizet és pár fájdalomcsillapítót is hátha hajlandó lesz bevenni őket. Nem volt hajlandó, de Ő járt rosszabbul, mert megfordítottam, kinyitottam a száját, beledobáltam a tablettákat és a pofájára öntöttem a pohár hideg vizet. Erre hirtelen felült és fulladozni kezdett, de hamar vissza nyerte a nyugalmát miután szétrágta két káromkodás között a keserű gyógyszereket. Rá jött, hogy ezt azért kapta, mert felkeltett, de beismerte a bűnét. Annyira részeg volt, hogy azt sem tudta hogyan került ide, Ő csak arra emlékezett, hogy beült az autójába és beindította a motort. Nem kell egy Einstein-nek lenni ahhoz, hogy rá jöjj, hogy valamin felhúzta magát és inkább az italba menekült, meg ki tudja mi másba.
Mivel egész végig valamilyen szakállas eladónőről, macskákról, meg sajtburgerekről hadovált feladtam a kérdezősködést a jelenlegi állapotában. Majd ha józan lesz kiderítem mi történt. Ez a pillanat hamarabb eljött, mint vártam.
Két tál forró húsleves, meg újra melegített gyros után már sokkal beszédesebb volt, és képes volt ismét egész mondatokban beszélni, de még mindig volt benne annyi ital, hogy amikor hozzám beszélt (volna) a hűtőnek gesztikulált lázasan. Azt szimpatikusabbnak találta.
-Arra emlékszel, hogy hol rúgtál be ennyire?-kérdeztem, hangosan, artikulálva, lassan, mert
anélkül nem értette.
-Talán valami..kocsmában, vagy bárban vagy valami ilyesmi.-csuklott egyet.
-Mennyit ittál?
-Csak egy pohárral.-mosolygott a hűtőre.
-Hányszor egy pohárral?-kérdezősködtem tovább.
-Hétszer-nyolcszor?? Talán többször?
-Fél literes poharakból, igaz?-mindig olyan nagy poharakból szokott inni, hogy hamarabb fogyjon.
-Asszem. De lehet, hogy üvegből. De Te miért kérdezel ennyit?? Meg, Rex felügyelő Te mióta tudsz beszélni???? Minden kutya tud beszélni?? Vagy csak Én értem, hogy mit beszéltek?? Tudok kutyául Freddy!!-örömködött a frizsidert ölelgetve.
-Túl sok régi sorozatot nézel.-sóhajtottam és így folytattam.-Most miért kezdtél el ennyire inni? Az évforduló is elmúlt már, úgyhogy nem tudom mi bánthat ennyire. Oh, és jobb lenne, ha abbahagynád a színészkedést, nem lennél jó színész. Az első tányér után józanabb voltál, mint amilyennek tetteted magad.
-Mikor kellett ok ahhoz, hogy igyak?-komolyodott végre meg.
-Soha, de az sem fordult még elő, hogy ennyire leidd magad minden különösebb ok nélkül.
-Még a végén bajod lesz abból, hogy ennyire ismersz.-mondta majd valamit az asztalba próbált vésni a villával.
-Tudod, hogy azzal csak ártani fogsz magadnak és a körülötted lévő embereknek, ha magadban tartod..volt már rá példa..nem egy.-hirtelen emlékképek jelentek meg előttem. Buli. Túl sok ital. Rengeteg nő. Bandatagok. Ideges Jace. Verekedés. Szorító érzés a nyakam körül. Rendőrök. A barátom a kórházi ágyban.
Néhány a nem túl derűs pillanatokból amit vele kapcsolatosan éltem át. Néha, nagyon néha, amikor nagyon-nagyon mélyen vagyok azt kívánom bárcsak nem történtek volna meg ezek a dolgok..de utána rá eszmélek, hogy ezen rossz emlékek ellenére is mindig Ő volt az aki ezekben a mély pillanataimban velem volt és átsegített rajtuk. Olyan, mint, hogyha lenne egy önimádó, részeges, nőfaló bátyám.
Az összes nyálas dolog lényege annyi, hogy most neki van szüksége rám szóval köteles vagyok mellette lenni és segíteni rajta, ha már ezt Ő is megtette egy jó párszor.
Még vagy másfél órán át beszélgettünk, de egy szó sem esett az igazi problémájáról. Majd egyszer úgyis elmondja. Olyan szófosás jött rá, hogy a fürdőbe is utána kellett mennem, mert ,ha nem úgy tettem volna akkor megharagudott volna rám, mert mindenképpen elakarta mondani a mondanivalóját. Ami mellesleg Rosco-t, megint azt a szakállas eladónőt (férfi volt nőies arccal, de nem bírtam meggyőzni az igazamról, mert 'Ő mindent jobban tud'), egy 'táncos' nőt, valami kocsit amit meg akar venni, meg az idegesítő naranccsal kapcsolatos dilemmáit foglalta magába...és ezt tudta másfél óráig húzni. Miután abbahagyta a fürdőzést, felöltözött, persze, hogy az Én ruháimban. Odaadtam neki az egyik régi, bő, szürke melegítőmet és egy fehér pólót ami ki volt nyúlva, de még így is kicsik voltak rá. Nem az Én hibám, hogy az előző életében kosaras lehetett a srác. Kisebb egyezkedések és pár menet kő-papír-olló után a Comedy Central-ban, egy nagy tál csipszben, ropiban meg két liter kólában állapodtunk meg mint késő éjszakai program.
A kedvenceimet értük el: Family Guy, South Park, Brickleberry, Archer, és társai. Szerencsére Jace itallal vagy nélküle is ugyanolyan pihent agyú tud lenni, tényleg egyszer ez miatt azt hitték, hogy szívott. Bár ilyen téren nem kell félteni..na mindegy. Most tényleg szó sem volt ilyesmiről!
Látszik, hogy rosszul volt, mert mindenbe belekötött. Nem tetszett neki, hogy miután elütötték szegény Brian-t Peter-ék szereztek egy új kutyát, hogy Kenny, hogy a jó istenben támad fel minden egyes rész után újra és újra, vagy nem értette, hogy hogyan maradt olyan sokáig életben mószi és, hogy Archer hogyan tudott olyan balf* lenni, hogy másodjára is megnyomorította Ray-t.
Miután vége lett a rövid maratonnak már egyikünk sem bírta tovább, így az alvás mellett döntöttünk. Jace hisztizett egy kicsit azon, hogy nem akartam átadni neki az ágyamat és nem volt használható jelen pillanatban a vendég szoba, mert akkoriban raktárnak használtam. Mormogott valami olyasmit, hogy szerinte ez homiknak való, Ő meg egyáltalán nem az és, hogy neki soha senki nem fogja tudjátok Ti azt mit csinálni. Így, hát minden erkölcsi elvével szembenézve elhelyezkedtünk úgy az ágyon, hogy még véletlenül se legyünk közel egymáshoz. Ne tudjátok mennyire áldottuk azt az emberkét aki kitalálta a francia ágyakat.
Miután a dráma királynő is elhelyezkedett újra neki leselkedtem a kérdésnek:
-Most már hajlandó leszel elmondani, hogy mi a bajod?-kérdeztem tisztes távolságból ne, hogy megüssön, ha valamivel irritálnám.
-Nem unod még??-hagyta el a száját a mondta két ásítás között.
-Nem.-mosolyogtam rá a legfurábban ahogyan tőlem telt.
-Csak láttam valakit egy rossz helyen, rossz emberekkel, ennyi.-megfordult a másik oldalára.
-JADE DROG DÍLER LETT???-ütött meg a felismerés..rossz felismerés.
-NEM!!-hirtelen szembe fordult velem és a vállamnál fogva rázni kezdett.-Ne ijesztgess ilyen dolgokkal!!! Az Én egyetlen, cuki, ártatlan hugicám nem csinálhat ilyet!!!!!!!! ÉRTED???!!-az ilyen pillanatokban sajnálom a legjobban Jade-t, hogy ilyen sorscsapással veri az isten lassan már tizennyolc éve.
-Anyuci miután abba hagytad a pityergést elmondanád, hogy ki volt az?-Tíz perc csönd után végre újra kinyitotta a száját. Kár volt megkérnem, mert a hír még engem is letaglózott. Nem gondoltam volna, hogy Ő ilyen ember lenne, de úgy néz ki tévedtem. Nekem sem érdemes lottózni menni.
Egészen elalvásig erről a témáról volt szó. Nem tudom, hogy volt bennünk ennyi szó. De a végére megértettem, miért volt ennyire dühös Jace, de véleményem szerint ez részben az Ő hibája is. Persze ez ellen hevesen tiltakozott. Szerintem a végére már még rosszabbul érezte magát amiért bocsánatot kértem, és még a vállát is megveregettem, mint ahogyan azt a filmekben szokás. Erre Ő le buzizott, Én meg lerúgtam az ágyról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése